Karácsonyi inkább fényképes, mint tartalmilag izgalmas

Akartam egy igazi giccses karácsonyos posztot, dehát elszálllt az ihletem (napok óta szálldogál elfelé....)

És mivel úgysem tettem már fotót ezer éve:

Mindegy volt ezeknek! Ajándék? Akkor boldogság! :) Kiélvezem, amíg még ez így történik, annyira édesek!

Szépek szépek ezek a gyermekek, de a legjobb képet akkoris rólam lőtte Laci:

 Most nem? Azóta is nézegettem, mit is csinált, de jól áll!

És akkor jött 24-e reggele, amikoris Esztire apja ágyában találtam rá (ááá, ezek néha egész éjjel kóricálnak, ki itt, ki ott alszik...), node hogyan volt ott?
Full taknyosan! Szóval idén sem cáfoltunk rá a tipikus kisgyerekesek karácsonyára.
Szerencsére Eszti azon túl, hogy a napokban elfújt 300 darab papírzsepit, különösebben nem esett szét.
Petim meg... Még szombaton voltunk Simontornyán, az volt az uccsó nap, amikor karácsonyi utazásba voltunk. És Pí vasárnap reggelre taknyozódott vissza. Hát ezért rém büszke voltam rá.
Úgyhogy szegényem az egész karácsonyt tökéletes állapotban megúszta, de 1,5 hét után újra beteg lett, ahogyan számítani lehetett rá.
Viszont pont emiatt reménykedem abban, hogy hátha pár antibiómolekula maradt még hátra benne a múltkoriból és nem csúszik szét teljesen.

Ami még csodás: holnap fogok először főzni karácsony óta (sállálááájuhuhúúú ).
De különben meg őrület, hogy itt már sosem lesz rend!
Én ugyanis nem voltam hajlandó rendet tenni, majd téli szünet végén (én következetesen pucolom a fát vízkeresztkor ahogy kell. )

Az esték addig így:

Hát ollan édespofák, amikor játszanak. Eszti persze, az mindig, de Peti is néha leragad egy-egy játéknál.
És hát este 8-kor garantáltan ebből a pozícióból vannak elrángatva az ágyba.

Ja, és Mártiéknak üzenem, oda többet nem megyünk! :D

A) gyerek aszongya nekem: Jajj de jó, akkor csak hogy tudd, mától 5 állattal alszom. (Igen, egy csodacuki pónigyerek lett az ötödik nyertes.....)
B) gyerek: Napi 12* vesszük elő azt, amit ő nem nyomdázásnak hív, hanem tintázásnak, és ezzel asszem elmondtam mindent  a dologról.

Szája-orra-feje-keze.

És már esténként mentateát iszunk, mert Laci, amint nyitottak a boltok hétfőn, már el is caplatott rózsavízért és narancsvirág vízért. (A Shirazban kínáltak ilyet, most meglett a recept és jajj.... Télleg olyan. Olyan, hogy elkapott a fíling és mennünk kéne a Shirazba. Mondjuk, amilyen pszichés elváltozásokat okoz a két hetes téli szünet, asszem ránk is férne. ;) )
De csak, majd ha lesz rá időnk... Ma éppen voltunk a könyvtárban, ahol kivettem egy könyvet, amiről a kölcsönzésnél közölték, hogy de tudom-e hogy két hetes határidejű. Hát pfff.... Kizárt! Bezzeg, amikor még két nap alatt kiolvastam egy könyvet! Hajj, tán igaz se volt.... :) (Mondjuk utálom Dan Brown-t, nem is tudom, mit akartam vele. A sors se akarta, hogy megküzdjem.)

Így zártam rekordközeli: 4 bejegyzéssel a hónapot. :)
Ha menő lennék, megfogadnám újévkor, hogy....  De nem fogom. :)

Éhéééés megvan a 3! Yesss!!!

Annyiminden van! Oké, főleg karácsony, ami nálunk MA indult.
Megvolt a faszerelés, díszítés, csengettyűszó, ajándékhegyek! (A hamarabb induló karácsony tovább  tart. :) )
És erről a csodálatos, könnyfakasztó "jajjdeszépakarácsony" életérzésről majd beszámolok máskor. Vagy ugye úgysem lesz rá időm. ;) (Különben meg nem dolgozik senki nálunk jan.5-ig, szóval jippiii van! )

És egyelőre úgy néz ki, hogy Pí életének első egészséges karácsonyának nézünk elébe. Hát ne kiabáljuk el, hogy "ezt is megértük". Így ezt a kijelentést hivatalosan jövő héten teszem meg.
Végülis 4. éve próbálkozunk már összehozni egy ilyet.

Múlt héten hétfőn még volt egy doki kontrollja (előtte héten lett ugye beteg és ahogy lenni szokott, 2 nap múlva már kezdődő tüdőgyula stádiumában volt. )
Szóval hétfő kontroll, ott megkérdezte a doktornénit, hogy akkor ő mehet-e már a szállodába, a doktornéni meg megengedte.
Úgyhogy nem volt mit tenni, tartoztunk is ezzel a gyermekeknek: aznap este gyorsan szállást foglaltunk, aztán a múlt héten dolgoztam/sütöttem egy pár elállós fajta (bedobozolós) sütit, szerda este megrendeltük neten az összesmindenféle hiányzó ajándékot. Csütörtökön kissé már vakaróztam azért, hogy a fenemá' ki találta el, hogy aranyvasárnap mi wellnesselgessünk? De mivel én voltam, így pénteken délután már Visegrádon lógattuk a lábunkat.
Igenis tök király volt, mert nem az kattogott az agyamban, hogy a) megcsináltam-e a dokumentációt és amúgy iktattam-e a leveleimet b) mi kell az x az n-ediken féle süteményhez és amúgyis hova tettem a receptjét c) kinek az ajándékát kell még becsomagolni és amit becsomagoltam azt vajon hova tettem.

Szóval a karácsonyi őrület közepében elutazni...
...megfizethetetlen.

Visegrádon aztán jó volt. Medence-boldoggyerekek-9korfekvés-szauna-kajahegyek.
Nomeg voltunk bobozni is. Ami után valóban csoda, hogy egészségesek a gyerekek. Ugyanis gyönyörű napsütés, 10 fok. Rajtuk se harisnya, se sál, se kesztyű. Csakhogy a száguldás alkalmával a verőfényes 10 fokos napsütés jegesmetsző hideggé válik.
Száguldani meg muszáj volt, mert Laci ment Esztivel. A kislány sikítozott.
Én mentem Petivel. A kisfiú a csúszások alkalmával meg se szólalt csak egyetlen egyszer: gyorsabban. :)
Meg is rendezte a balhét a végén, úgy kellett elrángatni a színhelyről. Hát ahogyan Pí az Pí.

Különben meg lecserélődött a kocsink. Most van egy nagy fehér hajónk a kicsiStella helyett. Valójában félve teszem közhírré, mert karácsony/újautó/wellness az már majdnem akkora polgárpukkasztás mint kb. egy valódi Habonyi Árpád. Node talán csak nem.Vagy igen, de kit érdekel.

Úgyhogy mi jól vagyunk: idén rendben szétszaunázva, kipihenten estünk bele a karácsonyba!
Ma Szenteste 1. Aztán Szenteste Artúrkutyásmamáékkal.
Holnap Pesten Szenteste 2. anyuéknál. És így tovább merülünk bele az ünnepekbe.
Mit is tehetnék még hozzá az ünnepi hangulathoz?
Hajráááá! Együk meg az összes sütit! Dzsingölbellsz és vájnáhtsbaum! Halellujahh! :)

Figyeljé' második bejegyzés!

Hubidubisubidubi!
Igenis december 7-e van és én már a 2. bejegyzést írom a hónapban!

Nahogyazúgyvolt.
Télapó volt mindenhol jeeeee!
Volt az oviban. Odáig fajultak a "tudjuk, hogy a Petire figyelni kell" dolgok, hogy a végén a  fotózáskor Petikém ült a télapó ölében. Úgyám!

Aztán itthon is volt. Az nem jeeee, hanem jaaaj! Ezek ugyanis gyorsan nekiestek a csomagnak és mindenbe beleettek. Nagyon lelkesek és elégedettek voltak a gyermekek, mert mindenki azt kapott, amit szeret. Arra nagyon figyelek, hogy ha már azt híresztelem nagy szájjal, hogy teljesen eltérő egyéniségek, akkor ennek megfelelően szóba sem jöhet mindenféle egyencucc. Mindenki azt kap, amit  szeret. Teljesen mást.
Persze ennek az lett az eredménye, hogy így pláne mindenki mindenbe beleevett. Úgyhogy értem én, hogy bizonyos helyzetekben nagyon jópofa liberális anya vagyok, de azért közöltem velük, hogy ultrakonzervatív leszek, ha ettől a sok vacaktól behánynak. (Náluk ugye ez egyiknél sem lenne túl kirívó esemény.)

Szombaton délelőtt a Honvédségi Mikuláspartyn múlattuk az időt, délután meg Artúrkutyás mamáéknál.

Úgyhogy most a tengernyi csoki és cukor ott hullámzik valahol a konyhaszekrény mélyén. 

Közben Peti a buli végére megbetegedett. Mondhatom, hogy végre. Már nagyon vártam.
Estére maximális mennyiségű taknya lett, úgyhogy egész éjjel nyifogott. Tök jó volt!
Azt ugyanis még nem meséltem -pedig mennyire akarom- hogy már hónapok óta MINDEN éjjel jön. Jön és betelepszik hozzám. Bekucorodik, és azonnal elalszik mellettem. Eltántoríthatatlanul. Demer'iszonyatédes, így marad. MINDEN éjjel. :)

Úgyhogy ő most persze nem megy oviba, Laci lesz vele, meg anyu is kisegít minket a héten. (Mert megy a kocsibiznisz a másik szálon...) És mivel olyan jó fej vagyok, nem akarom anyut maxon szívatni, így ma kivasaltam. Igen, ez posztolni való esemény. (Ugyanis most vasaltam ki Eszti fehér tornapólóját. És csak úgy mondom, hogy kettő hete elmaradt a tesi az ilyen-olyan rendezvények miatt.)

Hmmm.... már csak azon izgulok, hogy Petikém ne boruljon bele nagyon a betegségbe, mert ha beleborul, akkor pont csütörtökre lázasodik majd be. És nekem akkor megint ottalvós képzésre kell mennem. Amit alapból is hűű, de szeretek, nemhogy így.

Hát ígyen állunk valahogyan.
(Különben akkor lennék igazi sztár a saját szememben, ha végre eljutnék a blogheader cseréjéig. Amelyen Petinek pl. 6 hónapos fotója díszeleg. Nade, majd talán a következő vasalás után. :D )

Ez egy decemberi bejegyzés (gondolom a kettőből az egyik :) )

Megnéztem. Októberben 3 poszt, novemberben 2. Kőkemény vagyok az az igazság. Valójában a műtétről is azért írtam muszájból, mert ha már ezt sem említem meg, akkor itt az ideje becsuknom a boltot.
Szóval ma nekiebrudáltam magam, hogy elmeséljem, hogy én igenis kőkemény vagyok.
De ezt már említettem. :D

Én bírom ezt a nagy advent lázat! Híresen. Úgyhogy kőkeménységem első számú bizonyítéka:
Hazajöttünk a kórházból anno pénteken, szombaton pihentünk közösen, majd vasárnap reggel azzal a biztos tudattal ébredtem, hogy nekem azon nyomban meg kell csinálnom a nagytakarítást. Mert az tudott, hogy nagytakarítás nélkül nincs karácsony.
És megcsináltam puccra egy nap alatt.

Aztán Petikém még itthon nyaralt utána héten, majd most ment oviba. EGÉSZ héten.
Érthetetlen esemény, én naponta vártam a lerobbanást, ugyanis az ovi 50%-on ment. 13-an voltak a csoportban (volt, hogy reggel 8-ra bevittem őket, szerintem az tök későn van, és az én két gyerekemmel lettek összesen 5-en....). Ráadásul, aki ott van, azok is harákolnak, szóval csoda!
Ma aztán végleg buli lesz, mert az oviba is jön a télapó. (Értsd: az összes gyereket be fogják vinni, ha meggyógyult, ha nem.). Végülis  édesmindegy, ma már Peti többször mondta reggel, hogy fáj a torka.
Majdnem teljes 2 hónap egészségesen. Azért ez nagyon-nagyon.... kőkemény ő is, na. :)

Különben jajjnekem! Télapó!

Vásárolgatok, vásárolgatok, hogy mégis mi kerüljön a zsákba, és felismerem ímé, hogy nagyon durva a szitu. Hiszen alig tudtam mit megvenni!
Ezek a gyermekek ugyanis - tényleg létezik ilyen, ráadásul duplikáció van belőlük- szóvalhogy nem szeretik a csokit. Egyáltalán!
Illetve Eszti úgy nyilatkozott, hogy ő az étcsokival amúgy jó barátságban van (hát kap a nyilatkozat miatt, de vannak fenntartásaim).
Úgyhogy Maoam, Pez, zizi, magok és ropi. Hát, na... legalább olcsón megússzuk. :)

És ugye ma jön az oviba a Mikulás. Tegnap azért említettem H.néninek, ha esetleg Petikém ma is tiszteletét tenné az oviscsoportban egészségesen, akkor ott lesznek bajok.
Nagyon előtérbe került az utóbbi évben ez a para a hangoskodástól. Legyen az zenélés, síp, hangos beszéd (csak idegenek vonatkozásában, itthon én aztán fújhatom a sípot és kiabálhatok gyereket ijesztgetni, az nem jön be.)

De ezek az óvónénik! Hát csodák!

Most képzeljétek el, hogy tudják, hogy Petike az Petike. Kicsi kis ölbecica nyünyüszkusz. Mesélte tegnap pl. H. néni, hogy volt egy meselőadás, amelyben ő játszotta a rénszarvast (az egész ovi előtt).
És meg akarták kérni a többi csoportból É.nénit, hogy ő meg videózzon már. És azt mondták, hogy szó sem lehet róla, mert most csak É. néni van a Katica csoportban és neki a Petire kell vigyázni, nehogy megijedjen. :D Jajjanyám! Egyrészt. :)
Másrészt meg de baromi megnyugtató, hogy igen, É. néni ölében üldögélt végig, és csak neki megsúgták, hogy H. néni van beöltözve  a mesejátékban rénszarvasnak. És nem is volt semmi gond.

Ezek után, amikor említettem a Télapóveszélyt (Nagy dünnyögős, szőrös, piros bácsi krampuszokkal??? Áááá, hóttuti Petibeszaratós téma), akkor azt mondták, hogy igenigen, számítanak rá, hogy para lesz. :)
És akkor azért valószínű nem lesz para, ha valaki veszi a fáradtságot és előre megbeszéli vele.
(Ezek után nem is kell elmesélnem, milyen klassz volt, amikor a bohócdoktorok megjelentek a kórházban kiabálva és kereplővel.... Váááááá!)

Mivanmivan még?
Jaaaaaj, boldogság!
Pápá Stella!
Megvették! Jeeeee!
Úgyhogy tegnap el is kezdtük körbetelefonálni a családot, kinek mennyi pénze van, mert mi pont úgy számoltunk, hogy nyárig a családi autóvásárlásból úgysem lesz semmi! Azért egy sorsjegyet veszek erre az alkalomra, hátha nem kell annyit lejmolni... :D