Inkább egy Louise Vuittont, lécci

Van egy új táskám.
Egész nap rajtam volt.
Abban mostam, takarítottam, ágyaztam.
Csodás, zöld szürke csíkos, vagány farmeros.
Nem volt olcsó már eddig sem, de megérte.

Néha kicsit nehéznek találom.
Meg néha folyik belőle valami.
Aztán néha még a nyakamba fúrodva is nyivákol.

Mösziő Peti modell helyett annyira értékelnék inkább egy Louise Vuittont.
(Aztán persze eladnám jó pénzért, kell a fenének táska százezrekért...)

Pedig azt hittem, a nagyja betegségen már túl vagyunk, de hülye volt az éjszakánk, hülyék az étkezéseink, és folyamatosan a nyakamban lóg, úgyhogy asszem gerincügyileg teljesen elferdültem.

De azt a fejet azért látni kell, amilyen megelégedéssel nyugtázza, ha felveszem. Látszik rajta, hogy szép az élet. Így egy fene, viszem. Majd leszakad rólam egyszer...