2013. okt. 30.

Őszi szünet

Nem unatkozunk egyáltalán.
Kezdjük azzal, hogy az óraátállítás óta reggel 1/2 7-kor kel. Valamelyik. Tök pepitában nyomják, szóval ha az egyik még épp ma aludna, akkor hóttuti a másik ébreszt.
Peti sosem volt az a későnkelős fajta, de eddig általában 7-kor ébredt, amikor Esztit is keltettük.

Ma Eszti állítólag bőgött egy ideje már, mert nem mert kijönni. Én jópofa módon meg sem hallottam, mert füldugóval aludtam (általában meghallom őket így is, biztos fáradt voltam). Mire eszméletemre tértem, Laci már kihozta.
El is szégyelltem magam, hogy annyira gyökér vagyok amikor felébreszt, hogy már ki sem mer jönni a szobából. (Ő azért éjjelente még rendre megjelenik, bár egyre ritkábban, viszont ilyenkor sajna állandóan rámorgok, amikor felriadok.)

Szóval ezerrel bujdokoltam szégyenemben, amikor egy laza délelőtti beszélgetésből kiderült, hogy nem is tőlem félt kijönni, hanem mert van valaki a szobában (mostanában alakult ki nála ez a tipikus gyerekpara). Úgyhogy én legalább megnyugodtam, hogy nem vagyok fullköcsög.

És persze Eszti nagylány már, szórakozásra vágyik.  Reggel néz egy kis tv-t, de szerencsére megunja hamar.
Aztán eddig elmentünk játszóra, ha már ilyen jó az idő, a nap többi része meg: színezés, festés, falevelek szárítása, ragasztása, gyöngy, zsírkréta és ma még a tököt is kifaragtuk. (Ez a Halloween ebből a szempontból nagyon tetszik nekem, a kölykök élvezik a faragást és a kivilágított lámpást.)

Szedtünk még az arborétumban hétvégén leveleket. Sokat, sokfélét, így azokkal dolgozunk most.
Ja, arborétum:

Egy kis szemüveg ide, meg egy kis csempefog oda, de akkoris annyira édes! :D


Persze az arborétumi séta számára főleg ezt jelentette (apa vigyél):


Eszti meg. Csak arra tudtam rábeszélni, hogy legalább a játszósszoknyájában és -harisnyájában jöjjön el, ha már melegítőről szó sem lehet.



De legalább már min. olyan képeket tud fotózni, mint én (én általában pocsék, homályos képekre vagyok képes...)


Na ez az arborétum amolyan zárójeles megjegyzés volt. :)

Itthon témára vissza: miután kitalálom, mit is csináljunk, onnantól Esztivel nincs gond, előpakolok és órákig elvan ezzel, Peti meg... naszóval egyedül nem tud leveleket ragasztani. :D Viszont nem maradhat ki semmiből, ugye. Úgyhogy nincs unalom tényleg.

Peti persze megint jajjmááá'! :D Ő most rácuppant a Boribonra (miután a bugyuta Micimackósat egyszerűen eldugtam, szerintem attól a könyvtől úgyis max. hülyül a gyerek), na és akkor most az ovassá bojibont megy. Egész nap! És ezt szó szerint kell érteni.
Vagyis reggel már hozza az ágyba a 4 meglévő kötetet és lebeszélhetetlen a dologról.
Ma pl. Eszti mentett meg minket, és elkezdte neki olvasni az ágyban- nem meglepő, hogy ő is tudja már kívülről, és amikor elakadt, akkor vettem észre, hogy én is tudom kívülről a szöveget.
Sok más könyvet próbáltam már (könyvtárból is hoztunk, meg itthon az összessel leültünk- Bogyó és Babóca, Kippkopp, Maszat könyvek, de egyelőre a gyerek hajthatatlan Boribon fun! :)

És már ezer éve akarom mesélni, hogy ez a nyünyükisfiú egész nyáron gyakorolta (Esztiutánzásból), és már hetek óta abszolút szabályosan ugrál két lábon. Szerintem ez szuper! (Amúgyis az, nagy mérföldkő ez, tőle meg végképp kiváló!)

De mielőtt elájulnánk a Peticsodálattól... Fantasztikus szemléltető videó készült a két gyerek közti különbségről.
Eszti a Sün Balázst szavalja vacsora közben. Csak a végét vettem fel, meg is zavartam egy kicsit, de olyan édes, ahogy szavalja. Peti meg.... "Csinálj horrorosan!" És azt tökéletesen csinálja... :D




2013. okt. 26.

Na ki a király?

Ahh! Ahh! Eszméletlen módon elájulva vagyok. Saját magamtól! :D

Azt úgy kell elképzelni, hogy én amolyan tingilingifutó vagyok. Rendszeresen eljárok, most már jóval több, mint egy éve, fél óra kocogás, és csókolom. (Bár ez sem rossz azért, de nem gyúrtam teljesítményre sosem ez ügyben. )

Laci már egy ideje mondogatja, hogy mérjük le, odaadja azt a nagyon okos telefonját futós alkalmazással.
Mondom oké, ma az idő tökéletes futásra, alvásidőben tuti megyek. De, ha már így ráérek, akkor most sokat futok.
Vagyis megnézem, mennyi megy úgy lazán.

És azóta vagyok elájulva, amióta hazajöttem.

8,2 km- 53 perc alatt.

(Csak a hatás kedvéért: ez a Petőfi S. utca, Hullám Vendéglőnél lekanyarodva, el az Arborétumig, a Domb lakóparknál visszakanyarva, a sárga kh mellett vissza a Petőfi S. utcára.)

Hát beszarok magamtól, hogy igen, ezt simán megcsináltam! :D

2013. okt. 25.

Hogyisvagyok?

Főleg én.
Tegnap kaptam Lacitól egy nagy adag négercsókot. Úgyhogy az "anya hogy van"-t egész pontosan ne részletezzük!
Négercsókosan.... (Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy gondolkodnom kéne, mielőtt eszek, hiszen jóérzésű ember futva menekül ettől a borzalomtól. Én viszont csak akkor érzem borzalmasnak, amikor már megettem min. 5-öt! És ez az érzés is csak egy napig tart. :D )

Aztán megint beleestem abba a hibába, hogy rábukkantam egy bestsellerre a könyvtárban, és hú, nanáhogy elolvasom már, hisz mindenki imádja. Hát persze, hogy nem kellett volna!
(Úgyis olyan régen meséltem itt a film- és könyvélményeimről!)

Egy rettenetes dolog van a "A szürke ötven árnyalatá"-ban (vagy inkább azt mondanám, hogy a szexuális élet élénkítő hatásán kívül konkrétan semmi más nincs benne).
Viszont nagyon karakteresen "Twilight". És ettől aztán híresen messzire szaladok!
(Azt nem is meséltem, hogy azt is elolvastam ám (-majdnem)! Mert annyira mondták: "de hidd el, a könyv nagyon jó!"
Nos nem az! Sőt! Elképesztő!
De elolvastam az első kötetet, ami eleve nem volt könnyű. Elolvastam a másodikat, mert "bebizonyítom, hogy kibírom", az már kifejezetten szenvedés volt, meg át is lapozgattam rendesen. És a harmadikra egyszer ránéztem a könyvtárban és azt mondtam, nincs az a pénz! :D )
De! Ebben az esetben nem zárkózom el a 3 kötet elolvasásától, annyira ugyanis nem vészes (vagyis ezek legalább dugnak),  de asszem befejezem a közkedvelt irodalmak olvasását.
Most egy kis Marquez-zel hozom rendbe borzolt idegeimet.(Amúgyis sznob vagyok, és kész!)

Aztán elgondolkodtam ezen a defektemen, mely szerint miért nem képes nekem tetszeni semmi, ami az emberek nagy részének tetszik (a filmekről ne is meséljek, apáááám, megvernétek, ha véleményezném a nagy kedvenceket! :P )?
Úgyhogy pörgettem-pörgettem, mi az, ami nekem is tetszett, meg mindenki másnak is.

Sokat gondolkodtam, muszáj volt valamit találnom pusztán bizonyításképpen, hogy nem is vagyok ám én deviáns.
És trálállllááá találtam is: Gyűrűk Ura! (És az filmen is nagyon!)
Úgyhogy nem is vagyok deviáns, csókolom!

Ezen túl tegnap megvettük Eszti nagy ajándékát karácsonyra. És ez olyan megnyugtató! (Nálunk gyerekek esetében az 1 nagy ajándék (a "hűha" stílusú) és a 2-3 kisebb dívik.) Úgyhogy most a "nagyot" egy -40%-os akcióban beszereztük . Nagyon örülök neki, majd megmondom persze később, mi az, de tényleg nagy. :)

Annyira ráálltam pár hete erre a karácsony témára, hogy simán körülnéztem akcióügyileg és már meg is vettünk 1-2 cuccot (oké, szerencsénk volt, mert kifizették a repnap túlóráit, így jókor csinálom), de a Pagonynál is volt -30%-os eksön egy fél napig, azt is muszáj volt kihasználni, mert a könyv az meg alap. Meg máshol is találtam mostanában, úgyhogy kifejezetten elégedett vagyok magammal, hogy a karácsonyi kapkodás egy része kihúzva. Ráadásul tényleg csak a nagyon jó áron lévőket vettem meg, úgyhogy élénk vállveregetés jár nekem.

Most csoda, hogy a pirosleveles őszi 25 fokban MerryChristmas stílusban énekelgetek?

(Ui: Hohóó, most jut eszembe, én nézem az X faktort! A TV nekem sosincs bekapcsolva, ez az egyetlen, amin elmerengek. Nahoppá! Máris barátságosabbnak tűnik a természetem, mi? :D )


2013. okt. 21.

CsodálatosEszter újra itthon

Ő tényleg csodálatos!

Korábban anyuékat feltétlen szükségesnek tartottam tájékoztatni, hogy a múltkor a Jászai Mari téren egy dilis nő el akart vinni egy 4 éves gyereket az anyja mellől, és ugye mit tesz ilyen hírek olvasása eredményeképpen egy másik 4 éves gyerek anyja? Figyelmezteti a mamáékat, hogy mindig fogják a gyerek kezét az utcán!

És a gyerek mit tesz? Amikor felhívom első körben hogy megérkeztek-e pénteken sikeresen, akkor ő nem is köszön a telefonban, hanem felveszi és nagy humorosan azt mondja: Ne aggódj, megvagyok, nem raboltak el! Majd röhög egy jót a poénon.
Oké, végülis értem a lényeget, hazaértek rendben.

Aztán vasárnap megérkeztek, mesélt egy csomót, mi mindent csináltak Pesten. Nagy boldogságomra később úgy nyilatkozott, hogy a színház (Pöttöm Panna) jobban tetszett neki, mint a mozi (bár azt is megnézné még egyszer azért). Telefonban korábban már mesélte a mozizás kapcsán, hogy Ittam ám kólát! Hihi! Meg ettem pattogatott kukoricát! Hihi!, aztán hazaérkezett a figurás kóláspohárral, amely fél literes volt! Basszus, mondom, ez megivott fél liter kólát? Erre anyu: "Simán. De nem vészes, mert cukormentes volt!" Ehhh... Jó.
(Ezek után azt mondom, meg is érdemelték, hogy a kölyök éjszaka 2* kelt fel, hogy fáj a hasa, és elvonult kakilni. :D Édesítőszer....)

(Különben van egy állat jó sztori erről  cukros szmötyi témáról. Mert ugye Eszti nagyon jól tudja... Apjával vásárolni voltak kettesben. Hazajövet lebuknak rögtön a kétdeci szívószálas üdítősdobozzal. Mondom neki: "Ejjejjj, ez meg micsoda?"
Azt válaszolja Eszti röhögcsélve: Ezt apa vette. Azt mondtam neki, hogy tele van gyümölccsel.
Apa -megjátszva az ártatlant- ránéz: "Miért, nincs is tele gyümölccsel?"
Eszti nagyon nevetve: Ááá, ez csak cukor!  :D )

Naszóval  a másik, ami néha ijesztő, az a kötelességtudata.
Világ életében ilyen volt, szóval erre még most is azt mondom, hogy veleszületett dolog.
Mindig betartja a szabályokat. Mindig. Sosem leng ki. Sosem. Egyszer szólok, megjegyzi. (Érthető azért, mekkora arculcsapás az ilyen gyerek után egy mösziőPéter :D ).

Az a szerencse, hogy a hiszti az azért rendben megvan, különben még talán aggódnék is. (Áááá, francokat aggódnék ám, csak úgy csinálok, azt mondanám: jógyerek ez, oszt jónapot! )
(Szoktam Lacit nyugtatgatni, hogy ez a kőkemény hiszti a személyiségfejlődés szerves része, ne idegeskedjenmá' rajta, ez így a normális. Hááát, ő azért kételkedik néha. Főleg az elgurult gyógyszeres "sekép-sehang" bömbölések alkalmával. :D )

A nagyszülőkkel Eszti hazaért vasárnap délelőtt, ezért mi alvásidőben természetesen elmentünk. Most cikisebb volt, mert időre mentünk.
Így itthon hagytuk a két kölyköt, amelyek közül egy sem aludt még (nem szeretek így elmenni, az a biztos, ha mindkettő elaludt.)
Eszti ráadásul elkezdett pityeregni is, hogy mi nélküle megyünk nyaralni (mert látta, hogy elővettük a strandtáskát). Bizonygattam, hogy "nemnem, de mennem kell". Apja bement, kezébe nyomta a táblagépet azzal, hogy csak egy "Mása és a medvét" nézhet, utána lefekszik ügyesen. Eskübecsszó!
És láttatok már 4 éves gyereket, amelyik sutyiban nem nyomja tovább a youtube-ot, ha senki sem figyel rá? Hát ez az. Ő biza a megbeszéltek alapján Mása után lefeküdt aludni.
Mondom, hogy nem az a tipikus!
De nagyon szerethető tulajdonság a megbízhatóság. :)

2013. okt. 18.

Peti csak Peti mindig, de csak mert Eszti elhagyott minket

Petiszívem remekül alkalmazkodik. Azonnal tudja, kinek lehet szívni a vérét. Előveszi a csábos csempefogas  mosolyát és mehet a buli!

Tegnap sikerült elcsípni a modellvasút kiállítást a mamánál a Művközpontban. Az tök jó is volt, másrészről meg Peti pl. nem azt kiabálta a liftnél, hogy Anyaaa! Nyomom!, hanem Mamaaaaa! Nyomom!, röhögve rongybabázott, amikor kézenfogta, és amúgyis, ha nem volt muszáj, le nem szállt a kezéből.

Ma Enikőék voltak itt, végre társasági élet! Hát jellemzően Enikőre mászott rá, nem Dórira. (Ez egy háttérinfó neked Enikőm, hogy azért az alvásból úgy kelt ám fel, hogy szia Góji! :D )

Persze megint csak Petike így, Petike úgy, de ez van. Eszti nincs is itthon! :)
(Ja, mamázik a hétvégén, habzsidőzsi...)

Emiatt a délután nagy tapasztalata, hogy Pöpike viselkedése pusztán túl van lihegve általam. Oké, szót nem fogad. Ha akarna sem tudná, hogyan kell nekiállni, úgyhogy ez mindegy.
Meg hát az alap, hogy a billegős fotelben ugrál táncol a radiátorra helyezett zenélő tehén nyomogatása közben.
De amúgy meg olyan aranyosan elvan, hogy Lacival egész délután unatkoztunk. Néztük, ahogy rajzolgat, ahogy búgócsigázik, az összes feltett kérdésre módszeresen válaszoltunk (nem nagy szám persze, de a 125. Miez? vagyis Peti komplex megfogalmazásában: Ésezmicsoda? és a 245. Micsinász? -ról való türelmes elmélkedés azért 2 gyerek mellett nekem igenis néha olyan válaszokat szül, hogy "Dekantálom a bort, jóvan?". )
Teljesítettem az összes Anya, ovassá! parancsot (Mit olvassak? Micimackót! ) és így 42* elolvashattam az idióta számolós Micimackó bengasztorit. Nagyon béna, higgyétek el!
És még a fürdős vízköpködős és habbal az egész kabinajtót bekenős magánszámát is ráérősen az ajtó mellől röhögtem végig.

Aztán, ha már ráérősben nyomultunk, Petiről le is vettem a pelust már fél 6-kor. Össze is pisilte magát szépen fél 8-ra.
Na, az van a szobatisztaság terén, hogy amikor eszébe jut, akkor pisil. Tetszik neki, nyomja neki, kiabálja, hogy csorog! És boldogan vihog hozzá, intézkedik a WC lehúzásról, a villany lekapcsolásról. Ez rendben is van.
De nem azért szól, mert kell neki, hanem azért pisil, mert a) én is pisilek b) átpelusozom c) meglátja a bilit/WC-t.
Emiatt nem vettem le róla a pelust, mert a fene akarja napi 8* a hugyosbékát tisztázni (nincs is neki csak 2 alsógatyája :D ).
De szétesek, mennyire cukik ezek a kis kék alsógatyeszok. Én rózsaszín hercegnős vékonyka bugyikákban utaztam eddig. De ezek a komoly fiúcskaalsók.... Ahhh.... :D

Naszóval esténként volt eddig pelus nélkül 1-2 órára, amelyek tisztán teltek, amikor levettem a pelust pisilt, meg amikor mentünk fürdeni akkoris.
Viszont meg kell állapítsam, hogy hosszabb távon nem működik pelus nélkül a dolog. Úgyhogy még gondolkodom, mit is kell csinálni ilyenkor. Mert az, hogy tiszta hugyesz lett a gatyája, az biza egy cseppet sem zavarta....

2013. okt. 15.

Most meg már kicsit hullámvasutas ez a lelkesedés téma

Tegnap végre sütöttem palacsintát. Petinek még péntek este valahogy kipattant a fejéből és azóta emlegette.
Amúgy ritkán sütök, mert Pepp amíg van, addig minden étkezésre palacsintát gondol enni. (Hangsúlyoztam sütés közben is, hogy először ebédelünk, aztán lesz csak palacsinta. Mire ő: Nem kérek ebédet. :) Hát persze! Szóval csak ennyire veszélyes nálunk palacsintát sütni.)

Úgyhogy sütöttem a  palacsintát, ablak nyitva, jógyerek természetesen éppen azzal volt elfoglalva, hogy kidobjon egy játékserpenyőt az ablakon, és akkor valahogyan akkorát esett kb. az etetőszék környékén, hogy elterült, mint béka ééééés letört a foga.
Na nekem se kellett több. Kiborultam.

Elővettem azonnal a roppant boldogító "mivanha" játékot. Mivanha azért tört le a foga, mert nála is jelentkezik a fogzománcprobléma? Mivanha emiatt még több le fog törni belőle? Mivanha a másik is simán letörik egy kis eséstől? Mivanhamivanhamivanha?

Tudtam már akkoris, hogy befejezhetem a rinyálást, mert ez a gyerek annyiszor nyalta már fel a betont, hogy már az is csoda, hogy eddig megúszta a fogsora. Ráadásul sok gyerek kivitelezi ezt (és közülük is Peti a büdöskölök faj tagja, hát ez van! )

Persze felhívtam azonnal Lacit, akinek az első kérdése: "Mit csináltál vele?"
Mondom, dehülyevagy, gondolom szájonvágtam. Basszus!
Következő kérés: "Oké, akkor fotózd le, majd megmondom tényleg gáz-e!"

Aztán persze nem nyugtatott meg, hogy szerinte annyira nem gáz, mint ahogy előadtam.
Dehát én úgy örültem neki, hogy szép, szoros, fehér kis fogsora van. Úgy voltam vele, ha mégis bekövetkezik nála a súlyos fogromlás (ami a digeorge-ban mint lehetőség benne van), akkor is lesz egy csomó képünk arról, hogy volt valaha szép foga. És ez nekem valamiért megnyugtató volt.
Na akkor kedvemre nézegethetem a régi képeket, mert a foga jelenleg elöl csempe...

Ráadásul szegény mondogatta később evés közben, hogy fáj fogam, amitől jól beparáztam, hogy nyilván mástól sem fájhat, minthogy ki fog esni az egész (de igen, ezt tök egyedül találtam ki a diplomáimmal a zsebemben), szóval aztán megnéztem.
Nos, a kölyök úgy bevágta a száját, hogy lila lett az ínye a foga felett. Tök durva.

Úgyhogy, amíg ki nem heverem a dolgot, addig a nyomában járok, "jajvigyázzkicsikém", "nehogyeless", "ügyesenüljfelamotorra", "megfogomakezed". Gondolom, az elkövetkező napokra abszolút gátja lettem az egészséges fejlődésének. :D

(A hullámvasút téma folytatódhatna, mert a fejlesztésen néha tényleg olyan, mint akinél elmentek otthonról, és nem tudom hova tenni. Formabedobó? Miaszaraz? És társai.... De e témában megnyugtatom magam hamar, úgyhogy inkább nem borzolom pluszban a kedélyeimet azzal, hogy összeszedem erről a gondolataimat. )

Viszont édescukifalatkáim.
Ezek ketten 1 órán keresztül filctollaztak. Úgy kellett erőbedobással elvennem a filceket fél 8-kor, hogy vége, fürdés. És nem örültek. Nagyon, nagyon édesek voltak!


2013. okt. 11.

Eddig tartott a lelkesedés

Az élet! Arról nem tudtok semmit, amíg nem hánytak jól nyakon! :)

A lelkesedésem tegnap 14.36-kor még aktív volt. 15.36-ra huss, elpárolgott.

Pepp felkelt tegnap szépen du. 3-kor, mondom dejó, időben, akkor elmegyünk Esztiért az oviba. Úgyis 4-ig néptáncon van, ráérünk.
Petikém molyolt egy keveset, majd felkéredzkedett az ölembe. És hohohóóó, többet nem szállt le. Hűűűtököm, mi van itt? És bámmm, már le is hányt!
Vazze, neeeeem! Szóval ezért feküdt le, mint a kisangyal ebéd után!

Pepp hányt, panaszkodott, hogy fáj fejem, melegedett, de egyszer mértem be egy 37,5-öt és semmi. Aztán kidőlt, elaludt. Felkelt egy óra múlva, boldog volt, 20 perc múlva zöldült, újra hányt, újra kidőlt, aludt, felkelt hányt.... stb.
Közben folyamatosan a kezemben volt, csak amikor bealudt tudtam letenni. Nomeg balettoztam a hányóstállal folyamatosan. Hogy gyorsan elkapjam a rókát.
Köztes időszakban a boldogság perceiben viszont evett kekszet és ivott sok vizet, szóval eleinte nem aggódtam.
Aggódni akkor kezdtem, amikor este 1/2 6 felé alvás közben tűzforrónak éreztem (én meg el akartam spórolni a lázcsillapítót, hogy ha nagyon muszáj, akkor éjjelre kapja meg), közben elővettem a hányás elleni kúpot, ami egy bontatlan csomag volt. Ja, csak most vettem észre, hogy azt hűtőben kell tárolni. Illetve kellett volna fél év alatt, amióta itthon van.

Laci közben elment Esztivel hányáskellékeket vásárolni: Pombärmaci, burgonyaszirom, állatfigurás háztartási keksz. Jöttek haza nagy boldogan a motyóval.

Petikém felkelt. Nézelődött, ivott.
Adtam neki macit. Egyetlen egyet evett meg, és nemkérek macit. Majd felálltam vele, hogy lehúzzam a redőnyt. És biztos túl gyors volt a szintváltozás, mert ehhh... azonnal nyakbahányt. Visszafutottam a kanapéra vele, hogy a tálba tegye a többit.
És ahogy befejezte a rókát, azonnal odanyúlt a Pombäres zacsiért és enni kezdte...
Én meg ott ültem nyakamban a rókával, mellettem a tálbarókával és basszus nem mertem megmozdulni sem, nehogy abbahagyja az eszegetést. Nadekirály! Mert a róka bazi büdös jó?
Majd 10 perc múlva Laci megmentett (ők addig vacsiztak a konyhában).

Nos Peti életem ette, ette a macikat, egyszer csak eltelt fél óra, még mindig eszi. Menni kéne fürdeni, de még mindig eszi.
Apa: "Peti, gyere, engedjük a vizet!"
Peti- burgonyaszirommal teletömött szájjal: Nem apa. Nem. Nem megyek fürdeni.

Hát nem tudom, mely pontnál lehetett volna kitépni a kezéből, de mivel sikertelen próbálkozásaim voltak csak ez ügyben... majdnem egyedül bevert 2 zacskó burgonyaszirmot.
Gondoltam, ha ezután netán már nem hányt volna, ennyi vacaktól hóttuti, hogy fog.
A láza közben újra eltűnt.

Fürdés, fekvés, addigra újra melegedni kezdett. Az éjszaka folyamán folyamatosan néztem, mindig melegecske volt. Ha lázas, akkor nyögdécselni szokott, most még ezt sem csinálta. Így legalább örültem, mert megúsztuk gyógyszer nélkül. (Hányáscsillapító kúpot tuti adtam volna, ha nem szarul tároltam volna.)
Aztán reggel felkelt, egy fél óráig olyan tapadókorongos nyomis volt, de aztán hamar bejelentette, hogy motorozni akajok. És akkor mentünk.
Azóta is rendben lévőnek tűnik.

Biztos vagyok benne, hogy valami kóbor vírus támadta be őket, mert Esztinél is ugyanez volt. Neki is akkor este fájt a feje, meleg volt, de mérésre még csak hőemelkedése sem (Esztinek vagy 3* megmértem, mert nem hittem el, hogy semmi!), ő csak egyszer hányt éjjel. Másnap kicsit talán fáradtka volt, de annyira nem volt látványos, hogy semmi. Azóta sincs semmi.
Peti szintén. Ahhoz képest, ahogyan ő tud betegedni, szerencsénk van, hogy 5 óra alatt átviharzott rajta.
A lelkesedésem azért még várom vissza. 



2013. okt. 10.

A lelkesedésem megint az egekben!

Tööökkk uncsi vagyok, de mit tegyek? :)

Voltunk logopédián (vagyis beszédfejlesztésen), hát szét vagyok esve, milyen fasza!
A dolog ugyanis home working, vagyis a találkozások alkalmával kiderül, hogyan kell otthon is csinálni.
Komolyan mondom, ezt minden gyerekes szülőnek el kéne sajátítani!

Én sok mindent tudok, mert egyrészt benne vagyok a fejlesztéskörforgásban, másrészt olvastam amúgyis sokat, de még így is olyan izgalmas dolgok kerültek elő.
És nem nyonyógyerekkel kapcsolatban, hanem egyszerűen a gyerekkel való itthoni foglalkozás témakörben. Halálosan tetszik!
Ilyen egyszerű hétköznapiságoknak szól a lelkesedésem, hogy pl. mi már elkönyveltük, hogy Peti jobbkezes. Én soha nem erőltetném a kézhasználatot, de mivel jobbkezesnek ítéltük meg, és általában azt is használja, ha bal kézben maradt az evőeszköz, azt áttettem a jobb kezébe. És még ennyire sem szabad beleszólni. Majd 5-6 éves korára teljesen kialakul. Oké.

Ráadásul ki is derült valami izgalom Petiről. Amit nagy szerencsének tartok, mert bennem simán nyonyóbenyomást keltett a dolog.
Tudom, hogy csinál olyat, hogy bár tudja a dolog nevét vagy a színét, ki is választja, rámutat. De néha nem csinálja meg. Mintha nem értené azt, amit más alkalomkor simán felfog. Gondoltam, időszakosan zizis, naés?

De nem az! :) Csak egyszerűen nem néz balra!
A sorba rakott képekből kellett kiválasztania az egyiket, amit egyértelmű volt, hogy tudja melyik, és csak lestem, ahogy bénázik. És basszus láttam a tükörben -mert persze mondta a logopédus-, hogy nem is keresi a bal oldalon.
Valószínűleg pusztán kényelmi szempontok miatt. Hát kész voltam. Hogy ez ilyen egyszerű!
Persze házi feladat, balra pakolnia  dolgokat és azokat kérni tőle, így majd rögzül. De már az óra végére érezhető volt a változás.

Ráadásul tök rendben dolgozott. A képeket beazonosította, amit nem tudott, arra is mondott valamit. (Mondjuk a kockára, hogy ablak, legalább hasonlóság alapján tippelt.)
Amikor már nagyon unta egy helyben, akkor rajzolt. Vagy arrébb ment, de mindig visszanézett, ha kérték és megmondta, mi van a képen.

Szóval olyannyira el vagyok ájulva, milyen frankó dolgokat lehet elsajátítani, és amúgyis, Pepóka milyen alapgyerek volt, hogy hazafelé az összes tócsában kedvére megmártózhatott. (1 órás lett a 15 perces út, és nemsokkal utána úgy feküdt le aludni, hogy maga alá húzta kezét-lábát (ez az alvóspóza) és azonnal úgy maradt.)

Különben is boldogságom van, mert nagyon rajzol. Laci elkezdte "Művész úrnak" hívni, mert valójában két dolog köti le: a zenélős játék (ezt minden ébredéskor vagy 15 percig nyomogatja, meg zongorázgat rajta). Én mondjuk már aggasztónak is találtam, de a konduktor szerint egyszerűen szereti a zenét.
A másik meg a rajzolás. Mozgásfejlesztésen pl. ez az egyetlen, amit nem hagy ott. És ilyeneket csinálnak. (Zsírkréta+parafadugó+festék.)



Ez nagy örömöm, mert ugye az sok szempontból szerencsés, ha a gyerek rajzol.
Azt is megfigyeltem, hogy ha marokra is fogja a cerkát, akkor egy-két firka után kijavítja ceruzafogásra. És firkál a világba! (Mondjuk anno kapott saját színes ceruzakészletet, hogy ne Esztiét rágcsálja szét és törje ki a hegyüket, de azóta rájött, hogy Eszti dobozában 3* annyi cerka van. Így azt követeli. Mindegy, végülis már jobban érzi a dolgot és nem töri ki a hegyüket.)

Hogy sok a cukorszirup mára? Oké...

Eszti széthányta az ágyát tegnap éjjel. Végülis ő már igazán régen hányt... :D
Nem beteg, csak gyanús még. Tegnap persze itthon fogtam, de semmi extra tünetet nem produkált, max. néha fájlalta a fejét, meg sokat aludt délután, dehát éjjel meg sokat volt fent. Szóval passz, majd kiforrja magát, ha beteg. Legalább a fotózáson ott lehetett az oviban. Ahol végrevégre, fotóscsere volt!
Ágyő beállított kiskonyhás idiótafotók! Üdv óvodai életes pillanatképek! :)


2013. okt. 8.

Esküvőre menni mindig jó

Különösen poén ez, ha a saját anyádéra mész.
Na mi mentünk. Jó is volt! Az esküvőkön  mindenki boldog, szép az élet, jó a kaja, mi kell még?

Pénteken délután még ingért rohangáltuk körbe a boltokat fullcsaláddal, mert Laci hétfőn este szólt, hogy az öltönye nem jó rá. Aztán lett a héten öltöny, de ing nem.
Este 6 előtt 10 perccel még a  kínaiban próbáltunk ünneplőcipőt venni Esztinek, mert anyu persze kiverte a hoppot, hogy nem lehet Eszti ünneplőcipő nélkül.
És amilyen elvetemült ő, tudom, hogy szombat délelőtt beállított volna 11-kor, és ha azt tapasztalja, hogy nincs cipő, kézenfogja az unokáját és egyszerűen vesz neki. Úgyhogy ezt megelőztük.

Vásárlás közben Pepó lelkesen hajigálta szét a babakocsiban ülve a cipőket, amiket elért, Laci izzadva hordta a kicsi lánykacipőket tonnaszámra, de az elcseszett kínai számozások szerint némelyik fajtából a 28-as is kicsi volt a másikból meg a 26-os is nagy. Emiatt a végére már kisebb családi dráma kerekedett, így Laci elhúzott a környékről Petivel, nekem meg már mindegy volt, csak vegyünk egy nyamvadt cipőt, aztán húzzunk haza.
Így lett egy csillogógyöngyös, kopogós. De legalább Eszti boldog volt tőle. Én meg eldobtam az agyam, hogy nem lehet kulturált ünneplőcipőt kapni, csak a hülye kispicsásat, már bocsánat.

A gyerekeknek megmondtuk, hogy reggel sokáig kéne aludni, mert Eszti nem fekszik le ebéd után. Nem vett komolyan, és fél 7-kor már jött is. Egyáltalán nem sínylette meg a délutáni nemalvást, volt ugyan egy fél órás kiborulós bőgés lefekvés előtt, de ez meg ilyenkor kötelező.

Petit meg átvertük. Ugyanis az egész család hozzánk jött apránként a nap folyamán, a szertartás meg 1/2 3-kor kezdődött, így esélytelen volt itthon lefektetni (nem az alvással van a baj, hanem, hogy el nem aludt volna, ha hallja, hogy buli van.)
Úgyhogy nagyon leleményesek voltunk, mert 1-kor Laci elvitte kocsikázni. És kb. a kisTesconál már elaludt. Így leparkolt, és egy órácskát ott szunyált Pepp az autóban.
Aztán, amikor hazaértek, már mindenki elment itthonról a szertartásra,

Ott aztán kiderült, hogy a cipő azért volt végtelenül fontos a vékony fehér ünneplőharisnyával, ahogy illik, mert Eszti viszi a gyűrűket. Kár, hogy erről nekünk nem szóltak, na mindegy. Anyu változatlan. (És Márti,igen, engedélyed nélkül elloptam a fotót.) Eszti azért igen felelősségteljesen lépkedett a cuccal. :D



Nekünk rohanás volt a polgármesteri hivatalba, így a szertartás alatt Peppem volt a kötelezően dumáló kisgyerek.
Ez ugye megvan, hogy nem láttunk még olyan esküvőt, amelyen ne bőgött/kiabált volna valamiféle kisgyerek a hátsó sorban. Én amúgy pont ezért sosem vittem be egyik gyermeket sem az esküvőkre, ahova meghívtak, ne az enyém bontsa már a hangulatot. Ellenben most nem maradhattuk kívül.

 
Beültünk a menekülőútvonalba, közvetlen az ajtó mellé. Ahol Peti egész kerek 30 másodpercet töltött az ölemben, majd leszállt inni, akkor kiborította a vizét, ezzel elvolt újabb 30 másodpercet, majd karját lóbálgatva sétált kb. 30 másodpercet és akkor kezdte a műsort.
Mert ugye ő uzsonnás sem kapott a nagy rohanásban, így lelkesen kiabálta, hogy sóskiflit kérek, csokiskekszet kérek. (Nem értem, miért nem körtéért és almáért kiáltozott.)
Szerencsére elöl nem lehetett érteni, és szerencsére egy teljesen korrekt hosszúságú szertartás volt, így nem kellett az éhező gyermekkel kimenekülnünk. 

Az ebéd/vacsi jó volt, szerintem jól elvoltak a gyerekek is, mondjuk Peti 50%-ban valakinek a kezében nyaralt és a gyertyát próbálta elfújni.
Meg a végén már kb. lehetetlen volt a mama nyakából kivakarni.
A kajával nyilván meg volt elégedve: két villa, óriási szelet torta és kb. ennél a pontnál hangzott el az ominózus mondat (ezt nem meséltem, de beszarás, mikor befejezi a kaját ezt mondja): Köszönöm szépen, elég volt!. :D Hihi, én neveltem. :D



Ennyi engedélyezett tortaevés után most csoda, hogy amikor megkérdezte tőle a mama, hogy "Na Peti, jó buli volt?", akkor ő azt válaszolta, hogy Jó buli volt!. :D
Este, mint a fa, úgy kidőltek, mi meg Lacival benyomtunk egy páleszt, amit anyu férje (hahaha) hagyott itt délután nekünk.

2013. okt. 3.

Szerencsés napok

Én nem tudom, de állandóan szerencsém van.

Laci hétfőn és kedden pihenőnapos volt, itthon nyaralt. Ez jó amúgy is.

Hétfőn ugye a szombati akció miatt sebtében vittem Petit orvoshoz. Egész délelőtt esett, de nem gáz, mert Laci kocsival elvitt minket. És még a kölyök is remekül van.

Aztán este be akartam írni egy telószámot a noteszembe, és akkor láttam, hogy kedd reggel 9-re van a kardiológiai időpontunk. Ugye ezt fél éve kaptuk, persze, hogy fogalmam sem volt róla....
(Jól szétcsúsztam, mert a logopédiát múlt héten úgy beszéltem meg a nővel, hogy mivel nekem édesmindegy, hogy kedden a délelőtt folyamán mikor megyünk, először egyeztetett a többi anyukával, és engem hagyott JollyJokernek. Később hívott is, hogy akkor 3/4 11. Mázli, hogy olyan későn...)

Szóval így Laci el tudott vinni minket reggel a kardiológiára, majd később a logopédiára.

A kardiológián az énPetim egy csoda volt!
Míg hallottam, hogy az előttünk lévő 2 vizsgált gyermek is végigüvöltötte az egészet, addig Petikém elővette a gyakorlott szívultrahangos formáját és hagyta magát. Közben előírásszerűen vigyorgott és magyarázott a főorvosnak. Aki komolyan kerek szemekkel nézte, hogy "deszépenfejlődik".
Jó, az EKG-nál Pepp már többször bejelentette, hogy kiszállok, de aztán az is meglett simán.
Kontroll egy év múlva. Az ójeeee! (GOKI-ban ellenőrzik majd fél év múlva, ezért szükségtelen ide korábban mennünk.)

A logopédia is egy tökély. Megtudtam, hogy mivel 3 éves kor alatt a korai fejlesztés rendszere él, annak meg része a beszédfejlesztés, így Peti gond nélkül részesülhet benne SNI-ként is. Majd, ha betölti a 3-at, akkor majd ráérünk a továbbiakon agyalni.
A logopédus szerint Peti "nagyon komolyan beszél". Az, hogy nem tisztán, az ebben az életkorban tök nem gáz még (úgyhogy örülök annak is, hogy nemcsak az elfogultságom miatt gondoltam én is így).
Ő is hangsúlyozta, hogy a 3 éves kor alatt végzett fejlesztő tevékenység hatása hatványozottan jelentkezik. Úgyhogy ártani ez sem fog, én meg örülök magunknak!

Aztán tegnap megjöttek a fizetések. Vettem le készpénzt. Kicsit szorongattam, mert jó érzés volt ilyet fogni. :D
(A hetet megcsináltam 1400-ból, úgyhogy kétségtelen jó vagyok! De be kell vallanom, hogy Eszti kajabefizetése után kiderült, hogy a betegsége miatt sok napon lemondtuk az ebédet, így hétfőre 1000 forinttal kiegészült a kp.vagyon.)

Tegnap aztán vettünk is gyorsan Esztinek egy óriástakarót a JYSK-ben. Az volt olyan boldog tőle! Ahhhdecuki!
(Többször mondta már, hogy lecsúszik, meg keresgetnie kell éjjel a gyerekméretű takaróját, meg fázik is néha. Úgyhogy ennek nagyon örült.)
(Zárójelben jegyzem meg, hogy az ominózus sütemény eközben sült ki, csak fb-on nem akartam reklámozni, hogy sütőben felejtettem, szal már az is a nap mázlija, hogy a lakás nem gyulladt ki.)

És a csúcsmázli természetesen: sorsjegy. Mimás?
Mivel Magdi mostanában már nem először mondtad, hogy sorsjegyet nekem... ;)
De a múlt héten nem volt vér a pucámban az 1280-ból bekockáztatni egy 500 forintosat.
Na de eszemben maradt, úgyhogy amint lehetett, vettem is egyet (általában hó elején amúgy is szoktam egyet próbálni- minden 2. alkalommal visszanyerem az árát, úgyhogy nem aggódom a kiadás miatt. :) )

Tegnap valami újfajta sorsjegyet adott a nő (általában "mindegy milyen fajtát ad"-ra kérem), itthon lekapargattam az 5 mezőt, amelyből 3* nyertem. Mondom itt valami biztos nem stimmel, tuti elnéztem minek kell egyezni. Lehet ezzel 3* is nyerni? Hát lehet! 2500! :D
Úgyhogy holnap pizzázunk (teljes titokban. Eszti azt sem tudhatja meg, hogy apja szabin lesz, mert akkor "hogy képzeljük, hogy őt oviba visszük". A titkos pizzázásról ne is beszéljünk. Kiborulna. :) )

Holnap még előkészülünk a mamáék esküvőjére és szombaton meg bulivaaaaan!  :D




2013. okt. 1.

Peti mellett nincs unalom

Kezdődött azzal, hogy Eszti szeptember hónapban 3*(!) lett taknyos a múlt héten. De valószínűleg már annyira megszokta, hogy nem is volt semmi extra. Oviba is ment (mert inkább orrdugulós volt, nyilván lógó takonnyal nem engedtem volna), meg is gyógyult napok alatt.
És Peti persze elkapta. Ő a hónapban egyszer 3 napot és egyszer 5 napot volt egészséges. Éreztem már megnyugtatóbbnak is a helyzetet, de mindegy.

Nem is volt nagyobb baj. Folyt az orra. Szívtuk, jóvan.
De szombaton aztán elszabadult a pokol.
Nyilván Murphy meg az ő törvényei miatt Laci aznap szolgálatban volt.

Így mi elmentünk könyvtárba délután a gyerekekkel. Addig semmi baj nem volt, amíg a levegőn voltunk, de a lakásban... Pepp este 6 óra óta folyamatosan köhögött. Szárazon. Már ez nem tetszett.

Aztán lefeküdtek este és báááám...

Úgy terveztem, hogy este lefektetem a kölyköcskéket időben, én meg eltespedek a kanapén és X- faktort nézek.
Persze Petit elnézve kezdtem alábbhagyni a terveimből.

Aztán ja... Az ágyát már 1/2 9-re összehányta. Szerencsére Eszti nagyon hamar elaludt, így legalább a kis katasztrófaturistát megúsztam.
De egyedül voltam. Úgyhogy Petit egy takaróba csavarva beültettem az X faktor elé, aztán eltakarítottam a romokat. Remek reakciókészségről tettem tanúbizonyságot, amikor reptében elkaptam még egy rókát. De nem nagy szám, ez már tényleg gyakorlottság (látom a légzésén, hogy jön.)

Szóval visszafeküdt, gyorsan megfürödtem, leültem a TV elé és akkor vége lett az X faktornak.
Na jó buli volt ez is....
Petimmel még molyoltuk óránként valamit, de különösebben nem javult.
Éjfélre ott tartottam, hogy beparáztam, hogy ebből kórház lesz. Annyira, de annyira szarul hangzott. Köhögött és fulladt.
Én, aki nagyon megfontolom, milyen gyógyszerhez nyúlok, beadtam neki, amit csak láttam.(Na jó, láza nem volt, így az ibuprofént hanyagoltam).

De kúp az lett belőle. Pedig azt végképp rühellem. Hát nagyon muszáj volt...
Aztán átvettem magamban a forgatókönyvet, hogy ha fulladva kórházba viszem, egyrészt hogy számolok el anyám jövőheti esküvőjén a kisebb unokával, másrészt ugyanazt csinálják vele, amit én itthon is meg tudok tenni (csak kettő adag szteroidos kúppal többet nyomnak bele). Úgyhogy letettem a dologról. És megbíztam magamban.
A második fajta köhögéscsillapító használt végül (az elsőt szerintem kihányta), így aztán arra ébredtem, hogy köhögött párat, de már fél 5 volt. Nem hiszem, hogy annyira kiütve aludtam, szóval rendben kellett lennie addig.

Aztán reggel lett, jött Laci (oszlott a felelősség :) ), és elsuhantak az éjszaka árnyai.
Szárazon köhögcsélt, de semmi extra baja nem volt. Csodálkoztam is, hogy ennyire beparjantós lennék így a 43. zűrös éjszaka után is? De éreztem, hogy nem, valami nem stimmelt az éjjel.

Azért tegnap elvittük dokihoz délelőtt, aki nagy boldogan megállapította, hogy egy kis náthán kívül kb. semmi baja a gyereknek (ő ennek mindig végtelenül tud örülni, hogy nem kell Pepónak gyógyszer).
Viszont szerinte - ahogy leírtam és amennyire beparáztam a szitun- az éjszakai buli az krupp volt. Úgyhogy nem csoda, hogy rémálmaim lettek a gyerektől.
Akinek különben tényleg a köhögésen kívül semmi gondja az életben. (Úgy értem étvágya van, aludni tud, nincs kiütve stb.)

Így élünk tovább. A hét eseményeit majd holnap, mert így most kapásból sok lenne. Mert unalom, az tényleg nincs! :)