Mostanság kocsisztorijaim vannak

Meg amúgyis kimaradt a csodálatosdrágaság fotó.
Hát íme ő, mösziőYáriská! Ugyehogyugye?

Velem utazás közben mindig is történtek a dolgok. Diák koromban rengeteget utaztam (dédi, fősuli, később anyuékhoz is), és én már a tömegközlekedéses sztorijaimmal is általános humorforrást szolgáltattam a családomnak. Nagy utazó vagyok ajajjj! :D (Lemaradás, nincs csatlakozás, késés, nincs busz, lezárt híd, baleset stb.)
Na de ez az autózgatás! Ez még jobb... ;)

Tegnap mentem, mentem, mentem. Úgy már kb. érzem a dolgot, így mostanában már a nagyobb hangerőn rádiózás is megy. Eddig zavart a hang. (Ja, mert nincs itthon audioCD, értitek? Így kénytelen vagyok rádiót hallgatni.)
Na pont nagyon hallgattam és énekelgettem, amikor egyszer csak jött valami sípolás. Mondom mifene?
Gyorsan elnémítottam a rádiót, de nem ismétlődött. A kocsi is szépen gurult. Hát szóljon az ének tovább!

Na így énekelgetve ráfordultam az 52-esre, hogy én biza mindjárt hazaérek (a 30 km nekem már mindjárt.) És akkor elmentem egy Lukoil kút mellett. És abban a pillanatban összeállt a kép!
Ránéztem a benzinállásra, villogott az utolsó cikk! Sebaj, vannak esélyeim, megnéztem a "benzinnel még hátralévő kilométer" óráját. 0 volt rajta banyek!

Hát ez sípolt akkorát egy órája!
Gyorsan fejszámoltam, melyik a nagyobb buli, egy ívben megfordulni az 52-esen, vagy leállni útközben a semmi közepén, mert kifogyott a benzin. Hát megfordultam. Khmm....

A benzinkútnál aztán nagyon elégedett voltam magammal, hogy huhh, ezt megúsztam, Laci nem fogja az agysejtjeimet pusztítani a "pedig mondtam reggel, hogy tankolnod kell!" szövegével.
No szépen bekanyartam a kútra, ahol....
....áramszünet. Ööööö.....

Odamentem a sráchoz, mondom nekem akkor is benzin kell, nem lehet valahogy?
Hülyén nézett, oké, de azt nem tudta, hogy én eddig egyetlen alkalommal mentem el egyedül tankolni, akkor is izgalmamban (nehogy ne érjen el a cső a tankomig), olyan közel álltam a kúthoz, hogy egyáltalán nem tudtam kiszállni. Majd amikor hasbehúzva szélesmosollyal kikecmeregtem, szóltam a kutasnak, hogy tudom ám fokozni, ne aggódjon, mert egyébként nem találom a gombot, ami kinyitja a tanksapkát. Így ő a kocsiba bekúszott és kinyitotta. :D

Szóval most ezzel a kutas sráccal is  megegyeztünk, hogy ő tuti nem tud kiszívni a kútból benzint, így várnom kell, amíg visszajön az áram, az kb. fél óra. Így felhívtam Lacit, hogy nem érek haza, és végighallgattam a "pedig mondtam reggel, hogy tankolnod kell!" szöveget.
Aztán ha már itt üldögélek, gondoltam, kérek már egy kávét: Erre a srác: "DE NINCS ÁRAM."
Öööö... ja. :D

Na visszajött az áram, és ha már így úgyis bemutatkoztam a srácnak, ezek után már szívesen megtanított egyedül tankolni. Szóval csak volt valami értelme a sztorinak.