Utazásos

Hétvégén bepótoltuk az elmaradt karácsonyi utat mameszékhoz.

Meg is állapítottuk, hogy ez az a pillanat, amikor utazáshoz minden jó.

Eszti már "nagy", vagyis a legbosszantóbb problémája utazás közben a klasszikus: "Mikor érünk oda?" .
Nem kell azonban elnagyolni ezt sem, hiszen magyarázhatod ám neki, hogy 10 km, fél óra vagy 42 autó előzése után, akkor is megkérdezi újra 3 perc múlva.
Kivéve, ha így utazik:

Egyértelmű, hogy tiszta ész a gyerök!
Azért van a takaró a fején, mert már induláskor nyígni kezdett, hogy a szemébe süt a nap. De nem nagyon hatott meg, hogy a januári napfény bántja a 3 éves szemét, így kénytelen volt magának megoldani a problémát. (Jó, apa persze azonnal félreállt, nehogymár besüssön a kicsikéjének a szemébe az a fránya januári tűző nap, de pechükre a párás ablak ledobta a napellenzőt... :) ).
Szóval addig dolgozott, amíg megoldotta. Bakker én tuti elölről próbáltam volna meg rögzíteni, úgyhogy még büszke is voltam rá, mennyi esze van (vagyis több, mint így hirtelen nekem.)

Peti meg "kicsi", és még hajlamos akkor is bealudni a seggrázástól, ha egy órája kelt fel. (Hát ja, mostanában 1/2 9-9 közé tehető az esemény, de ez biztosan csak azért van, mert ilyenkor reggel piheni ki az éjszakát.)

Ezek után biztos voltam benne, hogy Eszti nem szunyál délutánit, hiszen 8-kor kelt, majd 10-kor még bealudt bő fél órára, de úgy lefeküdt, mint a kisangyal. (Anyám, hogy mennyire vonzó tud lenni számára a földön alvás. Meg sem próbáltuk ágyra tenni. Sőt, azt mondta, hogy ő este is ide fekszik. :))

Úgyhogy sima út volt.

Dédinél Eszti megkapta az év ajándékát szülinapjára: mamesz varrt neki egy matracot, két kispárnával és egy takaróval. (Jaaa, mit neki! Tündinek!) Miután mameszom a múltkori látogatása alkalmával rém jót szórakozott a nappali közepén aludni letett, bepelenkázott és betakargatott Tündi babán.
Luxusribi az a baba eléggé... És legközelebb ruhát is varr neki. No comment. :)

Mártiéknál meg béna voltam, nem fotóztam. Öreg hiba.
Viszont helyette lett egy csodálatos képem a mi csodálatos kislányunkról.

Hogymiaz? Csirkeláb vazze...