Megnéztem. Októberben 3 poszt, novemberben 2. Kőkemény vagyok az az igazság. Valójában a műtétről is azért írtam muszájból, mert ha már ezt sem említem meg, akkor itt az ideje becsuknom a boltot.
Szóval ma nekiebrudáltam magam, hogy elmeséljem, hogy én igenis kőkemény vagyok.
De ezt már említettem. :D
Én bírom ezt a nagy advent lázat! Híresen. Úgyhogy kőkeménységem első számú bizonyítéka:
Hazajöttünk a kórházból anno pénteken, szombaton pihentünk közösen, majd vasárnap reggel azzal a biztos tudattal ébredtem, hogy nekem azon nyomban meg kell csinálnom a nagytakarítást. Mert az tudott, hogy nagytakarítás nélkül nincs karácsony.
És megcsináltam puccra egy nap alatt.
Aztán Petikém még itthon nyaralt utána héten, majd most ment oviba. EGÉSZ héten.
Érthetetlen esemény, én naponta vártam a lerobbanást, ugyanis az ovi 50%-on ment. 13-an voltak a csoportban (volt, hogy reggel 8-ra bevittem őket, szerintem az tök későn van, és az én két gyerekemmel lettek összesen 5-en....). Ráadásul, aki ott van, azok is harákolnak, szóval csoda!
Ma aztán végleg buli lesz, mert az oviba is jön a télapó. (Értsd: az összes gyereket be fogják vinni, ha meggyógyult, ha nem.). Végülis édesmindegy, ma már Peti többször mondta reggel, hogy fáj a torka.
Majdnem teljes 2 hónap egészségesen. Azért ez nagyon-nagyon.... kőkemény ő is, na. :)
Különben jajjnekem! Télapó!
Vásárolgatok, vásárolgatok, hogy mégis mi kerüljön a zsákba, és felismerem ímé, hogy nagyon durva a szitu. Hiszen alig tudtam mit megvenni!
Ezek a gyermekek ugyanis - tényleg létezik ilyen, ráadásul duplikáció van belőlük- szóvalhogy nem szeretik a csokit. Egyáltalán!
Illetve Eszti úgy nyilatkozott, hogy ő az étcsokival amúgy jó barátságban van (hát kap a nyilatkozat miatt, de vannak fenntartásaim).
Úgyhogy Maoam, Pez, zizi, magok és ropi. Hát, na... legalább olcsón megússzuk. :)
És ugye ma jön az oviba a Mikulás. Tegnap azért említettem H.néninek, ha esetleg Petikém ma is tiszteletét tenné az oviscsoportban egészségesen, akkor ott lesznek bajok.
Nagyon előtérbe került az utóbbi évben ez a para a hangoskodástól. Legyen az zenélés, síp, hangos beszéd (csak idegenek vonatkozásában, itthon én aztán fújhatom a sípot és kiabálhatok gyereket ijesztgetni, az nem jön be.)
De ezek az óvónénik! Hát csodák!
Most képzeljétek el, hogy tudják, hogy Petike az Petike. Kicsi kis ölbecica nyünyüszkusz. Mesélte tegnap pl. H. néni, hogy volt egy meselőadás, amelyben ő játszotta a rénszarvast (az egész ovi előtt).
És meg akarták kérni a többi csoportból É.nénit, hogy ő meg videózzon már. És azt mondták, hogy szó sem lehet róla, mert most csak É. néni van a Katica csoportban és neki a Petire kell vigyázni, nehogy megijedjen. :D Jajjanyám! Egyrészt. :)
Másrészt meg de baromi megnyugtató, hogy igen, É. néni ölében üldögélt végig, és csak neki megsúgták, hogy H. néni van beöltözve a mesejátékban rénszarvasnak. És nem is volt semmi gond.
Ezek után, amikor említettem a Télapóveszélyt (Nagy dünnyögős, szőrös, piros bácsi krampuszokkal??? Áááá, hóttuti Petibeszaratós téma), akkor azt mondták, hogy igenigen, számítanak rá, hogy para lesz. :)
És akkor azért valószínű nem lesz para, ha valaki veszi a fáradtságot és előre megbeszéli vele.
(Ezek után nem is kell elmesélnem, milyen klassz volt, amikor a bohócdoktorok megjelentek a kórházban kiabálva és kereplővel.... Váááááá!)
Mivanmivan még?
Jaaaaaj, boldogság!
Pápá Stella!
Megvették! Jeeeee!
Úgyhogy tegnap el is kezdtük körbetelefonálni a családot, kinek mennyi pénze van, mert mi pont úgy számoltunk, hogy nyárig a családi autóvásárlásból úgysem lesz semmi! Azért egy sorsjegyet veszek erre az alkalomra, hátha nem kell annyit lejmolni... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése