Ez egy qrvára elcseszett hét volt

Ez a legfinomabb megfogalmazása a dolognak.
De legalább vége a nagyja sztorinak. És emiatt véletlenül sem karácsony környékén kellett befeküdnünk a kórházba.
Tádááám:

Most mi van? Egy csomóan nem láttak még pacemakert....

Én ki akartam tenni a falra egy képkeretbe, de Laci lecsapott rá, mert szerinte az kegyetlen menő lesz, ha ebből csinál egy cirka 1,5 milliós kulcstartót. (Nem, tényleg, a használt pacemaker nyilván nem ér már 1,5 milliót.) Ráadásul van rajta egy pici lyuk, pont a kulcskarikának. Ő nyert.

A múlt szombat óta idegámokfutás volt itthon, mert szépen elterveztük, hogy a gyermek majd beteg lesz az oviban az őszi szünet után és így szépen meggyógyul majd a múlt héten. És nem.
Nem lett beteg az oviban, majd a múlt hetet itthon töltötte karanténban, és ekkor sem lett beteg. Majd szombat reggel mintha hallottunk volna valamit (bizony, többes szám, nem paranoidMónika újabb akciója volt, hanem Laci is egyértelműen alátámasztotta, hogy szörcsög, vagy köhög, vagy harákol vagy valami van.) És innen aztán kezdődött az őrület!
Konkrét napokig tartó gyomorideg, ha emiatt most el kell halasztani a műtétet, akkor az olyan béna. Mert előző héten anyu is bevállalt napokat gyerekvigyázni, én is szabadságot vettem ki keddtől, Laci is leszervezett mindent.
Aztán semmi extra, semmi extra, semmi extra. Hétfőn már maxon szét voltam esve, mert Laci vitte fel a GOKIba, ő feküdt be vele, aznap én még dolgoztam, így fingom nem volt, beteg-e, köhög-e, folyik-e az orra, hazaküldik-e. Mindenesetre ezekben a napokban rendesen túladagoltuk a C vitaminját (és mi ugye alapból csak 1000 mg-ossal dolgozunk...). És anyám megúszta. Nemtom hogy, de műtét előtt ugye kb. minden lyukából mintát vettek, és minden negatív lett.

Hétfőn este aztán leváltottam Lacit a kórházban, Petikémet kedden reggel megműtötték, tegnap meg hazajöttünk. Egyéb részletekkel nem szolgálok, higgyétek el, olyan szinten borzalmas volt az egész, hogy az emlékeimet éppen csomagolom be egy nagy dobozba és ásom el a pszichém legeslegeslegeslegmélyére. Hogy elő ne kerülhessen onnan soha! A rohadtéletbe!

Most így azért mindenki boldogabb, mint egy hete volt.
Oké, Petinek még határozottan fáj a műtéti sebe. De nagyon jól áll a témához, mert én alapvetően ugranék neki mindenben segíteni (pl. nem tud még felülni, meg tegnap még nem tudott a székre sem felmászni meg ilyenek), de ő ragaszkodik hozzá, hogy mindent egyedül csináljon. És csak akkor szól, ha fáj és nem megy a dolog. Ma már felhúzta magát a székre is fájdalom nélkül, szóval alakul szépen.
Egyébként 7-10 nap kórházat igényelt volna a műtét, de a pacemakeres doktorbácsi, aki műtötte marha rendes és azt mondta, biztonságosabb neki itthon. Ráadásul, ha valaki vállalja a varratkiszedést, akkor vissza sem kell utaznunk jövő héten sem. És hát ugye a mi gyerekorvosunk szuperkirály: persze kiveszi neki szerdán.

Egyetlen egy dolog van, ami nagyon nem tetszik nekem: hogy így jelenleg Pí pacemaker dependens. Valahol elveszett a saját szívműködése, ami állítólag simán lehet normális, és visszaállhat a korábbi 45-50-es saját. De na, ezen azért izgulok.
És a bemérés szerint egyébként 7-9 év között fogja bírni ez a telep, ami meg nem rossz.

Most már csak előre kell tekintenünk! És amivel mondjuk nem számoltam, hogy azt mondja a kedves doktornéni a kórházban, hogy ha lehet, ne legyen már beteg. Főleg ne felsőlégúti, mert ugye a köhögés...
Öööö... izé. "Oké, alsólégúti ér?" Hát nem röhögött. :D
De értette a lényeget, hogy ez az immunhiányos, közösségbe járós ded már 5 hete nem volt beteg, akkor azért kb. ezzel a csodában bízunk.
Jövő héten még oviba nem megy, de utána talán már igen. (Ha nem kapja ki addig a felsőlégúti. ;) )

Esztikém is egy hős volt, ők apjával vígan fulladoztak az olívabogyós-kecskesajtos vacsorákban, jól éltek, na! :)
És minden nap elmondta, hogy mennyire hiányzunk neki, ezért be is ígértem egyrészt a csajos délutánokat (majd elviszem korizni, ha már lesz jégpálya stb.), meg ugye hát a "ha ezen túl leszünk, akkor úgy elmegyünk wellnesselni, mint a huzat!". Na azóta ezen tépem a számat, hogy oké, megígértem, így lesz, de csak akkor lehet menni, ha Petike mondjuk már ázhat a vízben. :)

Szóval így valahogy van ez most.