"Már csak egyet kell aludni"

És indul az advent!

A múlt héten vasárnap persze nálunk már előkerült a karácsonyi cucc fele.
Amikor apa kikönyörögte a Petitől, hogy ahelyett, hogy a földön fetrengve látványosan szenved, inkább menjen el vele savanyúságot venni, amíg mi Esztivel bepanírozzuk a husit. (Alapesetben levakarhatatlan a kölyök: Én is megyek apával, piros autóval.  De most ugye nem volt toppos formában.)
Így a rántott husi sütögetése közben el kellett szórakoztatnom a konyhaasztalnál ülő, lábát unatkozva lóbáló kislányt.
Gyorsan levettük a gyertyákat, mécseseket, díszeket, ablakmatricákat, ajtódíszeket, az adventi naptárat és az adventi "minden napra egy mese" könyvet. És elkezdtük a bulit.

Egyelőre ott tartunk, hogy  Mennyit kell még aludni, hogy kinyissuk az elsőt a naptárból?.
Nem érti, hogy édesmindegy, mert tényleg ám csak egy icinke-picinke apróság lesz benne, ő akkoris szétizgulja magát. Édi persze.
De tudom, hogy nemsokára  eljutunk a "Mennyit kell aludni, hogy jöjjön a Télapó?" és "Mikor lesz karácsony?" témakörökig (Nem említve a "Mikor lesz tél, amikor esik a hó?"  nagyon fontos kérdését - Itt az Alföldön? Soha! és a "Mikor megyünk nyaralni?"-t Amikor majd esik a hó.)

Az adventi naptár összeállításánál küzdöttem egy kört (pici is, és édesség is, de ne mindennap csoki legyen má'), de a végére jól megveregettem a vállam (meg a lila tehénét is. Hát láttátok, hogy milyen szuper táblás csokijai vannak a Milkának? Karácsonyfásat még nem sikerült beszereznem, de a LU kekszes is baromira tetszik. Olyat vettem is, pont adventi naptárba való. )

A vállveregtés folytatódik. Készen az adventi koszorú is.
Nem sokat molyoltam a témán, mert össze kellett hozni abszolút költséghatékony módon (már folyik a hónap utolsó hete vagyis- csórók vagyunk, egy fillérünk sincs- így decoupage-goltam egy fadobozt, festettem aranyszínűre diókat, leszárítottam egy szem narancsot, pici toboztermés volt itthon, a fahéjba beruháztam, de a csillagánizsba pl. már nem. Egyedül azokat a cukika piros golyókat vettem bele, de azok meg annyira megtetszettek, hogy muszáj volt.

Természetesen érzem én, hogy tűzvédelmi szempontból bukta az egész, de úgyis díszfunkciós (vagy akkor diszfunkciós, hahaha :D ), és majd max. egy kancsó víz mellett égetem a gyertyákat.

Önfényezésben nincs hiány (amúgy sem, de most azért jól összejött :D), úgyhogy aki esetleg facebookon kimarad volna a csodából. Ezt ma csináltam!

Annyira meg vagyok elégedve magammal, hogy ihajcsuhajj! (Mellesleg a szent alvásidőben jó? Mielőtt szó érné a házam elejét. :P)
És nem aggódni, még gondolkozom, hol is tehetném közzé a fantasztikus teljesítményeimet! De gondolom, a Petőfi Népét ez most annyira nem érdekli..