Genetika plusz egy pofon

Csak eljutottunk ám simán.
Ezen ment a para az utolsó héten már, hogy Eszti ne legyen beteg (ergo nehogy magunkkal kelljen cígölni Pestre), aztán Pepi ne legyen beteg (őt mondjuk muszáj lett volna magunkkal cígölni). És aztán jött a hétfő és hoppá! Elintézve!

Rém boldog vagyok tőle, mert a dolog úgy néz ki, hogy levették a vért, kidolgozzák DiGeorge-ra és ha bebizonyosodik, akkor lesz egy tanácsadás. Na ettől vagyok amúgy rém boldog. :)

Amúgy is mázlink volt, mert egy egész orvostanhallgató csapat volt jelen, így konkrétan magyarázatszerűen meghallgathattam és megvizsgálhattam a kölyök minden porcikáját, ami összefügg a genetikai eltéréssel. Hát vannak rajta rejtjelek, az biztos!
Mondjuk amikor a doki megkérdezte, hogy apjának is ilyen fejformája van-e, akkor azért mélyen hallgattam, mert szerintem kb. minden 3. ember feje deformált. Úgyhogy ezt a kérdést inkább hagyjuk.

De a lényeg, hogy mindent jól kihallgattam és művelődtem.
Biztos észrevehette a doki is, mert mikor távoztam, utánam szólt, hogy nehogy a neten olvasgassak, mert durva dolgok vannak fent. (Nem is értem, hogy gondolta... Één, neten olvasni?? Áááá, semmit! :))

Egyébként meg mondtam neki, hogy tudom... (Kezdve ugye a nagy klasszikussal, miszerint csecsemőmirigy nélkül nem lehet élni. Komolyan fejbe kéne ütni aki ilyet leírt és az első találatok között adja a gugli az infót.)

Ami bajos, vagyis jelen esetben a plusz egy pofon: az a hipotónia. Most értettem meg kb. mire megy ki az egész. Azt ugye már meséltem, hogy a Dévényes egyszerűen képtelen pozitív kijelentést tenni (bakker még arra sem, hogy hasról-hátra forog...). Ma már egészen azt éreztem, hogy arra akar rávezetni, hogy a gyerek nem fog tudni járni.
Mert- bár ő úgy fogalmaz, hogy nem ígérhet semmit, de basszus mindig hozzáteszi, hogy ami genetikailag kódolva van, abba nem tudnak belenyúlni, és hogy örülünk minden kicsinek meg blablabla...

Azért én általában reális vagyok. Tehát úgy gyereket nevelni, hogy mozgássérült lesz és mellé még fogyatékos is, szerintem egyszerűen nincs értelme. Mert akkor minek csinálod? Mert a tiéd? Vagy hogy? Értitek?
(Hjja, egyszerűen teszek ilyen kijelentéseket, mert az első felháborodott kommentre vissza fogok pofázni, hogy aki nincs benne, nem tudja, milyen érzés lehet ez. Szóval kusti.. :) )

Na, így az, hogy szindróma jellemző a háti és nyaki hipotónia, az nem esett jól.

Mindegy, továbbra is azt gondolom kissé morogva, hogy hagyják már meg nekünk a lehetőséget, hogy bízzunk abban, hogy valamelyest rendben lesz.

Egyébként meg én általában szeretek berendezkedni a rosszabb verzióra, és hihetetlen magam számára is, hogy mozgás tekintetében nem tudok így hozzáállni. Peti ugyanis mindig mozog, jár keze-lába, keresi a játékait és menne is utánuk.
Értem én, hogy hiányoznak mozgásmintái, de nem tudom elképzelni, hogy 5 év múlva is háton fekszik és mozog keze-lába.
Szóval ehhez látni kell Öcsisajtot, mert tényleg nem így képzeli az ember a tök béna kölyköt.

(És jóó, senki nem mondta a szefósságot, csak neteztem... :) És azért a genetikai eltérések esetében azért ez egy esélyes dolog.)

Így oda lyukadtam, hogy teljesen felesleges ezzel foglalkozni, mert nem tudjuk, mit lehet kihozni Pepókirályból. Mondjuk érdemesebb azt a kérdést boncolgatnom, hogy vajon lehet-e a kihúzott fog helyén fantomfájdalom. Tudjátok, mint a levágott láb esetében.
Meg vagyok győződve, hogy nekem olyanom van.

És így a végére fel is teszek egy tegnapi képet, mielőtt tömeges hisztériás sírógörcsöt kapnának kedves olvasóim, hogy milyen szar is nekünk. :)
Merthogy tök cuki: