Vasárnapot akarok!

Nagyon kínkeservesen pereg ez a hét.
Eszti lassan gyógyul. Nappal nincs is sok baja, csak orrfújás, tegnap éjjel viszont megint elővette a megaköhögés.
Szerencsére most csak egy fél órát tartott, de ott tartunk, hogy bemegyek éjjel és már keresi a majmát és kapaszkodik felfelé. Eszébe sem jut, hogy maradhatna is...
Na mindegy, mert úgyis jobbnak találtam szétválasztani őket a köhögőrohamosat meg a fuldoklót. Igen, Petikirály is elesett a csatában, gázabb mint valaha.
Ráadásul kivanatököm, Pepó hőemelkedéseske volt egész nap, ez azzal jár, hogy matrica. Nem kicsit, hanem le sem lehet tenni, mert akkor a földön ülve nyüszít. Emellé még társul néha Eszti hisztirohama, hogy de ne szeretgesd a Petit, hanem engem szeressél, "dehogyan, neszívass cicaaa!"

Fárasztó na. Mindez persze még mindig nem társul éjszakai alvással, a tegnapi volt a mélypont.
Rectodelt lett belőle.
Még jó, hogy elspóroltam és csak harmadot adtam neki. Elegem van ebből!
Szerencsére elegem is lehet, mert lelkesen mentünk volna délután a dokihoz, de helyettesítés volt. Holnap már van a kedvenc orvosunk, de én meg azon tököltem, hogy most várjunk még egy éjjelt és akkor holnap hozzá, vagy inkább lássa stabilan orvos. Na emellett döntöttünk.
És adott egy Ventolinos megoldást fulladásra, ennek nagyon örültem. (Még ha ellentmond egy rakat másik dokinak is, de ezek a sztorik már csak ilyenek, egyik így látja, a másik úgy. Én meg úgy látom, inkább a szíve pörögjön jobban, mint a Rectodelt. Szóval ez egy nagyon jó hozománya a helyetteshez kerülésnek.)

Amúgy tüdő tiszta, antibiót bezsákoltuk (nem várom meg, míg nem lesz tiszta), és a váróban előjött egy laza kis kötőhártyagyusza. Bevallom nem csodálkozom, mert egyik reggel úgy ébredt, hogy fujj, nem részletezem, mindene taknyos volt, úgyhogy ezt -bár sosem volt- vártam is. A szembekerült taknya miatt.
És akkora mázli, hogy a doki csak ránézett, hogy a láz miatt piros a szeme? Mert mostanában csúnya eseteket látott, ad inkább szemcseppet.
És azóta már fuujjj. Ezek a dolgok amúgy jól jöttek ki (még, ha jelen esetben talán még nem is volt indokolt az antibiotikum.)

Úgyhogy várom már, hogy elteljen ez a vacak hét. Persze nem mindegy? Eszti megy-e hétfőn oviba, az úgyis nagy kérdés: ugye tesónak kötőhártyagyuszája van... Nem egy megúszható dolog, ismerve az agresszív terjedését.
Mondjuk nagyon jó lenne, ha menne, mert rákövi héten meg itthon akartuk fogni amúgy is, hogy ne kapjon el azon a héten semmit. Mert egészséges gyerekekre lenne szükségünk azon a hétvégén. Szóval az überluxus lenne, ha majd' egy hónapig kimaradna... Azér' nemár.
Hajjj, de holnap már péntek...