Kórházsztori

Felkeltem, körülnéztem és megállapítottam, hogy hisztis picsa vagyok. És mivel ezt eddig is tudtuk, így nagy törést nem okozott az életemben a felismerés.

Úgyhogy most megosztom a kórházsztorit és maradványait.

A sztori mondjuk nem sok, extra szívás a köbön.
Nagyon örültem, hogy Peti beteg-beteg, de legalább nem köhög és az orra sem folyik. Aztán kiderült, hogy ez a baj. Mert a tüdejében meg gyűlik a cucc.

A gyerekorvosunk lelkiismeretesen kétnaponta ránézett, aztán 23-án már éreztem a bajt.
Azzal kezdtük, hogy nem indult a kocsi... Rég rossz...
Aztán kendővel elszaladtam a dokihoz, aki már azzal kezdte, hogy ő bizony nem aludt 2-3-ig, mert a Petin gondolkodott, nem meri karácsonyra így hagyni.
Éééés, amely mondatánál tudtam, hogy vége: "Már beszéltem a Gyenes főorvossal..."

Ekkor tudtam, hogy kalapkabát ágyő Mennyből az angyal.

Aztán a doktornőnk újszülötthöz indult és berakott engem is a kocsijába Petistől és a kórházba elvitt. És ne is mondjam, hogy a drágafőorvosunk azonnal "branül-intenzív osztály" felkiáltást hallatott.

Nem menekültünk volna semmiféleképpen, mert miután nagyon keveset evett, két nap kórház után ezt is konkrétan a semmire csökkentette, így ha nem a trutyi bentragadással, akkor kiszáradás-veszéllyel lyukadtunk volna ki ugyanitt.

Amúgy fel is voltam készülve, hogy Peti papírkutya, esetleg megyünk kórházban, de csessze meg, hogy 23-án...

Persze mindenki azt mondta, hogy ez egy szar vírus, ami taccsra vág bármely csecsemőt (nem csak papírkutyáékat), de bakker, van még ilyen vírus vagy 8.
Úgyhogy részemről a kórházas hátizsák becsomagolva maradt.

Aztán az intenzíven nyaraltunk jó ideig, majd kikerültünk a csecsemőosztályra, ahol szerintem igen eltúlzott intézkedésként nem engedtek csak ki Szilveszter előtt.
Ugyanis a gyereket úgy meggyógyították, hogy még csak az orra sem folyt már (mert közben sikerül köhögtetni és orrotfolyatni is, így távozott belőle, ami a tüdejében felgyülemlett.)
De nagyon lecsökkent a súlya.
Ezen meg nem értettem, mit kell lovagolni (nem csak én, az összes vizitelő orvos hétvégén már azt kérdezgette, miért vagyunk itt), szóval infúzión volt 3 napig, aztán csak nagyon lassan alakult a kajája, és bónuszba a keringése tehermentesítése céljából vízhajtót kapott.

Szóval szépen leesett róla 30-40 deka, így most olyan kicsi a súlya, hogy le sem írom.

A kajával a mai napig szenvedünk, egyáltalán nem hozza a régi mennyiségeket, és szerintem nem is javul... Ha 120-at megeszik, akkor már trallallázok. És emellé még nem ártana a hozzátáplálást is folytatni, de örülök, ha tejből megeszik mennyiséget, nemhogy egyebet nyomni bele...
Úgyhogy jelenleg ez a betegségmaradvány nyomorít minket.
Ja, és az elcseszett alváskultúráról nem is írok.

Úgyhogy van itt nyomor a köbön, de azért tegnap vettem egy sorsjegyet (nem nyert), és benyomtam egy rakat kókuszos Bonbonettis szaloncukrot. (Igen, a tejcsokisból! Ezt is okkal.)