Amúgy ritkán sütök, mert Pepp amíg van, addig minden étkezésre palacsintát gondol enni. (Hangsúlyoztam sütés közben is, hogy először ebédelünk, aztán lesz csak palacsinta. Mire ő: Nem kérek ebédet. :) Hát persze! Szóval csak ennyire veszélyes nálunk palacsintát sütni.)
Úgyhogy sütöttem a palacsintát, ablak nyitva, jógyerek természetesen éppen azzal volt elfoglalva, hogy kidobjon egy játékserpenyőt az ablakon, és akkor valahogyan akkorát esett kb. az etetőszék környékén, hogy elterült, mint béka ééééés letört a foga.
Na nekem se kellett több. Kiborultam.
Elővettem azonnal a roppant boldogító "mivanha" játékot. Mivanha azért tört le a foga, mert nála is jelentkezik a fogzománcprobléma? Mivanha emiatt még több le fog törni belőle? Mivanha a másik is simán letörik egy kis eséstől? Mivanhamivanhamivanha?
Tudtam már akkoris, hogy befejezhetem a rinyálást, mert ez a gyerek annyiszor nyalta már fel a betont, hogy már az is csoda, hogy eddig megúszta a fogsora. Ráadásul sok gyerek kivitelezi ezt (és közülük is Peti a büdöskölök faj tagja, hát ez van! )
Persze felhívtam azonnal Lacit, akinek az első kérdése: "Mit csináltál vele?"
Mondom, dehülyevagy, gondolom szájonvágtam. Basszus!
Következő kérés: "Oké, akkor fotózd le, majd megmondom tényleg gáz-e!"
Aztán persze nem nyugtatott meg, hogy szerinte annyira nem gáz, mint ahogy előadtam.
Dehát én úgy örültem neki, hogy szép, szoros, fehér kis fogsora van. Úgy voltam vele, ha mégis bekövetkezik nála a súlyos fogromlás (ami a digeorge-ban mint lehetőség benne van), akkor is lesz egy csomó képünk arról, hogy volt valaha szép foga. És ez nekem valamiért megnyugtató volt.
Na akkor kedvemre nézegethetem a régi képeket, mert a foga jelenleg elöl csempe...
Ráadásul szegény mondogatta később evés közben, hogy fáj fogam, amitől jól beparáztam, hogy nyilván mástól sem fájhat, minthogy ki fog esni az egész (de igen, ezt tök egyedül találtam ki a diplomáimmal a zsebemben), szóval aztán megnéztem.
Nos, a kölyök úgy bevágta a száját, hogy lila lett az ínye a foga felett. Tök durva.
Úgyhogy, amíg ki nem heverem a dolgot, addig a nyomában járok, "jajvigyázzkicsikém", "nehogyeless", "ügyesenüljfelamotorra", "megfogomakezed". Gondolom, az elkövetkező napokra abszolút gátja lettem az egészséges fejlődésének. :D
(A hullámvasút téma folytatódhatna, mert a fejlesztésen néha tényleg olyan, mint akinél elmentek otthonról, és nem tudom hova tenni. Formabedobó? Miaszaraz? És társai.... De e témában megnyugtatom magam hamar, úgyhogy inkább nem borzolom pluszban a kedélyeimet azzal, hogy összeszedem erről a gondolataimat. )
Viszont édescukifalatkáim.
Ezek ketten 1 órán keresztül filctollaztak. Úgy kellett erőbedobással elvennem a filceket fél 8-kor, hogy vége, fürdés. És nem örültek. Nagyon, nagyon édesek voltak!
Jaj, szegény Peti! :( Kiráz a hideg az ilyen fogas balesetektől, főleg, mióta sógorék nagyobbik gyerekének sikerült úgy lefejelni az ágya leesésgátlóját, vagy mit, hogy az 1-es foga teljes egészében kirepült. :O Pedig neki is nagyon szépen nőttek, hófehérek voltak. És ha jól emlékszem 3 éves ha volt. Az én lányomnak meg a színével nincs gond, de olyan szünetes a fogazata, mint nekem volt. :D És neki is le van csempülve egy picit, de fogalmam sincs,hogy hogy sikerült neki. Ja, és pont írni akartam, hogy milyen, khm, hogy is fogalmazzam szépen, szóval milyen lüke volt a fejlesztésen, már vagy hatszor belekezdtem, de valahogy mindig elment a kedvem tőle, de idővel megörökítem, hogy el ne felejtsem, hogy honnan indult. :)
VálaszTörlésJa, én is láttam már rosszabbat. De ez ilyen gyerek, valójában örülünk, hogy egyelőre csak a foga bánta. :) (Anyám, miket csinál!)
TörlésA fejlesztést értem, most olvastam, de én le nem írom Petit! Nem akarok tudomást sem venni róla! :D Nem lüke, hanem a zenélős játék közelében úgy viselkedik, mint akinél elmentek otthonról.
De az a szerencse, hogy L. felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy ugyan próbáljak már meg Esztiből ép mondatot kihúzni, amikor "Énkicsipónim"-on zombul. Hát nála sem voltak otthon akkor. :D
Így kapott még időt, mielőtt úgy nagyon beskatulyázom. :D (Neked is javaslom: adj neki még H-nak időt...)