Magas színvonalú társalgás

Esztivel a szokásos társalgások egyike:

Tündi meggyógyult.
Miért? Beteg volt?
Igen.
Mi baja volt?
Fájta a pocakja, meg kucizott.
Köhögött is? Szegény...
Igen. És nem tette a szája elé a kezét.
Ejejj, akkor mondani kell neki, hogy Tündi! Tedd a szád elé a kezed!
Szemrehányó tekintettel a drágalány:
Anyaaaa! Tündi nem tudja a szája elé tenni a kezét. Ő egy játékbaba!!
(Bázzz, hogy erre nem gondoltam! :)

Ennél amúgy cukibb, amikor az esti fodrászkört futjuk:
Minden nap megcsinálja a hajamat, ami abból áll, hogy 6* a fejembe döfi a csatokat és belehelyez vagy 125-öt (amúgy az összeset, ami a csatos dobozban van.) Király, de elmolyol vele 25 percig, úgyhogy hadd szórakozzon!
Tegnap apja haját fésülte (aki ismeri apját, azt most kapta el nyilván a heves röhögőgörcs, de most szólok, hogy igenis, az ő fejébe is bele lehet szúrni a csatokat.)
Szóval fésül, szúr, veszekednek, apa menekülni próbál. Esély sincs rá.

Apaaaa! Azért csinálom a csatokat, hogy cííííp legyél!

És apa megenyhül és folytatják a csatolást.