Eszti oviban (csak szólok, hogy már több, mint egy hónapja egyfolytában hoppá), Pepp itthon randalírozik, és Laci is dolgozik.
Azt, hogy egy hónapja nem voltak betegek nem tekintem a helyzet elkiabálásának (vagyis mondjuk volt egy fél napos hányósvírus, de azt a mi esetünkben nulla problémaként tudom értékelni.)
Szóval szó sincs elkiabálásról, mert anyu jött csütörtök este és hozta magával a kezdődő tüdőgyulladását is. Csak azért nem küldtem haza, mert nem voltam meggyőződve, hogy kibírná a hazautat tömegközlekedéssel (és persze nagy a szám, mert elutaztak, így tudom, hogy egy hétig nem olvas. :D )
Szóval azért kapták az ívet a kölykök rendesen, de ahhoz képest még ma sincs semmi izgalom. (Azt, hogy mennyi C vitamin figyel bennük, le sem írom.)
És pont anyu miatt a hétvégénk... az maga volt a szabadság!
Én komolyan nem tudom, anyám hogy képes 3 napon keresztül folyamatosan játszani velük. De tény, hogy emiatt Peti elfelejtette a létezésemet is. Rám sem nézett, oda sem jött hozzám, a kezemet sem fogta meg az utcán, puszit kérésre sem adott (amúgy nagy puszigyáros és ki nem lehet a seggemből rángatni, totális anyjamajma, de most?)
Az anya nézd helyett ment a folyamatos mamaaaaa kiabálás, és én kb. feleslegessé váltam a családban.
Brühühüüdekáááár.... :P
Igen sajátos fürdetés.
Szóval lazultunk Lacival.
Csütörtök este már kapásból elmentünk meginni egy sört.
Pénteken meg is mondtam neki, hogy soha többet nem megyek el vele meginni egy sört! (Sejthető az oka: mert nem is csak egy volt és nem is csak sör.) Szóval az este remek volt, és ennek megfelelően ébredtem pénteken reggel.
Aztán persze temetőzés meg minden, ami ilyenkor kell.
Anyu közben kivasalta az összes létező ruhát. (Kaptam tőlük egy vasalót a születésnapomra. Perverz ajándék, mert szerinte az én vasalóm nem elég jól vasal, ezért feltétlen le kellett cserélnie az amúgy egy éves gépemet. Vagyis kb. vett magának egy vasalót, mert azóta az hóttuti, hogy többet használta, mint én. Ráadásul őrült, tehát kivasalja még a pizsamákat meg a kistrikókat is. Hiába sulykolom ennek feleslegességét. Ááá...)
Úgyhogy sok munkám nem volt, szombaton elvitte Petit sétálni, már az is egy élmény volt, hogy álltam a konyhában és főztem ragulevest meg sztrapacskát. (Általában nem fektetek kétfogásos menübe időt. )
És most ugye.... nem ugráltam vízért, kekszért, pisilni, kakilni, búgócsigátpörgetni.
És ez utóbbiért már nem is fogok, mert a hétvége hozadéka, hogy Peti megtanulta bepörgetni és a megfelelő pillanatban elengedni. (Eddig ezt nekünk kellett csinálni.)
Boldogságom ez, mert Eszti azt mondta- ahogy nézte Pöpőt-, hogy ezt ő biztos nem tudja így megcsinálni. :)
Ami nem boldogság, hogy kiesett a ByTheWay, így többet nem nézek X-faktort sem. A többiekről határozott (általában természetesen negatív) véleményem van (bár a nyertest borítékolom- tanúm van rá, hogy már megmondtam ezer éve.)
De azért alapvetően extrasemmittevős volt a hétvége. Ami nagy juhéjjjj és trallalallla! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése