Laza kis délelőttünk- semmi extra

Adott a két gyerek. Hogy mit keres itthon mind, az egy másik történet.

Eleve 1/2 7-kor vidáman csacsogva keltek... Egy strigula nekik.. Akkor még azt hittem van értelme húzogatni.
Reggeli, játék, TVnézésig kb. rendben voltak a dolgok.

Aztán a gyerekszobában visszatettem a 3 napja félig letépett függönyt (mára jutottam el oda, hogy megoldjam létra nélkül), mire visszamentem, addigra Peti újra letépte, de immár az egészet.
Aztán elvittem őket tízórai után a játszótérre, zúzzanak ott.
Az első 20 perc problémamentessége után a hintában himbálózva Pepp vizet kért, a palackot nem adta vissza (kupak kinyit, becsuk, kinyit, iszik, öntöget, becsuk, kinyit, magáraborít), azt elvettem tőle. Orbitális visítás.
"Jó, akkor kiszállsz?"
Fejrázás és : nenene. És bömbibömbibömbi.

"Akkor csöndesedj!" De csak üvöltött.
Na kiáltottam a játszótér végében virágot szedő kislánynak, hogy "indulááááás, de futásban!" Ő odafutott, a kezében persze egy csokor kutyatej, mi más?
Kikaptam a kisebbet a hintából, és rohantunk.

Elpályáztunk a DM-be. Odaúton szépen helyrerázódott a királyfi lelke, majd belépve a DM-be kocsit akart tolni. Érthető ugye, hogy a babakocsiból?
Eszti ugye viszi a gyerek tolósat, Peti meg mászik ki a babakocsiból, hogy ő is fogja. Mondom majd szépen megtanulsz járni, aztán tolhatod. Megavisítás.
Én rezignáltan tudomásul vettem, levettük a pzs-t, majd Eszti felvetette, hogy de még meg sem néztük a gyerekhabfürdőket.
Mondom ehh, nem is fogjuk. Húzzunk innen 200-zal!
Húztunk. Na megnyugvás. Hazáig rendben is voltunk. Itthon aztán elszabadult a pokol.

Nem kellett főznöm, mert tegnapi kaja volt (megjegyzem, Eszti még ma is azt mondta, hogy a legjobb étel a bulgur), így elintéztem a napi apróságokat.

Porszívó- Peppnek ilyenkor kiságyban a helye, mert amúgy kikapcsolja a gépet folyamatosan. Kiságyba téve ordít, mert ő a gépet akarja nyomkodni. Eszti bemászik hozzá, hogy csillapítsa. Sikertelen.

Aztán kimostam. Közben eltekerte a mosógép gombját és amúgyis a dobba rejtett 3 legófigurát (ők most jó tiszták...)
Kiteregettem, miközben Petyusz két dolgot tett: vagy lerángatta a kiteregetett ruhákat, vagy visszavitte a mosógépbe. Végülis hasznos gyerek. Ha úgy nézzük...

Az erkélyre tettem ki a ruhákat száradni, de amíg Esztivel beszéltem a gyerekszobában, Pepp kiszökött az erkélyre és folyamatos eké kiabálással kegyetlen boldogan tapicskolt a koszban.
Majd visszahoztam, becsuktam az ajtót, mire letépte róla a függönyt. Ezzel a cselekedetével is szemlátomást elégedett volt.

Mérges voltam, behajítottam a szoba közepére, onnan elment, és bekapcsolta a porszívót.
Kikapcsoltam. Kiléptem az ajtón, közben láttam, hogy már mászik a fotelba: mire visszaértem, a nappaliban is letépte a függönyt egy jó részen.
Már mérges sem voltam.

Ebéd. Ez kb. rendben ment, utána letettem a földre, szigorúan a konyhába, hogy lássam.
Amíg én ettem, egyszer ki kellett szednem a mosogatógépből, aztán eltekerte a gombokat, így kikapcsoltam az áramot ott, aztán kiment az előszobába, a babakocsit eltologatta, a cipőket szétdobálta, kiderült, hogy kutyaszaros a futócipőm talpa (már amúgy nem az, mert rákente a harisnyájára).
Igazából mindegy, mert éreztem, hogy amúgyis büdös, és vittem peluscserére, és láttam, hogy a sajátkakker is kifolyva.
Remek, mert a harisnyán immár kétféle szar, kakis a body is. Imádjuk az ilyet!
Óvatosan lehúztam a cuccokat róla, közben egy Libero krémmel játszott. Láttam, hogy foggal 3 mp. alatt kibontotta, de úgy voltam vele, inkább ezt egye, mint a kötelező kukirángatás miatt a kezére került végterméket.
No nehezen boldogultam, így leállítottam a földre, ahol a másodperc töredéke alatt kiszabadult a popsitörlős kezemből és kotta pucéran, félig szaros háttal vidáman visítozva, elmenekült.
Na ekkor kiabáltam Esztinek, hogy akármit is csinál, dobja el, vigye a motyóját a hálóba és fekvésalvás, mert kezdek sokkhatás alá kerülni.

Lefektettem Petit, aki azért szórakozott a kiságyban még vagy bő 20 percet. Amikor bementem betakarni, akkor az ágyát teljesen szétbontva találtam: állatok kihajigálva, a fejvédő leszedve, a pizsama, a hálózsák és a 3 takaró berángatva az ágyba. A kupac tetején elterülve pedig boldogan hortyog Pepp. És persze az egyik lábáról hiányzik a zokni.

Most csoda, hogy örülök, amikor alszik? :)