Először a szarság majd a jóság

Petit két napja elkapta a köhögés. Ugyanaz a fajta, mint Esztinél volt éjjel (nyilván, mert ugyanaz a vírus szántott végig rajtuk).
Az eredmény? Jajj!
Az, hogy nappal köhög, hát jóvan. De éjjel kezdte. És csak rázta, rázta, rázta. Nem szűnt.
Tegnap éjjel az csináltam, kapkodtam ki a kiságyból. Nem tudom megmagyarázni miért. Csak. Gondolom, hogy csináljak valamit.

Első körben kivittem a konyhába, bepróbálkoztam a kakukkfüvessel. Semmi.
Második körben kivittem a konyhába, bepróbálkoztam mézzel. Hát talán.
Harmadik körben bementem, megsimizgettem...
...majd behalok: rápróbálkozott és jelelte: hogy ki és enni. Khmm... Hamar rájött, hogy is megy ez, mi? Aztán meg visított, amikor nem, és még az ágyba sem akart visszamenni. Mert kér.
Különben nagyon szerencsés, ahogyan elalszik. Simán vissza lehet tenni, ha ébred, vagy orrot kell szívni, vagy akármi van, de most baromira ragaszkodott az étkezéshez. Hát nemár...
A fél éjszakát végigköhögte.

Oké ez van, tegnap délután 3/4 óra volt, mire el tudott aludni. Pedig nagyon ki volt már purcanva.

Na aztán az éjszaka. Az volt A csőd. Ugyanis nem tudtam mit csinálni.
Így a dolog egy idő után úgy nézett ki, hogy gyerek fuldokolva köhög az egyik szobában, én meg várom, mikor lesz vége a másikban. Borzalom. De nem tudtam mást tenni.
Ugyanis nem sírt, és erős a gyanúm, hogy alvás közben nyomta.
Meg azon kívül, hogy berohangálok hozzá és kicincálom az ágyból, aminek értelme nem sok... azon kívül nincs mit tenni (minden lehetőséget ellőttem: Ventolin, méz blabla.. A kis zöldet meg nem dugom a seggébe és kész!)
Szóval így éjféltől kb. 1/2 2-ig ment a nagyműsor. Aztán csend lett 1/2 7-ig, és azért gondolom, hogy ő aludt, mert végig köhögött onnantól is reggel 8-ig, amikor aztán vígan kikiabált, hogy hóóó! Különben meg arra, hogy Eszti/apa megy el reggel, tuti kiszólt volna, ha ébren van. Ő ki nem maradna az ilyen buliból.

Szóval a dolog inkább nekem egy csőd, hogy milyen már az ilyen.

Amúgy az én hibám az egész (bár nem mondja senki, hogy egy Sinecod megoldotta volna a dolgot), de a helyettes doki kérdezte a múltkor, szokta-e felverni a köhögés éjjel, mert akkor ír Sinecodot. Áááá- mondom-nem kell, sosem volt ez gáz. Nem is kellett olyan sosem. Hát bukta.
A gyerekdoki meg tegnap délelőtt volt (akkor azt hittem az éjszakával vége is a bulinak), meg ma van délután. Szóval grrr...
Idevele egy cinikus "okosanya vagy" vállveregetést!

Node nézzük a remek híreket!

Eszti nagy boldogan ment oviba. Tegnap összedobtam neki egy tortát, ettől rém boldog volt és olyanokat mondott, hogy jajj, de szép (nem volt az), meg húú, hogy fognak nézni, meg dejóó, hogy szülinapom van. :) A múlt héten tartották volna, de átcsúszott erre a hétre.

Aztán meg visszakanyarodtam megint oda, hogy Pepó szépen beszélget. Mondjuk, amit kimond, azt jobbára én értem csak, de azt mondta a múltkoriban a fejlesztős Tünde, hogy az számít beszédnek, ha szándékot fejez ki (mert betanítani arra, hogy a kacsa mondja: "hápháp", azt még nem hívják annak.) Márpedig Petikém pl. az alvást egyértelműen kifejezi beszéddel.  Ma is mondta ebéd után, hogy tente. (Az enni-inni kérést meg jeleli, így azon ezt nem tudom mérni.)
A ruhadarabjait felismeri, főleg mondja a sapkát, kabátot. Kenyér, tej, apa, mama ilyeneket mondd, meg egy csomó mindent, amit leutánoz, de azok egyelőre szarul hangzanak (felismerhetőség szempontjából. )
Meg a kedvencemet el kell mesélnem: hóóó. Hát az egy cukorság!

Először esett a hó, akkor Eszti fél percenként ugrált a babakocsiba be fejjel, hogy nézdPetihóóóó! ezen Peti persze nagyokat röhögött (főleg a rendre felbukkanó fej látványától) és ő is üvöltözte a vakvilágba, hogy húúúú.
Aztán 2 nap múlva, amikor szálltuk ki az autóból elkezdett havazni, Peti kiszállt, éééés:  húúú.
Úúú, de boldog voltam, mert előtte nem tudtam érti-e, hogy az a hó, ami esik lefelé, bár mutogattam meg minden, és úgy néz ki, értette.
Azóta minden, de minden húúúú. Ha a szél fújja a faleveleket a földön és mozognak: húúú, ha esik az eső: húúúú, ha kinéz az ablakon: húúúú.
Úgyhogy asszem van még mit erőlködni a témán. :)