A taknyosok

Nem meglepő, Eszti beteg lett, amikor horkolni hallottam.
Nem tudom, mikor, kb. szombaton. Mert vasárnapra meggyógyult.
Az esetek 80%-ban ez pont így történik.
Természetesen arra volt jó az egész, hogy befertőzze Petyuszt. (Mi az nekünk, egy kis takony ide-vagy oda. Még csak nem is rinyálhatok, a porszívónk vagy 3 hétig takarításra volt használva.)

Szóval Peti igazi családtag: taknyosfajta. (Márhogy az én fejemben vannak amolyan skatulyák. Vannak emberek, akik csak taknyolnak betegen, vannak akik mindig köhögnek, vannak, akik mindkettőt. ) A mi családunk egyértelműen takonycsalád, és ebbe Peti is belefér.
Jobbára Eszti is orrfolyós náthás, én atomstabilan, és Laci is.

Most itt van Petifiú, akinél meg örülhetünk, ha csak ennyi baja van.

Mostanra kicsit kapar a torkom, nem is bánom, hátha elkaptam és így még tejen keresztül jut egy kis ellenanyag Pepibe. (Figyelem! Tej témájú rinyaposzt várható.)

Szóval Eszti bölcsiben napi 2 orrfújással, Petyusz brutál csúfos taknyos. Bár a nehezén túl vagyunk, éjszaka már csak egyszer szívtunk orrot. Meg most is alszik rendesen már, nem ébredt meg. (Érted, ma először és utoljára. Elég jól megy az egyalvós dolog.)

Mi meg?
Lacit nem tudom, ha minden jól megy, nemsokára hazaér. Nem mondta, hogy betegedne.
Én mondjuk kezdek.

De ez milyen durva már? Eddig évente max. 2 alkalommal kapott el a nátha. Az klasszikusan durva 3-4 napig, de kész. Lacit meg ritkábban.
Idén télen meg kb. az összes gyerek által hazahordott szart bekaptuk. Most nem hiszem, hogy ennyire leromlott volna az elmúlt évekhez képest az immunstátuszunk, de akkor tényleg ilyen genyák a közösségben terjedő vírusok?
Vagy egyszerűen csak az van, hogy a gyerekek egymástól csont nélkül elkapják, mert egymás nyálával érintkeznek (úgy értem, egyiknek nyálas a keze, megfogja a játékot, a másik meg utána), majd itthon mi is a sajátunk nyálával vagyunk körülvéve. (Szétpuszilva a fejük folyamatosan a kölyköknek meg ilyenek.)
Ja, ez utóbbi elmélet tetszik.