Őszi szünet

Nem unatkozunk egyáltalán.

Kezdjük azzal, hogy az óraátállítás óta reggel 1/2 7-kor kel. Valamelyik. Tök pepitában nyomják, szóval ha az egyik még épp ma aludna, akkor hóttuti a másik ébreszt.

Peti sosem volt az a későnkelős fajta, de eddig általában 7-kor ébredt, amikor Esztit is keltettük.

Ma Eszti állítólag bőgött egy ideje már, mert nem mert kijönni. Én jópofa módon meg sem hallottam, mert füldugóval aludtam (általában meghallom őket így is, biztos fáradt voltam). Mire eszméletemre tértem, Laci már kihozta.
El is szégyelltem magam, hogy annyira gyökér vagyok amikor felébreszt, hogy már ki sem mer jönni a szobából. (Ő azért éjjelente még rendre megjelenik, bár egyre ritkábban, viszont ilyenkor sajna állandóan rámorgok, amikor felriadok.)

Szóval ezerrel bujdokoltam szégyenemben, amikor egy laza délelőtti beszélgetésből kiderült, hogy nem is tőlem félt kijönni, hanem mert van valaki a szobában (mostanában alakult ki nála ez a tipikus gyerekpara). Úgyhogy én legalább megnyugodtam, hogy nem vagyok fullköcsög.

És persze Eszti nagylány már, szórakozásra vágyik.  Reggel néz egy kis tv-t, de szerencsére megunja hamar.

Aztán eddig elmentünk játszóra, ha már ilyen jó az idő, a nap többi része meg: színezés, festés, falevelek szárítása, ragasztása, gyöngy, zsírkréta és ma még a tököt is kifaragtuk. (Ez a Halloween ebből a szempontból nagyon tetszik nekem, a kölykök élvezik a faragást és a kivilágított lámpást.)

Szedtünk még az arborétumban hétvégén leveleket. Sokat, sokfélét, így azokkal dolgozunk most.

Ja, arborétum:

Egy kis szemüveg ide, meg egy kis csempefog oda, de akkoris annyira édes! :D

Persze az arborétumi séta számára főleg ezt jelentette (apa vigyél):

Eszti meg. Csak arra tudtam rábeszélni, hogy legalább a játszósszoknyájában és -harisnyájában jöjjön el, ha már melegítőről szó sem lehet.

De legalább már min. olyan képeket tud fotózni, mint én (én általában pocsék, homályos képekre vagyok képes...)

Na ez az arborétum amolyan zárójeles megjegyzés volt. :)

Itthon témára vissza: miután kitalálom, mit is csináljunk, onnantól Esztivel nincs gond, előpakolok és órákig elvan ezzel, Peti meg... naszóval egyedül nem tud leveleket ragasztani. :D Viszont nem maradhat ki semmiből, ugye. Úgyhogy nincs unalom tényleg.

Peti persze megint jajjmááá'! :D Ő most rácuppant a Boribonra (miután a bugyuta Micimackósat egyszerűen eldugtam, szerintem attól a könyvtől úgyis max. hülyül a gyerek), na és akkor most az ovassá bojibont megy. Egész nap! És ezt szó szerint kell érteni.
Vagyis reggel már hozza az ágyba a 4 meglévő kötetet és lebeszélhetetlen a dologról.
Ma pl. Eszti mentett meg minket, és elkezdte neki olvasni az ágyban- nem meglepő, hogy ő is tudja már kívülről, és amikor elakadt, akkor vettem észre, hogy én is tudom kívülről a szöveget.
Sok más könyvet próbáltam már (könyvtárból is hoztunk, meg itthon az összessel leültünk- Bogyó és Babóca, Kippkopp, Maszat könyvek, de egyelőre a gyerek hajthatatlan Boribon fun! :)

És már ezer éve akarom mesélni, hogy ez a nyünyükisfiú egész nyáron gyakorolta (Esztiutánzásból), és már hetek óta abszolút szabályosan ugrál két lábon. Szerintem ez szuper! (Amúgyis az, nagy mérföldkő ez, tőle meg végképp kiváló!)

De mielőtt elájulnánk a Peticsodálattól... Fantasztikus szemléltető videó készült a két gyerek közti különbségről.
Eszti a Sün Balázst szavalja vacsora közben. Csak a végét vettem fel, meg is zavartam egy kicsit, de olyan édes, ahogy szavalja. Peti meg.... "Csinálj horrorosan!" És azt tökéletesen csinálja... :D