Eddig tartott a lelkesedés

Az élet! Arról nem tudtok semmit, amíg nem hánytak jól nyakon! :)

A lelkesedésem tegnap 14.36-kor még aktív volt. 15.36-ra huss, elpárolgott.

Pepp felkelt tegnap szépen du. 3-kor, mondom dejó, időben, akkor elmegyünk Esztiért az oviba. Úgyis 4-ig néptáncon van, ráérünk.
Petikém molyolt egy keveset, majd felkéredzkedett az ölembe. És hohohóóó, többet nem szállt le. Hűűűtököm, mi van itt? És bámmm, már le is hányt!
Vazze, neeeeem! Szóval ezért feküdt le, mint a kisangyal ebéd után!

Pepp hányt, panaszkodott, hogy fáj fejem, melegedett, de egyszer mértem be egy 37,5-öt és semmi. Aztán kidőlt, elaludt. Felkelt egy óra múlva, boldog volt, 20 perc múlva zöldült, újra hányt, újra kidőlt, aludt, felkelt hányt.... stb.
Közben folyamatosan a kezemben volt, csak amikor bealudt tudtam letenni. Nomeg balettoztam a hányóstállal folyamatosan. Hogy gyorsan elkapjam a rókát.
Köztes időszakban a boldogság perceiben viszont evett kekszet és ivott sok vizet, szóval eleinte nem aggódtam.
Aggódni akkor kezdtem, amikor este 1/2 6 felé alvás közben tűzforrónak éreztem (én meg el akartam spórolni a lázcsillapítót, hogy ha nagyon muszáj, akkor éjjelre kapja meg), közben elővettem a hányás elleni kúpot, ami egy bontatlan csomag volt. Ja, csak most vettem észre, hogy azt hűtőben kell tárolni. Illetve kellett volna fél év alatt, amióta itthon van.

Laci közben elment Esztivel hányáskellékeket vásárolni: Pombärmaci, burgonyaszirom, állatfigurás háztartási keksz. Jöttek haza nagy boldogan a motyóval.

Petikém felkelt. Nézelődött, ivott.
Adtam neki macit. Egyetlen egyet evett meg, és nemkérek macit. Majd felálltam vele, hogy lehúzzam a redőnyt. És biztos túl gyors volt a szintváltozás, mert ehhh... azonnal nyakbahányt. Visszafutottam a kanapéra vele, hogy a tálba tegye a többit.
És ahogy befejezte a rókát, azonnal odanyúlt a Pombäres zacsiért és enni kezdte...
Én meg ott ültem nyakamban a rókával, mellettem a tálbarókával és basszus nem mertem megmozdulni sem, nehogy abbahagyja az eszegetést. Nadekirály! Mert a róka bazi büdös jó?
Majd 10 perc múlva Laci megmentett (ők addig vacsiztak a konyhában).

Nos Peti életem ette, ette a macikat, egyszer csak eltelt fél óra, még mindig eszi. Menni kéne fürdeni, de még mindig eszi.
Apa: "Peti, gyere, engedjük a vizet!"
Peti- burgonyaszirommal teletömött szájjal: Nem apa. Nem. Nem megyek fürdeni.

Hát nem tudom, mely pontnál lehetett volna kitépni a kezéből, de mivel sikertelen próbálkozásaim voltak csak ez ügyben... majdnem egyedül bevert 2 zacskó burgonyaszirmot.
Gondoltam, ha ezután netán már nem hányt volna, ennyi vacaktól hóttuti, hogy fog.
A láza közben újra eltűnt.

Fürdés, fekvés, addigra újra melegedni kezdett. Az éjszaka folyamán folyamatosan néztem, mindig melegecske volt. Ha lázas, akkor nyögdécselni szokott, most még ezt sem csinálta. Így legalább örültem, mert megúsztuk gyógyszer nélkül. (Hányáscsillapító kúpot tuti adtam volna, ha nem szarul tároltam volna.)
Aztán reggel felkelt, egy fél óráig olyan tapadókorongos nyomis volt, de aztán hamar bejelentette, hogy motorozni akajok. És akkor mentünk.
Azóta is rendben lévőnek tűnik.

Biztos vagyok benne, hogy valami kóbor vírus támadta be őket, mert Esztinél is ugyanez volt. Neki is akkor este fájt a feje, meleg volt, de mérésre még csak hőemelkedése sem (Esztinek vagy 3* megmértem, mert nem hittem el, hogy semmi!), ő csak egyszer hányt éjjel. Másnap kicsit talán fáradtka volt, de annyira nem volt látványos, hogy semmi. Azóta sincs semmi.
Peti szintén. Ahhoz képest, ahogyan ő tud betegedni, szerencsénk van, hogy 5 óra alatt átviharzott rajta.
A lelkesedésem azért még várom vissza.