A diagnózis: tüszős mandulagyulladás

Lever a víz ettől, mert nekem is régebben gyakran volt.
Legalább újra megbizonyosodhattunk róla, hogy nem kórházban elcserélt gyerek...

Előszöris, dokinő szerint nem csoda, hogy bömböl, mert a mandulája tisza genny és tüsző, ráadásul nagyon meg vannak dagadva.
Kopp...
Majdnem elbőgtem magam arra a gondolatra, hogy szegény gyerök, mióta hordozza már ezt az egészet.

Egy adag antibió meg fájdalomcsillapító, aztán go vissza pénteken kontrollra.

Jaaa, hogy megnyugodtam-e? Áááá...
Egyrészt nekem volt olyan, hogy egymás után 3* jött vissza. Az 3* adag antibiotikumkúra. Meg szarakodás.
Meg amúgyis tök gáz szövődményei lehetnek, már anno kiműveltem magam belőle. Ha ez egyáltalán az.

Ugyanis nézegettem a neten, hát persze, hogy azt találtam, hogy 3 éves kor alatt annyira ritka, hogy szinte elő sem fordul. Kafffaaa!
Ha a nyominger dokinő félrekezeli, én tökönlövöm!

Javulás ugyanis egyelőre nemigen látszik.
Bár az éjszakát nem rítta végig. Több alvás nem volt benne, de már így is jobb.

Gondoltam, én leszek a besztof anya, aki csak nem dugja mán be azt a nyomoronc füldugót, hogy ne apjuk keltsen fel újra és újra, hogy sír a gyerek.
Nomeg hagyni akartam már Lacit is pihenni, mert azért a két napos éjszakai gyereknyugtatásban rendesen kivette ő is a részét. Aztán neki azért dógoznia is kell.

No, így úgy jártam, hogy a legkisebb hangra már a gyerkőszobában teremtem.
Óránként hallottam "anya" felkiáltásokat, majd óránként romboltam be, hogy "jajdrágakicsikincsemmivan?"
Oszt óránként szívtam meg, hogy semmi, mert Eszti egyenletes horkolása már az ajtóból hallható volt...
(Jóindulatú Laciférj szerint olyan lassan kocogtam oda, hogy megunta a várakozást és visszaaludt. Nekem mondjuk erre más verzióim vannak. )

Így füldugó be, oszt csá, lesz-ami-lesz!

Na innetől kezdve azért bőgicsélés fél 2-kor, meg "szomjas vagyok és kérek zsebkendőt" 4-kor és végleges ébresztés 5.19-kor (Itt jegyezném meg Eszti neked biztatásnak, hogy talán 2,5 évesen már feldolgozza 5.21-re, hogy alvásvanmééég!)
Végül 6-kor azért felkelt, átjött a nappaliba, ahol a délelőttöt további alvással töltötte. Fél 12-kor kelt fel véglegesen, addig csak 5-10-15 percekre. Aztán délután már vagy 3 órát is ébren volt!

A jó oldala a dolognak, hogy végülis egész nap az ágyban hemperegtem, mert Eszti vagy engem ölelgetett, vagy csak szimplán társnak kellettem mellé a kanapén. De semmiképpen sem tudtam semmi házimunkát csinálni miatta.
A rossz oldala, hogy az ordenáré horkolása miatt nem tudtam aludni.
Amúgy meg, ha be van lőve, egész normális, ha kimegy a fájdalomcsillapító hatása, akkor azonnal sírós-rívós lesz.

Egyszóval továbbra is borzalomhegyek vannak, de tűrjük lelkesen. Talán holnap már ébren is lesz valamennyit!