Szülinaposan

És 4 éves lett!
Az sooook, az egy egész kormányzati ciklus!!
Még most is hihetetlen.

A kép jó, itt még nem vörös az orra. :)

Mi megköszöntöttük már pénteken, még mindig ragaszkodom, hogy a kiscsalád legyen az első ünneplő. Még mindig hálás gyerek, örült mindennek. (Pedig Laci lebeszélt a Barbie-ról. :D )

Anyuék jöttek másnap. Na addigra már atomvörös orral köszöntötte őket. Szerencsére őt különösebben nem vágja taccsra egy nátha, így az alvás nehezítettségén kívül nem volt nagy gáz (ja, meg persze alap a visítás orrkrémezéskor).

Apró a csomag. De az ajándék nagyon tuti.
Végre sikerült mindkét oldali családnak önállóan felismernie, hogy karácsony után nem kell plusz játékhegyeket építeni.
Így kapott egy csodálatos, csuparózsaszín, hercegnős (az Aranyhaaaaj anyaaaaa!) húzhatós táskát. Ugye, ha megy Pestre, legyen mibe vinni a cuccát.

Bejött a dolog, azóta is abba pakol. Tegnap verejtékes küzdelem volt lebeszélni róla, hogy ha esik a hó/eső/hó, akkor ne vigyük már ki a bőröndöt húzogatni.
Ugyanis átmentük Artúrkutyás mamáékhoz is, és húzta az ajtóba, hogy visszük nekik megmutatni. Apja volt az agyasabb, ő lefotózta a mamáéknak....

Ott is minden okés volt, a tőlük kapott hálózsákot sem lehetett leimádkozni róla este. Na mindegy. Legalább stabilan boldog az új cuccaitól. Mi meg tőle. :)

Pepóról is persze készültek képek. Nagyon durva: minden másodikon csokitortát, de legalább süteményt eszik... (Hagytam is, mert maxra kell kajáltatni, ugyanis a számításaink nem csaltak és tegnapra betegedett le ő is. Még csak fulltakony.
31 napot bírt! 31-et! Az iszonyat sok! Féléves korában kezdte az egészet és azóta egyetlen egyszer bírt csak többet, amikor nyáron Eszti 1,5 hónapig nem járt közösségbe. Így részemről most elégedettség van.)