Szar-helyzet

Mondjuk az előző gyorsan összedobott helyzetjelentés helyett megírhattam volna jelen elmélkedésemet is, a központi kérdésről: a kakiról.

Én nem tudom, máshol is így van-e, de ez frankón életünk igen fontos eleme.
(Nem, nem a szülői kakk a téma lényege.)

Egyrészt ott van Megacuki "Tojógalamb" Eszter.
Az bakker napi 2. Vagy 3, ha nincs szerencsénk.
Mert ez annyit eszik, hogy röhej. Itthon fel sem tűnik (mert azért kellőképpen válogatós), de amikor azt mesélik a bölcsiben, hogy már mindenki lefeküdt délután, de Eszti még mindig ebédelt. Na akkor megértjük.

Általában, ha meghalljuk felcsendülni a "Kakiltam" felkiáltás édes dallamát, Lacival azonnali verseny indul...
...hogy kinek van hirtelen valami halaszthatatlan dolga. A lakás egyéb helyiségeiben persze.

Általában én nyerek, így Lacié a bilitakarítás.
Ő az, aki anno pelenkát sem cserélt, mert "ajajjj, kaki", most meg pontos elemzésekbe merül a gyerekkaki fajtákról. ("A pecsába, ezt utálom a legjobban, amikor pisi és kaki is van a biliben, mert akkor fúúúj, loccsan a WC-be. De persze jobb, mint amikor csak lapos kaki és az meg ugye nem zuttyan ki egy borításra...")
Brrr, szerintem ez nem is megszokható. :)
(Ja, WC problémáink vannak, ezért nem váltunk egyelőre, ugyanis télen a mi WC-nkben kb. 13 fok van, úgyhogy csak tavasszal tervezzük a beszoktatást.)

Egyébként Eszti maga is rendszeresen elemzést végez arról, hogyan jött ki és milyet tojt.
Királyság!

A másik gatyamadzagról meg ne is beszéljünk.
Hát az állandó kakiproblémás. Ugyanis hónapok óta egyetlen alkalommal volt normális kakija: amikor infúziót kapott.
Vagyis ezer %, hogy allergén tényezők játszanak szerepet a dologban, mert ahogy viszaállt anyatejre, jajj, volt itt minden.
De az orvosunk szerint ne kísérletezzek tovább a kaják kivonásával, mert akkor meg nem lesz tejem, így ha szerinte nem gáz, akkor szerintem sem.

A legrosszabb a szilárd kakk volt, ezen meg is ijedtem, mert fájt is neki kinyomni.
Valószínűsítem, hogy a kevés kaja okozta. Így a problémát megoldandó, folyadékot akartam pótolni neki: természetesen víz és pohár kombóval.
Büszkén állítom, hogy a látvány és ízélmény együttes hatására Pepikirály majdnem elájult.
No, nem vagyok nagyon szadi, kapott karácsonyra tanulópoharat, de erről akkor is azt gondolom, hogy ha Eszti enélkül tanult meg pohárból inni, akkor Peti is meg fog (vagy ez megint "ahogyan azt Móricka elképzeli?"). Punktum.
Mindenesetre sem vizet nem ivott, sem poarat nem használt, de most úgy néz ki, újra a régi kerékvágásban nyomjuk.

A csecsemőkakis sztorik meg amúgyis általános derültségre adnak okot a családokban. (Vagy csak tényleg mi vagyunk defektesek?)