Boldog új évet! Ha már itt vagyok január elsején

Kénytelen vagyok szilveszteres-újéves posztot írni.

Kezdem a 30-a éjszakával. Mert az aztán az igazi volt!
Feküdtem 22.30-kor. Eszti megjelent 22.45-kor, hogy fáj a füle. (Amennyi takony ebből a gyerekből kijött a napokban, hát nem is csodálkoztam rajta.)
Átfuttattam agyban, hogy igazából semmi baj, mindenki itthon van, bárki ráér majd vele az ügyeleten holnap fülcseppért sorban állni.
Le is fektettem. Persze Lacihoz. (Hát azért fájós füllel nem lehet ám saját ágyban aludni.)

Aztán újra jött 23.30-kor. Hogy de fáj a füle.
Mondom a francccc.... Kibattyogtam a konyhába, leszedtem a melegíthető zselét, megmikróztam. Bevittem a hálóba. Apja dünnyögött valamit, hogy ne keménykedjek, ő már egy fél órája megmelegítette a cseresznyemagpárnát, de nem jött be. Na oké, mértem ki neki egy csekély mennyiségű fájdalomcsillapítót és azzal meg a zselével a fülén visszafeküdt.

Aztán 00.15-kor jött Pí.
Pí azzal állított be a szoba közepébe, hogy sírós hangon megkérdezte: Eszti hol van? Betojok, de ez kifelé jövet lecsekkolta, hogy Eszti nincs az ágyában.... :)
Bekucorodott, node ő meg köhögött. Folyamatosan.
Egy fél óra múlva semmi nem változott, így megfutottuk vele is a köröket: orrszívás, Ventolin, köhögéscsillapító. Ezután el is aludt egy fél óra múlva.

2,5 óra múlva megjelent Eszti, hogy de neki megint fáj a füle. Mondtam apával közöld már, hiszen reggel van, és én nem aludtam még semmit (már nem szívesen adtam volna neki újabb adag fájdalomcsillapítót). Ő visszafeküdt, elaludt és 20 perc múlva elmúlt Pí köhögéscsillapítójának a hatása, ezért reggel 8-ig gyakorlatilag folyamatosan köhögve aludt mellettem.

Ezek után nem kérdés, hogy 31-én -miután fél tízkor este már kókadoztam a könyvem felett- tízkor csont nélkül aludtam. Kicsit megzavart az éjfél és egy óra közötti időszak (meg eközben Petikém is megérkezett mellém), de ezen túl reggel 8-ig összcsaládilag aludtunk.
Úgyhogy elmondhatom, hogy ejj, de jó volt a Szilveszter! :)

De ma kibontjuk a drágapezsgőnket este. Nehogy megmaradjonmá' véletlen!
(Esztinek meg egyelőre elmúlt a fülfájása a fülgyertyázástól, úgyhogy még az ügyeletet sem látogattuk meg.)

Azért a szokásos sonkás-sajtos-olívás szupervacsoránk kihagyhatatlanul megvolt. Csalódás, de a gasztrosznobizmusunkat sem csillogtattuk meg a szokott mértékben, mert nem az olasz sonkaboltban kötöttünk ki. (Egyszerűen olyan jól néztek ki a házi sertés finomságok, hogy úgy döntöttünk, mit nekünk napon szárítás! Jó lesz az füstölve is. :) )

És akkor így ma, a klasszik lencseebéd mellett levideóztam Pipikénk fejlődő zenei ízlésének tanúbizonyságát:


Az eredeti itt hallgatható.

Mondjuk ugyanez a téma, amikor azt mondja Peti Laci gatyaszárát rángatva, hogy apa-apa berakod a nemkérekmástcsakelégidőt? (hihihihi, mert apja nem egy Ákos rajongó, no), akkor az utóbbi csak a fejét fogja, mert szerinte ennél Pepp JingleBells mániája is jobb volt:

Igen, erre pl. karácsony este rátalált, és nem eresztette!
A megnyugtató megoldást az hozta meg, hogy Csirke talált neki egy 10 órás verziót a youtube-on. Hadd szóljon! :D (Ha ez a gyerek egyszer rákattan valamire, akkor hetekig megy! És a Jingle Bells előtt az egész decemberünket a Mennyből az angyal szőtte át. Szigorúan Zámbó Jimmy előadásában. Jujj. :D )

Úgyhogy Laci nem elégedett a helyzettel, de én sem voltam, amikor a kisédesszőkekislány meg egy időben folyamatosan ezerrel Sabaton-t énekelgetett.... ;)