Valentin nap alkalmából

Elmesélem.
Hogy én természetesen szeretem. Mint minden ünnepet.

Bírom, hogy piros szívecskét ragasztok a kormányra este, amit reggel Laci megtalál, és elmosolyodik rajta.
Fullbugyutának tartja ugyan, de elmosolyodik rajta. (Majd odaadja a kölyöknek játszani.)
Megleli a kis csokiszíveket itt-ott elrejtve és elmosolyodik.
Most valljuk be őszintén, oké, hogy elméletileg 365-ben szeretjük egymást, node mikor teszünk szívecskéket a kormányra? Hogy elmosolyodjon a másik felünk? Naugye!
Valentin nap alkalmából minimum 6 jó élmény/érzést könyvelhetünk el bónuszban. És ez már 6-tal több, mint máskor. Úgyhogy én bírom.

Az a kritika is éri az ünnepet, hogy pénztárcanyitogató. Háááát Lacinak kétségtelenül:

a) rózsa- Lacitól- szerelemből jár nekem,
b) frézia - Esztitől- mert én nem szerelmes vagyok beléd, de szeretlek (ugyanis venni kellett az ő nevében is egy szál virágot)
c) tulipán -Esztinek. Mert neki is kell virág. :)

Noés este 8. Amikor is kezdett megremegni a "de én szeretem a Valentin napot életérzés".
Eszti már az ágyban fekszik, mesél:

Anya, sokat beszélgettünk ma az oviban arról, hogy szerelmesek vagyunk a Misibe. (Bááázdejó.)
De a gyerekek nem csókolóznak. (Ahh, minden rendben, huhh, mázlim van.)
Anya, azt álmodtam, hogy a cirkuszban voltunk és csókolóztam a Misivel. De akkor még gyerekek voltunk. (Még jó, hogy már nem vagytok azok.)
És az oviban voltunk, együtt mentünk le a lépcsőn meg ki az udvarra. És egyszer kimentünk a városba és én voltam a menyasszony a Misi meg a vőlegény.
Mi? Ahh, uhh! De még csak 4 (!!!) éves! Ahh, uhh!

A történeti hűségkedvért kirohantam és lejegyzeteltem az egészet a jóéjtpuszi előtt. :D

Majd rékérdeztem már Lacinál:
- Apa mit tudsz te erről?
- Mit? Hát a Luca meg Eszti szerelmesek a Misibe.
- És ööö, a Misi?
- Ő meg szerelmes a Lucába meg az Esztibe is.
- Jaaaa, ahhhaaaa!

Éljen a Valentin nap! :)