CsodálatosEszter újra itthon

Ő tényleg csodálatos!

Korábban anyuékat feltétlen szükségesnek tartottam tájékoztatni, hogy a múltkor a Jászai Mari téren egy dilis nő el akart vinni egy 4 éves gyereket az anyja mellől, és ugye mit tesz ilyen hírek olvasása eredményeképpen egy másik 4 éves gyerek anyja? Figyelmezteti a mamáékat, hogy mindig fogják a gyerek kezét az utcán!

És a gyerek mit tesz? Amikor felhívom első körben hogy megérkeztek-e pénteken sikeresen, akkor ő nem is köszön a telefonban, hanem felveszi és nagy humorosan azt mondja: Ne aggódj, megvagyok, nem raboltak el! Majd röhög egy jót a poénon.
Oké, végülis értem a lényeget, hazaértek rendben.

Aztán vasárnap megérkeztek, mesélt egy csomót, mi mindent csináltak Pesten. Nagy boldogságomra később úgy nyilatkozott, hogy a színház (Pöttöm Panna) jobban tetszett neki, mint a mozi (bár azt is megnézné még egyszer azért). Telefonban korábban már mesélte a mozizás kapcsán, hogy Ittam ám kólát! Hihi! Meg ettem pattogatott kukoricát! Hihi!, aztán hazaérkezett a figurás kóláspohárral, amely fél literes volt! Basszus, mondom, ez megivott fél liter kólát? Erre anyu: "Simán. De nem vészes, mert cukormentes volt!" Ehhh... Jó.
(Ezek után azt mondom, meg is érdemelték, hogy a kölyök éjszaka 2* kelt fel, hogy fáj a hasa, és elvonult kakilni. :D Édesítőszer....)

(Különben van egy állat jó sztori erről  cukros szmötyi témáról. Mert ugye Eszti nagyon jól tudja... Apjával vásárolni voltak kettesben. Hazajövet lebuknak rögtön a kétdeci szívószálas üdítősdobozzal. Mondom neki: "Ejjejjj, ez meg micsoda?"
Azt válaszolja Eszti röhögcsélve: Ezt apa vette. Azt mondtam neki, hogy tele van gyümölccsel.
Apa -megjátszva az ártatlant- ránéz: "Miért, nincs is tele gyümölccsel?"
Eszti nagyon nevetve: Ááá, ez csak cukor!  :D )

Naszóval  a másik, ami néha ijesztő, az a kötelességtudata.
Világ életében ilyen volt, szóval erre még most is azt mondom, hogy veleszületett dolog.
Mindig betartja a szabályokat. Mindig. Sosem leng ki. Sosem. Egyszer szólok, megjegyzi. (Érthető azért, mekkora arculcsapás az ilyen gyerek után egy mösziőPéter :D ).

Az a szerencse, hogy a hiszti az azért rendben megvan, különben még talán aggódnék is. (Áááá, francokat aggódnék ám, csak úgy csinálok, azt mondanám: jógyerek ez, oszt jónapot! )
(Szoktam Lacit nyugtatgatni, hogy ez a kőkemény hiszti a személyiségfejlődés szerves része, ne idegeskedjenmá' rajta, ez így a normális. Hááát, ő azért kételkedik néha. Főleg az elgurult gyógyszeres "sekép-sehang" bömbölések alkalmával. :D )

A nagyszülőkkel Eszti hazaért vasárnap délelőtt, ezért mi alvásidőben természetesen elmentünk. Most cikisebb volt, mert időre mentünk.
Így itthon hagytuk a két kölyköt, amelyek közül egy sem aludt még (nem szeretek így elmenni, az a biztos, ha mindkettő elaludt.)
Eszti ráadásul elkezdett pityeregni is, hogy mi nélküle megyünk nyaralni (mert látta, hogy elővettük a strandtáskát). Bizonygattam, hogy "nemnem, de mennem kell". Apja bement, kezébe nyomta a táblagépet azzal, hogy csak egy "Mása és a medvét" nézhet, utána lefekszik ügyesen. Eskübecsszó!
És láttatok már 4 éves gyereket, amelyik sutyiban nem nyomja tovább a youtube-ot, ha senki sem figyel rá? Hát ez az. Ő biza a megbeszéltek alapján Mása után lefeküdt aludni.
Mondom, hogy nem az a tipikus!
De nagyon szerethető tulajdonság a megbízhatóság. :)