Üdv f) és g) pontok!

Már nem tudom, hányadik éjszaka nem alszom, így ma sem.
Eszti régen taknyolt-meggyógyult-jóvan. Na az utóbbi pár betegségének volt a vége a köhögés (állítólag ez a normál nátha lefolyása, de pl én sem és Laci sem szoktunk köhögni), de örülünk, hogy a gyerek tankönyvi lett.

Na kezdődött ám éjfélkor! A száraz, folyamatos köhögés. Gondoltam, ha maradunk a statisztikájánál, akkor az egy teljes óra köhögést jelent, utána elalszik.
Bementem, hogy mindenféle placebóval próbálkozzam- mint hozok egy kis kakukkfüves cuccot (Hustagil), meg mézet.
Neheem. (Nem azt akarta az!)

"Na jó, akkor gyere!" Jött is, befészkelődött a kanapéra. Én okos voltam és végre kihúztam, hogy elférjek.
Behoztam a placebótöltetet, megette-megitta szevasz. Feküdt-köhögött-orrfújt.
10 perc múlva. Tádáám! Anya, hánynom kell.
Bázzzz, kirohantam, félúton a fürdő felé eszembe jutott, hogy tulajdonképpen miért egyedül rohanok, hiszen mennyi időveszteség ez, a kölyköt is hozhattam volna. De szerencsére simán visszaértem a tállal. (Az az igaz, hogy éreztem rajta, hogy ő irányítja, csak már annyira köhögtette, hogy öklendeztette.) Na jóvan, jöhet. Jött. Picipici kisvuk, említésre sem méltó. De úgy sajnáltam kicsiaranyost (Esztit, nem a kisvukot).
Visszafekvés, köhögés, 5 perc múlva: anya, szerintem megint ki fog jönni. Mondom "Dejófej vagy! Ne ilyen választékosan beszélj már! Kiálts, hogy hányok, és akkor nem veszítünk újabb másodperceket!" :)
Na ekkor marha jó volt, ugyanis még csak félig nyitott szemmel megjelent Laci egy műanyag edénnyel a szobában. Mondtam neki, hogy "jóreggelt, egyről már lemaradtál, de azért cuki vagy". :) (Nemár, tényleg aranyos volt, ahogy jött menteni.) Aztán persze visszaküldtem aludni, hogy nincs gáz, nemsokára vége lesz.
Eszti még hányt egyet, de akkor már sopánkodott, hogy anya, én nem akarom hogy bármi is kjöjjön már. Mondtam, hogy gyorsan elalszol, akkor lelazul a torkod és nem jön ki semmi. Szerencsére így is lett.

A múlt héten beszéltük pont Hajnikával (egy, itt el nem mesélt múlt heti Pepó-róka kapcsán- nem égettem magam, hogy valószínűleg romlott fasírozottat evett, így éjszaka közepén lazán hányt egyet. Pedig érdemes lett volna sztorizni, ugyanis olyan urasan és előkelően vitte véghez az egészet, hogy csak egy laza taccs hangra lettem figyelmes. Semmi köhögés, vagy előjel. És ott ült mellette az ágyban. Minden megúszta, ő maga is és legalább felült hozzá.) Szóval Hajnika szerint nekem olyan hányós gyerekeim vannak, ugye?
Hát, szerintem aha... :D