Na megvan Eszti.
Eléggé.
Tegnap elkezdtem neki tanítgatni, hogy "hogy hívnak? Eszti".
Tök vicces. Aztán ment is, én meg annyiban hagytam. És finoman szólva is meglepődtem, amikor feltűnt, hogy tényleg önmagát azonosítja vele.
Konkrétan ruhákat szortírozott teregetéskor, és pakolgatta, aszerint, hogy melyik kié. Anya, apa, Eszti. Azt hittem behalok rajta!
Lacinak meséltem, aki persze rögtön teszt alá vette a ruhadarabok felismerését, és simán ment!
Amúgy is megugrott a fejlődése az elmúlt napokban, sokkal fogékonyabb az új szavakra.
És ennek örömére szintén tegnap megleltük a néni/bácsi különbséget is.
Eddig nemes egyszerűséggel nem hívta sehogy az embereket. Végülis az a tuti, nem?
Még volt valami, de elfelejtettem...
Mindegy.
Holnap király, anyu bejelentkezett önként és dalolva, hogy jön vigyázni a kölyökre. Óóódejóóó! Gyere csak gyere!
Nekünk Lacival csak a szokásos kaja, kávé, esetleg bábedlinek könyvnézegetés programunk lesz, de jó lesz!
2010. júl. 30.
Szerencsemalacom....
... van nékem. Igen tuti!
Délelőtt elmentünk tejért az automatához. Hát nem repestem az örömtől, hogy kígyózott a sor. Nem is értettem, miért.
Aztán kiderült, hogy valami szülinap van, vagy mi és ma csak 100 Ft a tej. Ójeee! Ez is király, de meglátták a hostessek a cukorbébimet (az volt ám tényleg, vitte a pénzt, meg a flakont a tejnek és adta oda, hogy teeej), szóval mondták neki, hogy akkor már húzzon ő sorsjegyet. És húzott (vagy négyet is egyszerre...), és amit megtartott végül, azzal nyertünk egy tejesüveget.
A csodálatos az egészben, hogy én mindig is ilyen fasza széles szájú, 1 literes tejesüvegre vágytam, csak sehol nem találtam megfelelően szélesszájút, meg jót meg stb. Így nyert nekem egyet a kismalacom...
(Legközelebb sorsjegyezni megyünk!)
Délelőtt elmentünk tejért az automatához. Hát nem repestem az örömtől, hogy kígyózott a sor. Nem is értettem, miért.
Aztán kiderült, hogy valami szülinap van, vagy mi és ma csak 100 Ft a tej. Ójeee! Ez is király, de meglátták a hostessek a cukorbébimet (az volt ám tényleg, vitte a pénzt, meg a flakont a tejnek és adta oda, hogy teeej), szóval mondták neki, hogy akkor már húzzon ő sorsjegyet. És húzott (vagy négyet is egyszerre...), és amit megtartott végül, azzal nyertünk egy tejesüveget.
A csodálatos az egészben, hogy én mindig is ilyen fasza széles szájú, 1 literes tejesüvegre vágytam, csak sehol nem találtam megfelelően szélesszájút, meg jót meg stb. Így nyert nekem egyet a kismalacom...
(Legközelebb sorsjegyezni megyünk!)
2010. júl. 29.
Cukorbéka
Tegnap halálosan cuki volt, mondjuk persze amúgy is mindig az (vagy nem?).
Apjával békeszövetséget kötöttek. Egyelőre... Nem tudom, milyen apropóból (korábban háború dúlt már pár hete, csak nem meséltem). És tegnap egyszercsak puszival fogadta és ő volt az, akihez a sikítva menekülős magánszámot előadta. Ésatöbbi.
(A korábbi forgatókönyv szerint apja néz rá ijesztően, és hozzám menekül sikítva.)
Már séta közben is édibogár volt, mert a Kaisersig a babakocsiban maradt, majd onnan az Univerig, és utána kivettük, hogy hazáig sétálhat. És rohant, viháncolt, éééés többnyire előre haladt. Bár szemből nézve nem biztos, hogy mindenki a csudaédes kategóriába sorolta a fél kezemben lógó gyereket (mert persze megfogta a kezem séta közben, aztán lazán elhagyta magát, és úgy húztam), de úgy voltam vele, csak nem bogár ez, hogy kiszakadjon a karja, nem? És tényleg nem... Amúgy meg viháncolt végig, szóval éljen!
Aki csodálkozik, hogy mi ebben a történetben a szépséges, azzal tudatom, hogy a normál séta amúgy úgy néz ki, hogy "Eszti nem arra megyünk, gyere vissza, ne menj az úttestre kézfogás nélkül, haeztígyfolytatodvisszaülszakocsibaaaaa!!)
És ha már cukorbéka, akkor egy kis imidzsrombolás: tegnap újra kisJózsika lett belőle.
Mondjuk annyira nem bénáztam el, de muszáj volt elöl újra levágni a haját, mert a csatot kiszedi, a hajgumi meg nem viszi el a szeméből a haját. De nekem mondjuk így is tetszik!
Apjával békeszövetséget kötöttek. Egyelőre... Nem tudom, milyen apropóból (korábban háború dúlt már pár hete, csak nem meséltem). És tegnap egyszercsak puszival fogadta és ő volt az, akihez a sikítva menekülős magánszámot előadta. Ésatöbbi.
(A korábbi forgatókönyv szerint apja néz rá ijesztően, és hozzám menekül sikítva.)
Már séta közben is édibogár volt, mert a Kaisersig a babakocsiban maradt, majd onnan az Univerig, és utána kivettük, hogy hazáig sétálhat. És rohant, viháncolt, éééés többnyire előre haladt. Bár szemből nézve nem biztos, hogy mindenki a csudaédes kategóriába sorolta a fél kezemben lógó gyereket (mert persze megfogta a kezem séta közben, aztán lazán elhagyta magát, és úgy húztam), de úgy voltam vele, csak nem bogár ez, hogy kiszakadjon a karja, nem? És tényleg nem... Amúgy meg viháncolt végig, szóval éljen!
Aki csodálkozik, hogy mi ebben a történetben a szépséges, azzal tudatom, hogy a normál séta amúgy úgy néz ki, hogy "Eszti nem arra megyünk, gyere vissza, ne menj az úttestre kézfogás nélkül, haeztígyfolytatodvisszaülszakocsibaaaaa!!)
És ha már cukorbéka, akkor egy kis imidzsrombolás: tegnap újra kisJózsika lett belőle.
Mondjuk annyira nem bénáztam el, de muszáj volt elöl újra levágni a haját, mert a csatot kiszedi, a hajgumi meg nem viszi el a szeméből a haját. De nekem mondjuk így is tetszik!
2010. júl. 28.
Játékok
Már annyira boldog voltam éppen, amikor Eszti egymásba rakott vagy 4 Duplo kockát, és örömködtem, büszkeséggel töltött el. Aztán, amikor ráléptem aznap már harmadszor a szőnyegen, akkor már baromira nem örömködtem! Tudjátok milyen gáz teljes testsúllyal Duplo kockára lépni? Nagyon...
Node a játékok terén így is kezdünk besokallni.
Először is a kajáztatás. Hát ez a kölök már most hozza a spanokat is enni! Végigülnek az ülőgarnitúrán és bizonyos időközönként látványosan nekik is kell adni a kajából egy-egy falatot. Különben égszakadásföldindulás!
És akkor fogjam be, mert amíg én etetem őket, addig okés, de amint egy falat barack vagy szilva a gyerek kezébe kerül és tolja bele Dolly fejébe... Hááát, az nem klafa!
Másrészről már az ágyamban is bent fekszenek. Szépen betakargatva...
Amúgy meg a mágneses rajztábla. Eszti imádja. Én is, csak az az apró bökkenő, hogy baromira nem tudok egy rohadt egyenes vonalat sem rajzolni. És amikor jön ő, hogy maaa... Vagyis majmot a táblára de azonnal.
Laci az ügyesebb, mert ő képes arra, hogy átmásoljon a könyvekből alakokat. Kb.
Tegnap lelkesen el is magyarázta, hogy milyen egyszerű. Én meg lelkesen átrajzoltam a táblára a mintát.
No Laci szerint a dolog inkább egy hízott verébre, semmint majomra hasonlított. De azért próbálkozom.
Mondjuk gigagiga az megy. Überkirály csigabigát hasítok fél kézzel!
Amúgy meg... Ójeeee, én már érzem is az allergiaszezon első fuvallatát.
Még csak füldugulás, de lesz ez izgibb is!
Node a játékok terén így is kezdünk besokallni.
Először is a kajáztatás. Hát ez a kölök már most hozza a spanokat is enni! Végigülnek az ülőgarnitúrán és bizonyos időközönként látványosan nekik is kell adni a kajából egy-egy falatot. Különben égszakadásföldindulás!
És akkor fogjam be, mert amíg én etetem őket, addig okés, de amint egy falat barack vagy szilva a gyerek kezébe kerül és tolja bele Dolly fejébe... Hááát, az nem klafa!
Másrészről már az ágyamban is bent fekszenek. Szépen betakargatva...
Amúgy meg a mágneses rajztábla. Eszti imádja. Én is, csak az az apró bökkenő, hogy baromira nem tudok egy rohadt egyenes vonalat sem rajzolni. És amikor jön ő, hogy maaa... Vagyis majmot a táblára de azonnal.
Laci az ügyesebb, mert ő képes arra, hogy átmásoljon a könyvekből alakokat. Kb.
Tegnap lelkesen el is magyarázta, hogy milyen egyszerű. Én meg lelkesen átrajzoltam a táblára a mintát.
No Laci szerint a dolog inkább egy hízott verébre, semmint majomra hasonlított. De azért próbálkozom.
Mondjuk gigagiga az megy. Überkirály csigabigát hasítok fél kézzel!
Amúgy meg... Ójeeee, én már érzem is az allergiaszezon első fuvallatát.
Még csak füldugulás, de lesz ez izgibb is!
2010. júl. 27.
Kölykedli
Jaaa, hogy a gyerek...
Hát az köszöni szépen, megvan.
Tegnap 7-kor értünk haza, gondoltam összedobok egy tejbegrízt, azt minden gyerek szereti.
Hát Eszti nem nagyon... Pedig eskübecsszó nem voltam genya és cukros kakaót szórtam rá, nem pedig fahéjat. De így sem.
Ma a tutibefutó padlizsános tészta, aminek elfogyasztása után még megette az üres tésztát desszert gyanánt. Hát fene az ízlését!
Egyébként meg világlustája a lelkem, de ezt valahogy jól bírom, hogy ma 1/4 9-kor ébredtem fel, őt meg aztán felvertem 1/2 9-kor. Meg is állapítottam, hogy nekem aztán nagyon jól megy!
Amúgy meg a bibi vele, hogy kis vadállattá minősült.
Nem nagyon tudjuk, hogy lehetne leszoktatni a csípés, harapás, karmolás és marás kombóról.
Az a durva benne, hogy főleg az apjával csinálja, és nézi (nem túlzok) gonosz fejjel, hogy mi a reakció...
És nagyon sok mindent próbáltunk. Mint:
-Elmagyarázni, hogy ez fáj, és nem jó, és szomorú lesz tőle apja... - erre: röhög.
-Rácsapni a kezére. - erre: röhög.
-Visszacsípni. - erre: röhög, ha csak kicsit sikerült, nyávog, ha nagyobbat, de minden esetben folytatja.
-Otthagyni. - erre utánunk jön.
Nincs meg a megoldás, pedig tényleg kéne, mert már pár hete csinálja és Lacival eléggé durva tud lenni.
Egyébként meg érdekes, hogy mással senkivel sem. Főleg Lacival, meg velem, de velem is csak akkor, ha már apjával bevadult.
Bár, amikor apja hasszőrzetét húzogatja, akkor annyira kell röhögnöm. Mert azt szerintem tanulmányozási céllal teszi, legalábbis olyan fejet vág hozzá!
Hát az köszöni szépen, megvan.
Tegnap 7-kor értünk haza, gondoltam összedobok egy tejbegrízt, azt minden gyerek szereti.
Hát Eszti nem nagyon... Pedig eskübecsszó nem voltam genya és cukros kakaót szórtam rá, nem pedig fahéjat. De így sem.
Ma a tutibefutó padlizsános tészta, aminek elfogyasztása után még megette az üres tésztát desszert gyanánt. Hát fene az ízlését!
Egyébként meg világlustája a lelkem, de ezt valahogy jól bírom, hogy ma 1/4 9-kor ébredtem fel, őt meg aztán felvertem 1/2 9-kor. Meg is állapítottam, hogy nekem aztán nagyon jól megy!
Amúgy meg a bibi vele, hogy kis vadállattá minősült.
Nem nagyon tudjuk, hogy lehetne leszoktatni a csípés, harapás, karmolás és marás kombóról.
Az a durva benne, hogy főleg az apjával csinálja, és nézi (nem túlzok) gonosz fejjel, hogy mi a reakció...
És nagyon sok mindent próbáltunk. Mint:
-Elmagyarázni, hogy ez fáj, és nem jó, és szomorú lesz tőle apja... - erre: röhög.
-Rácsapni a kezére. - erre: röhög.
-Visszacsípni. - erre: röhög, ha csak kicsit sikerült, nyávog, ha nagyobbat, de minden esetben folytatja.
-Otthagyni. - erre utánunk jön.
Nincs meg a megoldás, pedig tényleg kéne, mert már pár hete csinálja és Lacival eléggé durva tud lenni.
Egyébként meg érdekes, hogy mással senkivel sem. Főleg Lacival, meg velem, de velem is csak akkor, ha már apjával bevadult.
Bár, amikor apja hasszőrzetét húzogatja, akkor annyira kell röhögnöm. Mert azt szerintem tanulmányozási céllal teszi, legalábbis olyan fejet vág hozzá!
Az elmúlt napok...
Aztatotálnyomingervoltam!
3 napig!
Úúú, nem tudom, mi lehetett, de a Café Frei-jel kezdődött.
Felfedeztem ugyanis a könyvtárba menet szombaton (tök egyedül, egy brutál altatásos nagyjelenet után, kiégett aggyal), hogy a könyvtár kávézója Café Frei lett.
No én amúgy eléggé viszketek ettől a Frei Tamástól, de mindegy (amúgy ez nem nagy szám, mert én minden második embertől viszketek). Nullán volt az agyam, mondom megérdemlek egy kávét... Hát azt meg is érdemeltem!
Basszus, rohadt jó kávéik vannak, igazából nem is nagyon tudtam választani, csak úgy böktem. Meg nagyon jó a dizájnja és az egész marketingje. Kellemesen meglepődtem, na!
Olyannyira, hogy mikor felébredt az itthonhagyott társaság, visszamentünk (tudtam, hogy Laci imádni fogja) még egy körre.
Na itt lett bibi.
És figyeljétek a vaslogikát! Ójeee!
A héten láttam a Vacsoracsatát fél szemmel, és Szinetár Dóra volt benne, akiről csak egy mondat ragadt meg. Hogy a fehér cukortól fáj a feje... (Úúú, hagyjadmá')
No rögtön össze is tettem, hogy nekem mindkét italomban volt cukorszirup, és biztonfix hogy attól fájdult meg a fejem délutánra. (Mert egyébként ettől a nőtől is viszketek -nem tehet róla, mondtam, hogy minden másodiktól.) És amúgy is biztos sok közös van bennem, meg miss tökéletesen nőies, lágy és finom (-nak mutatkozó) nőben... Nem is értem, hogy a pasija hogy bírja elviselni. (Mondjuk Laci szerint az a fickó tök homár... Hát úgy... Hmmm... Végülis ja, eléggé olyan...)
Naszóval gyengén elkalandoztam.
Lényeg a lényeg... annyira fájt a fejem estére, hogy be kellett vennem egy gyógyszert.
Aztán másnap is volt valami laza löket benne, de annyira nem fájt, viszont hulladék álmos voltam, a kávétól meg egyeneen brrr...
És így volt ez még tegnap is.
Ma viszont már frissen fitten itten!
3 napig!
Úúú, nem tudom, mi lehetett, de a Café Frei-jel kezdődött.
Felfedeztem ugyanis a könyvtárba menet szombaton (tök egyedül, egy brutál altatásos nagyjelenet után, kiégett aggyal), hogy a könyvtár kávézója Café Frei lett.
No én amúgy eléggé viszketek ettől a Frei Tamástól, de mindegy (amúgy ez nem nagy szám, mert én minden második embertől viszketek). Nullán volt az agyam, mondom megérdemlek egy kávét... Hát azt meg is érdemeltem!
Basszus, rohadt jó kávéik vannak, igazából nem is nagyon tudtam választani, csak úgy böktem. Meg nagyon jó a dizájnja és az egész marketingje. Kellemesen meglepődtem, na!
Olyannyira, hogy mikor felébredt az itthonhagyott társaság, visszamentünk (tudtam, hogy Laci imádni fogja) még egy körre.
Na itt lett bibi.
És figyeljétek a vaslogikát! Ójeee!
A héten láttam a Vacsoracsatát fél szemmel, és Szinetár Dóra volt benne, akiről csak egy mondat ragadt meg. Hogy a fehér cukortól fáj a feje... (Úúú, hagyjadmá')
No rögtön össze is tettem, hogy nekem mindkét italomban volt cukorszirup, és biztonfix hogy attól fájdult meg a fejem délutánra. (Mert egyébként ettől a nőtől is viszketek -nem tehet róla, mondtam, hogy minden másodiktól.) És amúgy is biztos sok közös van bennem, meg miss tökéletesen nőies, lágy és finom (-nak mutatkozó) nőben... Nem is értem, hogy a pasija hogy bírja elviselni. (Mondjuk Laci szerint az a fickó tök homár... Hát úgy... Hmmm... Végülis ja, eléggé olyan...)
Naszóval gyengén elkalandoztam.
Lényeg a lényeg... annyira fájt a fejem estére, hogy be kellett vennem egy gyógyszert.
Aztán másnap is volt valami laza löket benne, de annyira nem fájt, viszont hulladék álmos voltam, a kávétól meg egyeneen brrr...
És így volt ez még tegnap is.
Ma viszont már frissen fitten itten!
2010. júl. 23.
Strandkészültség
Jól megszívattam magamat(újfent) dehát ez abszolút jellemző.
Mert ugye Lacifőnök megaszonta, hogy még délelőtt pakoljunk össze strandfelszerelést, mert akkor alvás után még elvisz minket Soltvadkertre strand-fagyizni, kihasználva az utolsó büdösmeleg napot.
Én meg- akár egy lelkes kezdő feleség -, el is kezdtem pakolni. Miért is kérdőjelezném meg én uram és parancsolóm döntéseit? (Ja, tegnap ő volt az apa-rabszolga, aki legyezte a családot egy pólóval, így most muszáj az önérzetét pár kedves szóval helyrebillenteni...)
Szóval miért is nem kellett volna előkészülnöm már délelőtt a délutáni strandra?
Hát vazze mert a kölyök meglátta az előkészületeket és azt hitte, mostazonnal indulunk és beindult és húzta fel a lábára az úszópelust és pörgött az úszógumival és hozta a fürdőruhámat és húzta fel a lábamra...
Aztán nem örült, hogy csak nem indul-a-mandula... Marha jó buli volt fél délelőtt azt magyarázni a kölykedlinek (aki egyébként olyan időtávlatokat, mint délután, vagy tente után, vagy ha apa hazajött, szerintem fel sem fogott), hogy megyünk megyünk, csak nem most. Rongyosra kopott a szám... Úgy frankón!
Úgyhogy ezek után itt ülök imára kulcsolt kezekkel, hogy maradjon ezer fok és semmiféle hidegfront ne érjen a közelbe sem, mert akkor azt nem tudom, hogy magyarázom el itthon.
Mert ugye Lacifőnök megaszonta, hogy még délelőtt pakoljunk össze strandfelszerelést, mert akkor alvás után még elvisz minket Soltvadkertre strand-fagyizni, kihasználva az utolsó büdösmeleg napot.
Én meg- akár egy lelkes kezdő feleség -, el is kezdtem pakolni. Miért is kérdőjelezném meg én uram és parancsolóm döntéseit? (Ja, tegnap ő volt az apa-rabszolga, aki legyezte a családot egy pólóval, így most muszáj az önérzetét pár kedves szóval helyrebillenteni...)
Szóval miért is nem kellett volna előkészülnöm már délelőtt a délutáni strandra?
Hát vazze mert a kölyök meglátta az előkészületeket és azt hitte, mostazonnal indulunk és beindult és húzta fel a lábára az úszópelust és pörgött az úszógumival és hozta a fürdőruhámat és húzta fel a lábamra...
Aztán nem örült, hogy csak nem indul-a-mandula... Marha jó buli volt fél délelőtt azt magyarázni a kölykedlinek (aki egyébként olyan időtávlatokat, mint délután, vagy tente után, vagy ha apa hazajött, szerintem fel sem fogott), hogy megyünk megyünk, csak nem most. Rongyosra kopott a szám... Úgy frankón!
Úgyhogy ezek után itt ülök imára kulcsolt kezekkel, hogy maradjon ezer fok és semmiféle hidegfront ne érjen a közelbe sem, mert akkor azt nem tudom, hogy magyarázom el itthon.
2010. júl. 22.
Kukorica
Egyébként meg ez: Szuperlaza!
Úgy kell vadásznom a kukoricákat, hogy olyan kafa puha legyen, amit 6 első foggal is bőszen el lehet rágni.
Szerencsére a kispiacon találtam egy nőt, 10 perces főzési idős kukoricával, Laci nagy örömére (ööö... említettem már, hogy rühelli a kukoricát?)
No mindegy, kölykec szereti és kész!
Ja! És melyik Eszti két legszebben kiejtett szava?
Kuki és fagyi. Gyönyörűen artikulálva, minden hangot a helyén ejtve. No comment!
Úgy kell vadásznom a kukoricákat, hogy olyan kafa puha legyen, amit 6 első foggal is bőszen el lehet rágni.
Szerencsére a kispiacon találtam egy nőt, 10 perces főzési idős kukoricával, Laci nagy örömére (ööö... említettem már, hogy rühelli a kukoricát?)
No mindegy, kölykec szereti és kész!
Ja! És melyik Eszti két legszebben kiejtett szava?
Kuki és fagyi. Gyönyörűen artikulálva, minden hangot a helyén ejtve. No comment!
Csendek
Az tiszta sor, hogy ha a gyerek csendben játszik egyedül, ott valami nem stimmel. Nagyon nem...
Ma 4 nagy csönd volt:
1. nagy csönd: Háttal ül a földön a szgép előtt. Nem tudom, mit csinál. Hagyom. Majd 3 mp múlva rájövök, hogy ajajj, tuti nem Dollyval nyomul. Meglesem: hát az apja fiókjából kicsent WD40-nel játszik. (Áááá, semmi extra... Asszem olaj. Vagy szilikon... Mindenesetre nem nyikorog tőle az ajtó.)
2. nagy csönd: A konyhából megszerzett karalábét beette, majd az apróbb darabokat szétköpködte a földön. A 2. nagy csönd alkalmával ezen apró darabkák formabedobóba helyezése történt.
3. nagy csönd: a legszerencsésebb. Csak bekakilt. (Szeret benne ücsörögni, na!)
4. nagy csönd: a bónusz élmény: a fotelból kihordta a vasalnivaló negyedét (kúva sok vasalnivaló van... Illetve volt, most már mosnivaló...)
Ma 4 nagy csönd volt:
1. nagy csönd: Háttal ül a földön a szgép előtt. Nem tudom, mit csinál. Hagyom. Majd 3 mp múlva rájövök, hogy ajajj, tuti nem Dollyval nyomul. Meglesem: hát az apja fiókjából kicsent WD40-nel játszik. (Áááá, semmi extra... Asszem olaj. Vagy szilikon... Mindenesetre nem nyikorog tőle az ajtó.)
2. nagy csönd: A konyhából megszerzett karalábét beette, majd az apróbb darabokat szétköpködte a földön. A 2. nagy csönd alkalmával ezen apró darabkák formabedobóba helyezése történt.
3. nagy csönd: a legszerencsésebb. Csak bekakilt. (Szeret benne ücsörögni, na!)
4. nagy csönd: a bónusz élmény: a fotelból kihordta a vasalnivaló negyedét (kúva sok vasalnivaló van... Illetve volt, most már mosnivaló...)
2010. júl. 21.
Nyávogibéka
Ma meg olyan fura nyávogós napunk van.
Már akkor kezdett gyanús lenni, hogy bibi van a nappal, amikor reggel felkelt 8-kor és 8.10-kor már a szoba közepén üvöltött. Na nem tudni miért, mert ledobálta a tiszta pelusokat a szoba közepére és azokat nézve bőgött. Ha a pelusokhoz közelítettem adott még rá kakaót, ha őhozzá közelítettem, akkor meg elővette a fejhangos sikítást.
Mondtam jó...
Nyápickodott egy csomót ma amúgy és a bónusz: úgy feküdt le délután, hogy ott kellett állnom az ágya mellett. Ugyanis félpercenként felemelte a fejét ellenőrizni. Hmmm...ez is fura.
Mostanában amúgy sokat alszik megint. Délután ezer éve 1,5 órákat szokott aludni, most meg egy hete már min. 2-2,5-öt. Tegnap megfejelte a bulit és 3 órát aludt. És ezek után pedig rendezetten lefeküdt este 9-kor. Szóval hmmm... Szép az élet!
Már akkor kezdett gyanús lenni, hogy bibi van a nappal, amikor reggel felkelt 8-kor és 8.10-kor már a szoba közepén üvöltött. Na nem tudni miért, mert ledobálta a tiszta pelusokat a szoba közepére és azokat nézve bőgött. Ha a pelusokhoz közelítettem adott még rá kakaót, ha őhozzá közelítettem, akkor meg elővette a fejhangos sikítást.
Mondtam jó...
Nyápickodott egy csomót ma amúgy és a bónusz: úgy feküdt le délután, hogy ott kellett állnom az ágya mellett. Ugyanis félpercenként felemelte a fejét ellenőrizni. Hmmm...ez is fura.
Mostanában amúgy sokat alszik megint. Délután ezer éve 1,5 órákat szokott aludni, most meg egy hete már min. 2-2,5-öt. Tegnap megfejelte a bulit és 3 órát aludt. És ezek után pedig rendezetten lefeküdt este 9-kor. Szóval hmmm... Szép az élet!
Játszótér újra meg ismét
Tegnap elvittem szegény babát homokozni, hiszen olyan régen nem volt már a lelkem...
És annyira csodálatos, hogy neki még nincsenek előítéletei...
Szóval lent volt egy család. Tipikus halmozottan hátrányos helyzet:
5 gyerek, 4 fog, 12 cm-re lenőtt szőke haj, és később megjelent apuka is a maga előző napi borgőzös tekintetével (és szagával), és neki sem volt sok foga.
Annyira gáz volt! Mert én, amellett, hogy tudatosan próbálom az embereket úgy elfogadni, ahogyan vannak, megőrültem a gondolattól, hogy a kölyköm az ő "mégnincskétéves, de sajna a fogai már feketén villognak, koszos és amúgy is tömeggyilkos fejű- már most!" gyermekükkel homokozzon. Mert ugye Eszti szeret mások mellé ülni, és velük homokozni...
És emellett azon gondolokoztam, ha már ilyen jópofán állok hozzá, akkor hogyan is fogom a bábedlimet mások elfogadására nevelni? Na hagyjuk!
Így kemény voltam, és hagytam az eseményeket (bár tudnék még mesélni, de nem akarok nagyon köcsög lenni) folyni a maguk medrében.
És végül másfél órát bírtam is (ami amúgy is pont fél órával haladja meg a játszótéri tűréshatáromat, szóval büszke voltam magamra...)
És annyira csodálatos, hogy neki még nincsenek előítéletei...
Szóval lent volt egy család. Tipikus halmozottan hátrányos helyzet:
5 gyerek, 4 fog, 12 cm-re lenőtt szőke haj, és később megjelent apuka is a maga előző napi borgőzös tekintetével (és szagával), és neki sem volt sok foga.
Annyira gáz volt! Mert én, amellett, hogy tudatosan próbálom az embereket úgy elfogadni, ahogyan vannak, megőrültem a gondolattól, hogy a kölyköm az ő "mégnincskétéves, de sajna a fogai már feketén villognak, koszos és amúgy is tömeggyilkos fejű- már most!" gyermekükkel homokozzon. Mert ugye Eszti szeret mások mellé ülni, és velük homokozni...
És emellett azon gondolokoztam, ha már ilyen jópofán állok hozzá, akkor hogyan is fogom a bábedlimet mások elfogadására nevelni? Na hagyjuk!
Így kemény voltam, és hagytam az eseményeket (bár tudnék még mesélni, de nem akarok nagyon köcsög lenni) folyni a maguk medrében.
És végül másfél órát bírtam is (ami amúgy is pont fél órával haladja meg a játszótéri tűréshatáromat, szóval büszke voltam magamra...)
2010. júl. 19.
Ma
Ma amúgy vendég hegyek.. Hehe, vendégek... a francokat, csak Csirke meg Niki jöttek el újfent.
Akik jelenleg khmm... alszanak... No, fárasztó is fiatalnak lenni! :P
Viszont, most hogy jöttek, legalább kipróbáltam az Elif-féle csokikrémet, ami nagggyon csokis! (Öö, mióta is rajongom a csokit? Hmm... nem is emlékszem... de király a cucc, na!)
Mindegy is, tépek is magamba egyet, hamár "lehet, hogy egyedül én vagyok ébren"...
Akik jelenleg khmm... alszanak... No, fárasztó is fiatalnak lenni! :P
Viszont, most hogy jöttek, legalább kipróbáltam az Elif-féle csokikrémet, ami nagggyon csokis! (Öö, mióta is rajongom a csokit? Hmm... nem is emlékszem... de király a cucc, na!)
Mindegy is, tépek is magamba egyet, hamár "lehet, hogy egyedül én vagyok ébren"...
Vasárnap-homok-apa
Vasárnap elkövettem a nap hibáját, amelynek bevezetője így hangzott: "Béb, vidd már el kismackót egy körre sétálni lécci!"
No nagy nehezen neki is vágtak a sétának. (Hétvégén előforul, hogy Laci viszi sétálni Esztit, amíg én főzök.)
Nem túlzok, kb. 20 perc múlva már nyílt az ajtó, amelyen át Laci bekiabált, hogy kéne egy kis technikai segítség.
Én olyan naív voltam, hogy még itt sem gondoltam semmi rosszra.
Csak, amikor kimentem technikai segíteni...
A látvány! Ó a pecsába... A gyerek tökig volt homokos, de annyira, hogy az ajtón nem lehetett vele bejönni, mert kiszóródott volna belőle egy tengerpartnyi homok.
A történet szerint Eszti bevágta az unalmast már a sarkon, ezért Laci (ugyeugye apjuk, aki mindig a könnyebb utat választja), felajánlotta neki, hogy akkor legyen játszótér.
Nopersze kölök azonnal bezsongott (nem a homokozós ruhában és felszerelés nélkül), aztán Laci nagy szemeket meresztett, hogy a játszótéren Eszti nem akar a terveknek megfelelően csak és kizárólag hintázni, hanem a homokba akar menni.
Bele is ment, csakhogy a cipőjében nem nagyon tud puha talajon menni, normál esetben mindig mezítláb rohangál benne, és ennek megfelelően arccal bele is borult. (Az megint más kérdés, hogy valójában úgy nézett ki a feje, mintha a földről kilőtték volna, majd a levegőben 180 fokban megfordulva fejjel a homkozóba fúródott volna.)
Azt sem tudtam, hogy álljak neki a mosásának. Még a szempilláin is ott rebegtek az apró homokszemek.
Igazából rá kellett volna bíznom az apjára, hamár elintézte, akkor oldja is meg, de nem volt szívem kitenni ennek a gyereket. (Höhö, Laci, az nem szarolt volna, bevágta volna a tus alá, aztán hadd szóljon!)
Szóval 20 perc alatt kimosdattam a kölyköt a homokból, magamat a homokból, és közben különböző büntetési formákat találtam ki az okos apjának... Amiből egyet sem valósítottam meg... Sajna...
Jól megérte a 20 perces gyerekfelvigyázás amúgy...
No nagy nehezen neki is vágtak a sétának. (Hétvégén előforul, hogy Laci viszi sétálni Esztit, amíg én főzök.)
Nem túlzok, kb. 20 perc múlva már nyílt az ajtó, amelyen át Laci bekiabált, hogy kéne egy kis technikai segítség.
Én olyan naív voltam, hogy még itt sem gondoltam semmi rosszra.
Csak, amikor kimentem technikai segíteni...
A látvány! Ó a pecsába... A gyerek tökig volt homokos, de annyira, hogy az ajtón nem lehetett vele bejönni, mert kiszóródott volna belőle egy tengerpartnyi homok.
A történet szerint Eszti bevágta az unalmast már a sarkon, ezért Laci (ugyeugye apjuk, aki mindig a könnyebb utat választja), felajánlotta neki, hogy akkor legyen játszótér.
Nopersze kölök azonnal bezsongott (nem a homokozós ruhában és felszerelés nélkül), aztán Laci nagy szemeket meresztett, hogy a játszótéren Eszti nem akar a terveknek megfelelően csak és kizárólag hintázni, hanem a homokba akar menni.
Bele is ment, csakhogy a cipőjében nem nagyon tud puha talajon menni, normál esetben mindig mezítláb rohangál benne, és ennek megfelelően arccal bele is borult. (Az megint más kérdés, hogy valójában úgy nézett ki a feje, mintha a földről kilőtték volna, majd a levegőben 180 fokban megfordulva fejjel a homkozóba fúródott volna.)
Azt sem tudtam, hogy álljak neki a mosásának. Még a szempilláin is ott rebegtek az apró homokszemek.
Igazából rá kellett volna bíznom az apjára, hamár elintézte, akkor oldja is meg, de nem volt szívem kitenni ennek a gyereket. (Höhö, Laci, az nem szarolt volna, bevágta volna a tus alá, aztán hadd szóljon!)
Szóval 20 perc alatt kimosdattam a kölyköt a homokból, magamat a homokból, és közben különböző büntetési formákat találtam ki az okos apjának... Amiből egyet sem valósítottam meg... Sajna...
Jól megérte a 20 perces gyerekfelvigyázás amúgy...
2010. júl. 16.
Zííííz
A víz az jó, a víz az szép, a víz ott van mindenhol.
Víz van a medencében, az asztalra készített pohárban, ezért ebben a lakásban minden megtörténik, ami a vízzel történhet:
Gyerkőci iszik a medencéből (és ha rákérdezek, hogy "hejj, te meg mit csinálsz?", akkor rám néz ártatlanul és bejelenti, hogy zííííz).
És mericskéli a pohárból a vizet a ... hhmmm... mindenhova...
Pedig pont akartam dicsekedni, hogy az én Eszterem ollan vagány, hogy simán iszik egyedül az asztalra kitett pohárból majd visszateszi a helyére és arrébbáll.
Most viszont újra előtérbe került az ivóvízzel pacsálás...
Majd megunja... remélem...
Amúgy csak az általános gatyarohadás megy. Ez az idő egy nagy szopacs. Bár egyértelműen melegpárti vagyok, de már rólam is leolvadt mostanra pár réteg.
Tegnap szellőztettem este, de minek, azt nem tudom, mert este 10-kor is 31 fok volt kint.
És bónuszban elromlott a kocsi légkondija is. Ingyé szauna... Úgy frankón. (Csak szar, mert nincs hozzá merülőmedence.)
Víz van a medencében, az asztalra készített pohárban, ezért ebben a lakásban minden megtörténik, ami a vízzel történhet:
Gyerkőci iszik a medencéből (és ha rákérdezek, hogy "hejj, te meg mit csinálsz?", akkor rám néz ártatlanul és bejelenti, hogy zííííz).
És mericskéli a pohárból a vizet a ... hhmmm... mindenhova...
Pedig pont akartam dicsekedni, hogy az én Eszterem ollan vagány, hogy simán iszik egyedül az asztalra kitett pohárból majd visszateszi a helyére és arrébbáll.
Most viszont újra előtérbe került az ivóvízzel pacsálás...
Majd megunja... remélem...
Amúgy csak az általános gatyarohadás megy. Ez az idő egy nagy szopacs. Bár egyértelműen melegpárti vagyok, de már rólam is leolvadt mostanra pár réteg.
Tegnap szellőztettem este, de minek, azt nem tudom, mert este 10-kor is 31 fok volt kint.
És bónuszban elromlott a kocsi légkondija is. Ingyé szauna... Úgy frankón. (Csak szar, mert nincs hozzá merülőmedence.)
2010. júl. 15.
Strand
Ma elmentünk a strandra.
Már nem nagyon tudtunk mit csinálni, elmentünk a Széktói strandra délelőtt.
Jó volt nagyon!
Sajna fotó az alkati adottságaim miatt (vagyis, hogy nem tudok egyszerre két helyen lenni) nem készült. Csak ez:
A strand nagyon faca, mert mi "kismama meg a kölyke" stílusban vonultunk a nagy ráérésben már negyed 10-kor, és frankón kb. 5-en voltunk akkor még.
Majd 11 felé elkezdtek szállingózni, mi meg addigra már hazafelé szállingóztunk.
Szegény Esztercicc tökre ki volt már készülve, el akart a babakocsiban aludni már 11-kor. Aztán ugye nem lehetett, csak 3/4 1-kor, meeeert itthon még a kedvenc zenélős autó távozását vártuk (és még csak most ment el...)
Az ebéd ennek megfelelően finom volt, még jó, hogy tegnapról maradt egy kis paradicsomos kápi meg én ehettem egy pizzás csigát (főtt étel ugyanis csak a gyereknek dukál.) Hogy ezt az apja majd hogyan kommenteli...
Már nem nagyon tudtunk mit csinálni, elmentünk a Széktói strandra délelőtt.
Jó volt nagyon!
Sajna fotó az alkati adottságaim miatt (vagyis, hogy nem tudok egyszerre két helyen lenni) nem készült. Csak ez:
A strand nagyon faca, mert mi "kismama meg a kölyke" stílusban vonultunk a nagy ráérésben már negyed 10-kor, és frankón kb. 5-en voltunk akkor még.
Majd 11 felé elkezdtek szállingózni, mi meg addigra már hazafelé szállingóztunk.
Szegény Esztercicc tökre ki volt már készülve, el akart a babakocsiban aludni már 11-kor. Aztán ugye nem lehetett, csak 3/4 1-kor, meeeert itthon még a kedvenc zenélős autó távozását vártuk (és még csak most ment el...)
Az ebéd ennek megfelelően finom volt, még jó, hogy tegnapról maradt egy kis paradicsomos kápi meg én ehettem egy pizzás csigát (főtt étel ugyanis csak a gyereknek dukál.) Hogy ezt az apja majd hogyan kommenteli...
2010. júl. 14.
Helyesbítés
Ejejj, trehány vagyok...
A Siesta cipő amúgy nem szar, csak a mi esetünkben jobb a Leo...
Még mielőtt pontatlan információkért megtalálna valami ügyvéd... :)
A Siesta cipő amúgy nem szar, csak a mi esetünkben jobb a Leo...
Még mielőtt pontatlan információkért megtalálna valami ügyvéd... :)
2010. júl. 13.
10.
No, még nem is újságoltam, hogy megérkezett világunkba egy 10. fog.
Pénteken éjszaka (mert mikor máskor, mint utazás előtt), két felsírás kíséretében született.
Én persze érzéketlen anyaként még dünnyögtem is magamban, hogy miért pont aznap éjjel 11-kor kell ezt produkálni, amikor másnap utazunk, de aztán nem volt folytatása a sírásnak.
Így szombat este bekukkantottam a szájába, és jééé, ott virított egy 4. rágófog.
Már csak táplálkozni kéne rendesen, hogy értelme is legyen ezeknek a cuccoknak a fejében...
Pénteken éjszaka (mert mikor máskor, mint utazás előtt), két felsírás kíséretében született.
Én persze érzéketlen anyaként még dünnyögtem is magamban, hogy miért pont aznap éjjel 11-kor kell ezt produkálni, amikor másnap utazunk, de aztán nem volt folytatása a sírásnak.
Így szombat este bekukkantottam a szájába, és jééé, ott virított egy 4. rágófog.
Már csak táplálkozni kéne rendesen, hogy értelme is legyen ezeknek a cuccoknak a fejében...
Gyógytorna
Ma reggel persze már fél 8-kor kukorékolás volt (vazze még tök jót aludtam, amikor ütemes vávááátyutyu ébresztett), pedig drukkoltam, hogy egy kicsit később ébredjen.
Ugyanis 3/4 1-re volt időpontunk gyt-re. Tudtam, hogy ilyenkor nézi meg a régieket, így beletörődtem a kőkemény alvásidőbe nyúló tornába...
Odaúton még okés is volt a dolog. Eszti elnézelődött csendben.
Visszafele viszont készítettem kukit. Annak a felét megette, majd elkezdett mereven bámulni maga elé. Én meg elkezdtem délután egykor, 40 fokban, csecse szandiban szaladni a babakocsival.
Csiszre értünk haza, közben töbször felráztam szerencsétlent, hogy nehogy megszívjuk hogy majd tologathatom alvásidőben.
Most gyengén le vagyok épülve, szerintem a hőháztartásom még vagy fél óráig nem rázódik helyre!
A gyt-s tapasztalat (ja jófej vagyok, a múltkor is beírtam szépen, hogy ne felejtsem el, aztán nem emlékszem sem a bejegyzés címére, sem, hogy mikor írtam meg, szóval "nesze semmi fogd meg jól"! Node most!):
- Leo cipő az istenkirály. Siesta szar. Mindezt 6 éves korig.
- Ha Leo utálatunk lenne, szilikonos betét az olyan cipibe, aminek merev a sarka és tartja a bokát.
- Cipő a lakásban, mezítláb egyenetlen talajon.
- 4 éves kortól sport, hogy a suliidőre rendesen megerősödjön. (Még mindig a balett a frankó...)
A bokája kicsit befelé fordul, ezt én is láttam már. Még változhat. Az ortopéd dokihoz úgyis elvisszük 2 évesen (ezt meg amaz javasolta, hogy a bokasüllyedést kizárja, mert az ölég gyakori).
A benti cipővel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. Hát nem szívesen pakolom rá... Úgyhogy azt egyelőre hanyagoljuk asszem...
Meg hogy a 25-ös méretű, ortopéd cipő kinézetű Leó szandi 5 évesen? Na ez is kérdés...
Majd dobja a gép, egyelőre ezek voltak a tanácsok.
Ugyanis 3/4 1-re volt időpontunk gyt-re. Tudtam, hogy ilyenkor nézi meg a régieket, így beletörődtem a kőkemény alvásidőbe nyúló tornába...
Odaúton még okés is volt a dolog. Eszti elnézelődött csendben.
Visszafele viszont készítettem kukit. Annak a felét megette, majd elkezdett mereven bámulni maga elé. Én meg elkezdtem délután egykor, 40 fokban, csecse szandiban szaladni a babakocsival.
Csiszre értünk haza, közben töbször felráztam szerencsétlent, hogy nehogy megszívjuk hogy majd tologathatom alvásidőben.
Most gyengén le vagyok épülve, szerintem a hőháztartásom még vagy fél óráig nem rázódik helyre!
A gyt-s tapasztalat (ja jófej vagyok, a múltkor is beírtam szépen, hogy ne felejtsem el, aztán nem emlékszem sem a bejegyzés címére, sem, hogy mikor írtam meg, szóval "nesze semmi fogd meg jól"! Node most!):
- Leo cipő az istenkirály. Siesta szar. Mindezt 6 éves korig.
- Ha Leo utálatunk lenne, szilikonos betét az olyan cipibe, aminek merev a sarka és tartja a bokát.
- Cipő a lakásban, mezítláb egyenetlen talajon.
- 4 éves kortól sport, hogy a suliidőre rendesen megerősödjön. (Még mindig a balett a frankó...)
A bokája kicsit befelé fordul, ezt én is láttam már. Még változhat. Az ortopéd dokihoz úgyis elvisszük 2 évesen (ezt meg amaz javasolta, hogy a bokasüllyedést kizárja, mert az ölég gyakori).
A benti cipővel kapcsolatban komoly aggályaim vannak. Hát nem szívesen pakolom rá... Úgyhogy azt egyelőre hanyagoljuk asszem...
Meg hogy a 25-ös méretű, ortopéd cipő kinézetű Leó szandi 5 évesen? Na ez is kérdés...
Majd dobja a gép, egyelőre ezek voltak a tanácsok.
2010. júl. 12.
Velencei-tó
Egyetlen okból okés a dolog, hogy a barátosnéd a Velencei-tóhoz költözik: hogy nyáron meg lehet látogatni.
Még pénteken megtárgyaltuk Esztivel, hogy szombat reggel utazunk, mint a huzat, ezért legyen kedves felkelni 8-ig. Na nem kelt.
Így jó soká érkeztünk meg a Renihez, de király volt így is!
Az út simán telt, Reniéknél mindig olyan érzése van az embernek, mintha nyaralna, szóval minden király.
Sőt, nem viccelt a teknősbékás pancsolóval sem.
Esztibéka, amint lehetett birtokba is vette a helyet...
(Kösz a képet R, kicsit jobbak a színek, mint az enyémeken... :) )
Ez a szokásos "kedvenc látvány"-os immár ébredés után. (Amúgy Eszti ugyan nem sokat hagyott nyugodtan sörözgetni minket, mert felébredt 40 perc után...)
Aztán lementünk a tóra.
Szerintem iszonytató hideg volt a víz, Eszti szerint nem annyira...
És a bónusz "hogyan érezze jól magát anya": nem nekem kellett kavicsozgatni a macskócával. Én elterülve napozgattam mellettük... Király!
Hazaúton apró bibi, hogy Ciccenfitty bealudt 6-kor a kocsiban, és 3/4 7-kor kelt fel, de aztán a mázli, hogy 1/2 10-kor lefektettem és csöndben úgy maradt.
Úgyhogy újabb sikeres kirándulást könyvelhettünk el, ójjeeee!
Thx R!
Még pénteken megtárgyaltuk Esztivel, hogy szombat reggel utazunk, mint a huzat, ezért legyen kedves felkelni 8-ig. Na nem kelt.
Így jó soká érkeztünk meg a Renihez, de király volt így is!
Az út simán telt, Reniéknél mindig olyan érzése van az embernek, mintha nyaralna, szóval minden király.
Sőt, nem viccelt a teknősbékás pancsolóval sem.
Esztibéka, amint lehetett birtokba is vette a helyet...
(Kösz a képet R, kicsit jobbak a színek, mint az enyémeken... :) )
Ez a szokásos "kedvenc látvány"-os immár ébredés után. (Amúgy Eszti ugyan nem sokat hagyott nyugodtan sörözgetni minket, mert felébredt 40 perc után...)
Aztán lementünk a tóra.
Szerintem iszonytató hideg volt a víz, Eszti szerint nem annyira...
És a bónusz "hogyan érezze jól magát anya": nem nekem kellett kavicsozgatni a macskócával. Én elterülve napozgattam mellettük... Király!
Hazaúton apró bibi, hogy Ciccenfitty bealudt 6-kor a kocsiban, és 3/4 7-kor kelt fel, de aztán a mázli, hogy 1/2 10-kor lefektettem és csöndben úgy maradt.
Úgyhogy újabb sikeres kirándulást könyvelhettünk el, ójjeeee!
Thx R!
2010. júl. 9.
A medencézés fázisai
Első fázis: a felsőbbrendű szülők, amikor kedvük van megajándékozzák gyermeküket a medencézés élményével.
A medencét boldogan mosolyogva kiviszik az erkélyre, 3 vödör vizet tesznek bele, a gyermeket pucérra vetkőztetik. Amely gyerek aztán boldogan ücsörög a medencében pancsikolva.
Második fázis: a boldogan pancsikolás átcsap "ki a medencéből, majd vissza be a medencébe" -szülőknek kevés örömet okozó- játékba. (Nemszeressük, ahogyan csúszkál a lába a medencében az erkély fala mellett, ezért segédkezünk az akcióban.) Mindez persze este fél 8-kor, ezért már pólóban műsorozunk, úgysem ül bele, csak szórakozik.
Harmadik fázis: a gyermek reggel arra kel, hogy vízvízvíz, és hozza a vödröt. A szülő meg lelkesen próbálja elmagyarázni, hogy reggel 9-kor, 22 fokban nincs vízvízvíz.
De délutánra nagy kegyesen feltölti neki a medencét. Gyermek a víz mellett viszonylag kultúráltan pacsál a vödörrel, a tengernyi homokozójátékkal és a Janás üveggel. Persze felöltözve, mert úgysem megy bele egy percre sem, csak széthordja a vizet.
Negyedik fázis: gyerek reggel felkel, a medencébe hordja az összes vízbe való játékát.
Eme medencét dugig játékkal majd megszakadva kirángatja a szobájából és az erkély fele tart vele. Ekkora már elkerülhetetlen a szülő számára a reggel 9 órás medencefeltöltés.
Majd amíg anyja az ebédet megkeveri és be is fűszerezi, addigra a medencébe már nem lehet beférni: benne úszik már Dolly baba, a délelőtti vásárlás blokkjai, anya napszemüvege és egy tubus fényvédő krém.
Végső csapás a szülőre: a "gyere, tente van" mondat elhangzása után sikítva kapaszkodás az erkélyajtóba.
Rettegve várom, vajon van-e ötödik fázis. :)
A medencét boldogan mosolyogva kiviszik az erkélyre, 3 vödör vizet tesznek bele, a gyermeket pucérra vetkőztetik. Amely gyerek aztán boldogan ücsörög a medencében pancsikolva.
Második fázis: a boldogan pancsikolás átcsap "ki a medencéből, majd vissza be a medencébe" -szülőknek kevés örömet okozó- játékba. (Nemszeressük, ahogyan csúszkál a lába a medencében az erkély fala mellett, ezért segédkezünk az akcióban.) Mindez persze este fél 8-kor, ezért már pólóban műsorozunk, úgysem ül bele, csak szórakozik.
Harmadik fázis: a gyermek reggel arra kel, hogy vízvízvíz, és hozza a vödröt. A szülő meg lelkesen próbálja elmagyarázni, hogy reggel 9-kor, 22 fokban nincs vízvízvíz.
De délutánra nagy kegyesen feltölti neki a medencét. Gyermek a víz mellett viszonylag kultúráltan pacsál a vödörrel, a tengernyi homokozójátékkal és a Janás üveggel. Persze felöltözve, mert úgysem megy bele egy percre sem, csak széthordja a vizet.
Negyedik fázis: gyerek reggel felkel, a medencébe hordja az összes vízbe való játékát.
Eme medencét dugig játékkal majd megszakadva kirángatja a szobájából és az erkély fele tart vele. Ekkora már elkerülhetetlen a szülő számára a reggel 9 órás medencefeltöltés.
Majd amíg anyja az ebédet megkeveri és be is fűszerezi, addigra a medencébe már nem lehet beférni: benne úszik már Dolly baba, a délelőtti vásárlás blokkjai, anya napszemüvege és egy tubus fényvédő krém.
Végső csapás a szülőre: a "gyere, tente van" mondat elhangzása után sikítva kapaszkodás az erkélyajtóba.
Rettegve várom, vajon van-e ötödik fázis. :)
2010. júl. 8.
Újabb pisi
A gép elhalt tegnap reggel, majd Laci hazajött délután, kb. kettőt klikkelt és bejelentette, hogy nem is volt vele semmi...
Ja, csak használni nem lehetett!
Pedig olyan boldog, örömmámoros pillanatokon voltunk túl, amikor Esztercicc tegnapelőtt este egy bilibepisivel örvendeztetett meg minket.
Ezek a boldog pillanatok azonban egyszerű beletörődéssé szelídültek, amikor kisbéka tegnap este összepisilte első körben a szőnyegpadlót, második körben meg a habtapit.
Mondjuk jópofa gyerek, mert korábban, ha valahova pisi ment, akkor felháborodva mutogattta, hogy "he, csináljatok már valamit!". Most már nem nagyon foglalkozik vele ilyen téren. Teszi a dolgát: tegnap észre sem véve az akciót azt láttam, hogy elsuhan mellettem, majd a konyhai szekrényből kiveszi a törlőrongyot és rombol vissza a szobába. Gyorsan lecsekkoltam, mit takarít... Pisit...
Amúgy a kiszóródott cukorkákat is seprűvel és lapáttal kergeti, szóval végülis rendezett gyerek ez...
De sebaj, amíg szívesen üldögél a bilin, addig próbálkozunk lelkesen. Aztán meg jövőre szőnyegpadlót cserélünk...
Ja, csak használni nem lehetett!
Pedig olyan boldog, örömmámoros pillanatokon voltunk túl, amikor Esztercicc tegnapelőtt este egy bilibepisivel örvendeztetett meg minket.
Ezek a boldog pillanatok azonban egyszerű beletörődéssé szelídültek, amikor kisbéka tegnap este összepisilte első körben a szőnyegpadlót, második körben meg a habtapit.
Mondjuk jópofa gyerek, mert korábban, ha valahova pisi ment, akkor felháborodva mutogattta, hogy "he, csináljatok már valamit!". Most már nem nagyon foglalkozik vele ilyen téren. Teszi a dolgát: tegnap észre sem véve az akciót azt láttam, hogy elsuhan mellettem, majd a konyhai szekrényből kiveszi a törlőrongyot és rombol vissza a szobába. Gyorsan lecsekkoltam, mit takarít... Pisit...
Amúgy a kiszóródott cukorkákat is seprűvel és lapáttal kergeti, szóval végülis rendezett gyerek ez...
De sebaj, amíg szívesen üldögél a bilin, addig próbálkozunk lelkesen. Aztán meg jövőre szőnyegpadlót cserélünk...
2010. júl. 6.
Hisztivég...
Kénytelenek voltunk tegnap szarvakat törni.
Ez így nem mehet tovább!
Hangya meg Balázs átjöttek tegnap délután. Pici bibi volt csak, hogy Balázs nem aludta le a 2. alvását, így nem sokat maradtak, hanem elmentek. (Jaj, az a kissrác annyira cukika! Még tipikusan abban a korban van (augusztusban lesz egy éves), amikor a másik gyerekre- vagyis Eszteremre - úgy néz, hogy "he, ennek meg mi a baja?" Mert persze Esztikém a kirobbanó szeretetével ölelte-simizte-puszilta szerencsétlent. Vicces volt!)
Szóval az élet eddig a pontig nagyon szép és boldog volt.
Elmentek és Eszti úgy gondolta, hogy a kis Janás üvegből neki a szoba közepén a poharába kell öntögetnie a vizet. Na apa nem így gondolta. Elvette tőle.
Az eredmény: a nappali közepén visítva vergődés.
Nem hagyta abba, meguntam, no menjünk sétálni egy kört.
Ez sem csitította le, mert amíg a séta volt, királyság volt, majd őrült üvöltés újra a kapu előtt.
Hazajövet balhébalhébalhé, mi idióta szülők már mindent elkövettünk, csak fogja be! (Értsd: gyerek hozza a vödröt -> medencézni akar... Oké, akkor medencézzél vazze' 25 fokban este 7-kor. Hát egy 20 percre csend is volt.) Utána folytatta a műsort és akkor elszakadt a cérna (szerintem Lacinál már korábban...)
És otthagytuk üvölteni. Kb. a szoba közepén....
Aki szerint ez kegyetlen, és sérül benne a gyerek, az jöjjön ide és élje végig ő, most már kétnaponta!
Fél óráig üvöltött torkaszakadtából (szerintem a szomszédok már gondolhattak egysmást a nevelés módszereinkről), majd Lacit kézenfogta, kivitte a konyhába, tejet kért, megivott fél pohárral és boldogan mosolygva leült játszani.
És most adja az ég, hogy tényleg csak egyszer kelljen megvárni a végét, később már hamarabb abbamarad!
Van remény, mert ma újra balhézni kezdett, amikor hazaértünk a sétából (utál hazaérni a sétából), de a szoba közepén fetrengő gyerekkel ma sem tudtam mit kezdeni: 10 perc múlva jött és elkérte az igazolványaimat játszani. És jól volt.
Ez így nem mehet tovább!
Hangya meg Balázs átjöttek tegnap délután. Pici bibi volt csak, hogy Balázs nem aludta le a 2. alvását, így nem sokat maradtak, hanem elmentek. (Jaj, az a kissrác annyira cukika! Még tipikusan abban a korban van (augusztusban lesz egy éves), amikor a másik gyerekre- vagyis Eszteremre - úgy néz, hogy "he, ennek meg mi a baja?" Mert persze Esztikém a kirobbanó szeretetével ölelte-simizte-puszilta szerencsétlent. Vicces volt!)
Szóval az élet eddig a pontig nagyon szép és boldog volt.
Elmentek és Eszti úgy gondolta, hogy a kis Janás üvegből neki a szoba közepén a poharába kell öntögetnie a vizet. Na apa nem így gondolta. Elvette tőle.
Az eredmény: a nappali közepén visítva vergődés.
Nem hagyta abba, meguntam, no menjünk sétálni egy kört.
Ez sem csitította le, mert amíg a séta volt, királyság volt, majd őrült üvöltés újra a kapu előtt.
Hazajövet balhébalhébalhé, mi idióta szülők már mindent elkövettünk, csak fogja be! (Értsd: gyerek hozza a vödröt -> medencézni akar... Oké, akkor medencézzél vazze' 25 fokban este 7-kor. Hát egy 20 percre csend is volt.) Utána folytatta a műsort és akkor elszakadt a cérna (szerintem Lacinál már korábban...)
És otthagytuk üvölteni. Kb. a szoba közepén....
Aki szerint ez kegyetlen, és sérül benne a gyerek, az jöjjön ide és élje végig ő, most már kétnaponta!
Fél óráig üvöltött torkaszakadtából (szerintem a szomszédok már gondolhattak egysmást a nevelés módszereinkről), majd Lacit kézenfogta, kivitte a konyhába, tejet kért, megivott fél pohárral és boldogan mosolygva leült játszani.
És most adja az ég, hogy tényleg csak egyszer kelljen megvárni a végét, később már hamarabb abbamarad!
Van remény, mert ma újra balhézni kezdett, amikor hazaértünk a sétából (utál hazaérni a sétából), de a szoba közepén fetrengő gyerekkel ma sem tudtam mit kezdeni: 10 perc múlva jött és elkérte az igazolványaimat játszani. És jól volt.
2010. júl. 5.
Bili buli
Hát az mán tuti, hogy előbb nyerem meg a lottó ötöst, minthogy újra pisit leljek a biliben!
A sztori úgy néz ki, hogy Eszti szeret a bilin üldögélni. Ez jó is.
De nem vágja, mire való.
Azt hiszi, valami jópofa kisszék... (Ezért valamelyik nap már benne trónolt a fél banda (Dolly meg a többiek). )
Node már vagy 3. hete minden este elővesszük, Esztinek pucéran lehet rajta üldögélni meg minden, de bakker ez inkább nem slagol fél óráig, de a bilibe nehogy menjen valami!
És így továbbra sem tudom megmutatni neki, mi a lényeg.
Ugye azt várjuk, hogy bilibepisi, aztán örömködés, hogy az dejó. Most már azon aggódom inkább, nehogy megunja a poént és ne akarjon ráülni többet.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fürdés előtti 1/2-3/4 órám azzal telik, hogy egy pucéran rohangáló babát nézek (szigorúan nuni tájékon), hogy vajon mikor küldi ki a cuccot a szőnyegre... Jó buli a bilibuli!
A sztori úgy néz ki, hogy Eszti szeret a bilin üldögélni. Ez jó is.
De nem vágja, mire való.
Azt hiszi, valami jópofa kisszék... (Ezért valamelyik nap már benne trónolt a fél banda (Dolly meg a többiek). )
Node már vagy 3. hete minden este elővesszük, Esztinek pucéran lehet rajta üldögélni meg minden, de bakker ez inkább nem slagol fél óráig, de a bilibe nehogy menjen valami!
És így továbbra sem tudom megmutatni neki, mi a lényeg.
Ugye azt várjuk, hogy bilibepisi, aztán örömködés, hogy az dejó. Most már azon aggódom inkább, nehogy megunja a poént és ne akarjon ráülni többet.
Arról meg ne is beszéljünk, hogy a fürdés előtti 1/2-3/4 órám azzal telik, hogy egy pucéran rohangáló babát nézek (szigorúan nuni tájékon), hogy vajon mikor küldi ki a cuccot a szőnyegre... Jó buli a bilibuli!
Hiszti- és cukibéka
Általános hisztériás állapotok uralkodtak szombaton, amitől komolyan már majdnem kihullott az összes hajunk. Hihetelen, mennyire meg tudja cibálni az idegeimet (meg Laciét is persze, ha kifogja), az az őrület, ami nálunk hiszti címén folyik.
Már nagyon brutális!
Eddig olyan ritkás volt a megahiszti, de szombaton szinte egész napos mulatsággá fajult.
Ha nem engedtük a konnektorba nyúlni -> üvöltés.
Ha nem engedtük a cipőt behozni a szobába -> üvöltés.
Ha magára borította a vizét a pohárból -> üvöltés.
És sorolhatnám holnaputánig.
És a történet ilyenkor abból áll, hogy valaki rászól, hogy "nem", erre ő látványosan elbiggyeszti a száját, jó nagyra nyitja, és utána adja ki az ordítást. És jön, hogy vegyem fel.
Persze megpróbálom az ő szintjén elmagyarázni, hogy lópikulát veszem fel, és emiatt kialakul a szoba közepén álló bömbölés.
Meseszép!
És vasárnapra kialudta, azóta meg tüneménybéka. Ma meg kifejezetten. Még egy minihiszti sem volt ma...
Amúgy meg olyan cukiságokkal rendelkezik, hogy behalunk rajta.
Kedvenc hétvégi történet, amikor Laci meg akarta vele kóstoltatni a palacsintát reggeli után. Persze Esztinek esze ágában sem volt beleenni. Laci meg előadta, a "hogy szereti a majom is, meg Dolly baba is a palacsintát" klasszikus történetét.
No erre gyerek elszaladt és kihozta a majmot etetésre (vagyis addig nem nyugodott, amíg Laci látványosan meg nem etette az állatot. Ha már szereti a majom, akkor hadd örüljön, nem?)
De az megvan ugye, hogy nálunk Dolly babán kívül semminek nincs neve? Vagyis de, Brumimaci az brumimaci, de egyébként minden majom, bárányka és nyuszi. Eddig tart a kreativitásunk.
Már nagyon brutális!
Eddig olyan ritkás volt a megahiszti, de szombaton szinte egész napos mulatsággá fajult.
Ha nem engedtük a konnektorba nyúlni -> üvöltés.
Ha nem engedtük a cipőt behozni a szobába -> üvöltés.
Ha magára borította a vizét a pohárból -> üvöltés.
És sorolhatnám holnaputánig.
És a történet ilyenkor abból áll, hogy valaki rászól, hogy "nem", erre ő látványosan elbiggyeszti a száját, jó nagyra nyitja, és utána adja ki az ordítást. És jön, hogy vegyem fel.
Persze megpróbálom az ő szintjén elmagyarázni, hogy lópikulát veszem fel, és emiatt kialakul a szoba közepén álló bömbölés.
Meseszép!
És vasárnapra kialudta, azóta meg tüneménybéka. Ma meg kifejezetten. Még egy minihiszti sem volt ma...
Amúgy meg olyan cukiságokkal rendelkezik, hogy behalunk rajta.
Kedvenc hétvégi történet, amikor Laci meg akarta vele kóstoltatni a palacsintát reggeli után. Persze Esztinek esze ágában sem volt beleenni. Laci meg előadta, a "hogy szereti a majom is, meg Dolly baba is a palacsintát" klasszikus történetét.
No erre gyerek elszaladt és kihozta a majmot etetésre (vagyis addig nem nyugodott, amíg Laci látványosan meg nem etette az állatot. Ha már szereti a majom, akkor hadd örüljön, nem?)
De az megvan ugye, hogy nálunk Dolly babán kívül semminek nincs neve? Vagyis de, Brumimaci az brumimaci, de egyébként minden majom, bárányka és nyuszi. Eddig tart a kreativitásunk.
2010. júl. 2.
Itthon
Vége a happyhawaiinak, tegnap este értünk haza.
Így én ma speciel egész nap mostam, főztem és pakoltam...
Éljen újra itthon...
Viszont kismackó legalább megint eszik.
A svédasztalos buli ugyanis csak első nap jött be, nem is kellett volna elkiabálnom. Utána már rájött, hogy ha nem eszik, akkor százféle dolgot hordunk az asztalhoz, és neki elég mindegyikbe beleharapnia, aztán elhajítani.
De sebaj, néha megevett egy-egy banánt, nomeg az első csokifagyi is befigyelt (elvette az apjától a végét, nem volt mit tenni. Én amúgy is boldogan borozgattam, így végülis neki is járt valami.)
Összegezve a nyaralás első felvonása király volt!
Így én ma speciel egész nap mostam, főztem és pakoltam...
Éljen újra itthon...
Viszont kismackó legalább megint eszik.
A svédasztalos buli ugyanis csak első nap jött be, nem is kellett volna elkiabálnom. Utána már rájött, hogy ha nem eszik, akkor százféle dolgot hordunk az asztalhoz, és neki elég mindegyikbe beleharapnia, aztán elhajítani.
De sebaj, néha megevett egy-egy banánt, nomeg az első csokifagyi is befigyelt (elvette az apjától a végét, nem volt mit tenni. Én amúgy is boldogan borozgattam, így végülis neki is járt valami.)
Összegezve a nyaralás első felvonása király volt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)