Amikor annyira kell imádni!

Amikor megzizülve pörög maga körül, lóbálva és hajigálva a plüssöket és a röhögéstől pukkadozva kérdezgeti: Anya mit csinálok?

Amikor kétpofára tömi a karfiollevest, ömlik mindenfelé (én mégis roppant elégedetten nézem), és azt kiabálja, hogy nagyon finom, anyucika.

Amikor étkezés vége felé szó nélkül kinyújtja a kezét és meg kell simogatnom.

Amikor beüti a kezét és azt mondja: Bocsi Peti!

Amikor röhögőgörcsöt kap, mert Eszti szórakozik vele.

Amikor nem tudok beszaladni elég gyorsan a WC-re, mert ő kétszer is elcsúszik a kövön a rohanásban, de odaér és fejét  a két lábam közé bedugva kiabálja, hogy anya pisiiiil!

Amikor fürdés előtt meztelenül szaladgál és a fenekét csapkodja vidám, pucérseggű felkiáltásokkal. 

Amikor lefektettem és miután Esztinek elénekeltem a 3 altatódalát, és megyek el az ágya mellett még megsimizve a hátát JóéjtPeti!, és ő szorítja a bal keze alatt sorrendben a macit, Ottókutyát és a Tigrist, és rám se nézve visszaszól, hogy JóéjtAnya!.

Amikor néha éjjel felsír és úgy kiabál ki sírva, hogy anyucikaaaa, anyucikaaaa!
 
Ja, és ki ne hagyjuk, hogy amikor ezer éve nem tettem mérlegre és egy jól bevacsorált nap után este pucéran ráállítom, az 10,7-et mutat. :P

Óigen a fiam, az a fiam! Mindigszerelem. :)