A lelkesedésem megint az egekben!

Tööökkk uncsi vagyok, de mit tegyek? :)

Voltunk logopédián (vagyis beszédfejlesztésen), hát szét vagyok esve, milyen fasza!
A dolog ugyanis home working, vagyis a találkozások alkalmával kiderül, hogyan kell otthon is csinálni.
Komolyan mondom, ezt minden gyerekes szülőnek el kéne sajátítani!

Én sok mindent tudok, mert egyrészt benne vagyok a fejlesztéskörforgásban, másrészt olvastam amúgyis sokat, de még így is olyan izgalmas dolgok kerültek elő.
És nem nyonyógyerekkel kapcsolatban, hanem egyszerűen a gyerekkel való itthoni foglalkozás témakörben. Halálosan tetszik!
Ilyen egyszerű hétköznapiságoknak szól a lelkesedésem, hogy pl. mi már elkönyveltük, hogy Peti jobbkezes. Én soha nem erőltetném a kézhasználatot, de mivel jobbkezesnek ítéltük meg, és általában azt is használja, ha bal kézben maradt az evőeszköz, azt áttettem a jobb kezébe. És még ennyire sem szabad beleszólni. Majd 5-6 éves korára teljesen kialakul. Oké.

Ráadásul ki is derült valami izgalom Petiről. Amit nagy szerencsének tartok, mert bennem simán nyonyóbenyomást keltett a dolog.
Tudom, hogy csinál olyat, hogy bár tudja a dolog nevét vagy a színét, ki is választja, rámutat. De néha nem csinálja meg. Mintha nem értené azt, amit más alkalomkor simán felfog. Gondoltam, időszakosan zizis, naés?

De nem az! :) Csak egyszerűen nem néz balra!
A sorba rakott képekből kellett kiválasztania az egyiket, amit egyértelmű volt, hogy tudja melyik, és csak lestem, ahogy bénázik. És basszus láttam a tükörben -mert persze mondta a logopédus-, hogy nem is keresi a bal oldalon.
Valószínűleg pusztán kényelmi szempontok miatt. Hát kész voltam. Hogy ez ilyen egyszerű!
Persze házi feladat, balra pakolnia  dolgokat és azokat kérni tőle, így majd rögzül. De már az óra végére érezhető volt a változás.

Ráadásul tök rendben dolgozott. A képeket beazonosította, amit nem tudott, arra is mondott valamit. (Mondjuk a kockára, hogy ablak, legalább hasonlóság alapján tippelt.)
Amikor már nagyon unta egy helyben, akkor rajzolt. Vagy arrébb ment, de mindig visszanézett, ha kérték és megmondta, mi van a képen.

Szóval olyannyira el vagyok ájulva, milyen frankó dolgokat lehet elsajátítani, és amúgyis, Pepóka milyen alapgyerek volt, hogy hazafelé az összes tócsában kedvére megmártózhatott. (1 órás lett a 15 perces út, és nemsokkal utána úgy feküdt le aludni, hogy maga alá húzta kezét-lábát (ez az alvóspóza) és azonnal úgy maradt.)

Különben is boldogságom van, mert nagyon rajzol. Laci elkezdte "Művész úrnak" hívni, mert valójában két dolog köti le: a zenélős játék (ezt minden ébredéskor vagy 15 percig nyomogatja, meg zongorázgat rajta). Én mondjuk már aggasztónak is találtam, de a konduktor szerint egyszerűen szereti a zenét.
A másik meg a rajzolás. Mozgásfejlesztésen pl. ez az egyetlen, amit nem hagy ott. És ilyeneket csinálnak. (Zsírkréta+parafadugó+festék.)

Ez nagy örömöm, mert ugye az sok szempontból szerencsés, ha a gyerek rajzol.
Azt is megfigyeltem, hogy ha marokra is fogja a cerkát, akkor egy-két firka után kijavítja ceruzafogásra. És firkál a világba! (Mondjuk anno kapott saját színes ceruzakészletet, hogy ne Esztiét rágcsálja szét és törje ki a hegyüket, de azóta rájött, hogy Eszti dobozában 3* annyi cerka van. Így azt követeli. Mindegy, végülis már jobban érzi a dolgot és nem töri ki a hegyüket.)

Hogy sok a cukorszirup mára? Oké...

Eszti széthányta az ágyát tegnap éjjel. Végülis ő már igazán régen hányt... :D
Nem beteg, csak gyanús még. Tegnap persze itthon fogtam, de semmi extra tünetet nem produkált, max. néha fájlalta a fejét, meg sokat aludt délután, dehát éjjel meg sokat volt fent. Szóval passz, majd kiforrja magát, ha beteg. Legalább a fotózáson ott lehetett az oviban. Ahol végrevégre, fotóscsere volt!
Ágyő beállított kiskonyhás idiótafotók! Üdv óvodai életes pillanatképek! :)