Karácsonyi inkább fényképes, mint tartalmilag izgalmas

Akartam egy igazi giccses karácsonyos posztot, dehát elszálllt az ihletem (napok óta szálldogál elfelé....)

És mivel úgysem tettem már fotót ezer éve:

Mindegy volt ezeknek! Ajándék? Akkor boldogság! :) Kiélvezem, amíg még ez így történik, annyira édesek!

Szépek szépek ezek a gyermekek, de a legjobb képet akkoris rólam lőtte Laci:

 Most nem? Azóta is nézegettem, mit is csinált, de jól áll!

És akkor jött 24-e reggele, amikoris Esztire apja ágyában találtam rá (ááá, ezek néha egész éjjel kóricálnak, ki itt, ki ott alszik...), node hogyan volt ott?
Full taknyosan! Szóval idén sem cáfoltunk rá a tipikus kisgyerekesek karácsonyára.
Szerencsére Eszti azon túl, hogy a napokban elfújt 300 darab papírzsepit, különösebben nem esett szét.
Petim meg... Még szombaton voltunk Simontornyán, az volt az uccsó nap, amikor karácsonyi utazásba voltunk. És Pí vasárnap reggelre taknyozódott vissza. Hát ezért rém büszke voltam rá.
Úgyhogy szegényem az egész karácsonyt tökéletes állapotban megúszta, de 1,5 hét után újra beteg lett, ahogyan számítani lehetett rá.
Viszont pont emiatt reménykedem abban, hogy hátha pár antibiómolekula maradt még hátra benne a múltkoriból és nem csúszik szét teljesen.

Ami még csodás: holnap fogok először főzni karácsony óta (sállálááájuhuhúúú ).
De különben meg őrület, hogy itt már sosem lesz rend!
Én ugyanis nem voltam hajlandó rendet tenni, majd téli szünet végén (én következetesen pucolom a fát vízkeresztkor ahogy kell. )

Az esték addig így:

Hát ollan édespofák, amikor játszanak. Eszti persze, az mindig, de Peti is néha leragad egy-egy játéknál.
És hát este 8-kor garantáltan ebből a pozícióból vannak elrángatva az ágyba.

Ja, és Mártiéknak üzenem, oda többet nem megyünk! :D

A) gyerek aszongya nekem: Jajj de jó, akkor csak hogy tudd, mától 5 állattal alszom. (Igen, egy csodacuki pónigyerek lett az ötödik nyertes.....)
B) gyerek: Napi 12* vesszük elő azt, amit ő nem nyomdázásnak hív, hanem tintázásnak, és ezzel asszem elmondtam mindent  a dologról.

Szája-orra-feje-keze.

És már esténként mentateát iszunk, mert Laci, amint nyitottak a boltok hétfőn, már el is caplatott rózsavízért és narancsvirág vízért. (A Shirazban kínáltak ilyet, most meglett a recept és jajj.... Télleg olyan. Olyan, hogy elkapott a fíling és mennünk kéne a Shirazba. Mondjuk, amilyen pszichés elváltozásokat okoz a két hetes téli szünet, asszem ránk is férne. ;) )
De csak, majd ha lesz rá időnk... Ma éppen voltunk a könyvtárban, ahol kivettem egy könyvet, amiről a kölcsönzésnél közölték, hogy de tudom-e hogy két hetes határidejű. Hát pfff.... Kizárt! Bezzeg, amikor még két nap alatt kiolvastam egy könyvet! Hajj, tán igaz se volt.... :) (Mondjuk utálom Dan Brown-t, nem is tudom, mit akartam vele. A sors se akarta, hogy megküzdjem.)

Így zártam rekordközeli: 4 bejegyzéssel a hónapot. :)
Ha menő lennék, megfogadnám újévkor, hogy....  De nem fogom. :)