Óamindenit!

Hát de boldog vagyok!
Mondjuk ma nem is lehet másként, mert 10millás nap van, de az a durva, ha Anett, nem írod tegnap este, hááát, lemaradok a reggel óta tartó zenről. :D

Node, nekem a legkönnyebb boldognak lenni.

A wellnessre eljutottunk, simán.
Petikém beidőzített: csütörtökön eltettük a porszívót, pénteken anyu átvette: már csak gyógyszerelni kellett napi 2*. Eszti az gázul köhögött, de ő túlélős gyerek. Ma már oviban van.

Mi elléptünk pénteken, és szétestünk a lazulástól.
A hely nagyon durván jó volt, minden stimmelt, minden egy kicsivel jobb volt, mint máshol, a kajától elájultam (másnap sajna már majdnem szó szerint is.)

Abszolút élményeim:

1) Kedvencférj. Az a jó, hogy évfordulónk van, és már konkrétan utána kell számolnom, hányadik is: 6. házassági és 13. rendes- összetalálkozós. Szóval még ennyi év után is a legnagyobb öröm számomra, ha Lacival ketten-együtt. Amúgy is jó páros vagyunk igazán, mert egyfajtává csiszolódtunk és ezért remekül tudunk egymás mellett pl. semmittenni. Konkrétan abban baromi jók vagyunk. :)
Napozóágy, szauna, gőz, Wass Albert nekem (mééé' nem szólt senki eddig, hogy ő ilyen csodálatos??), és Chip magazin Lacinak (neki is szólhatott volna valaki, hogy az a Blikk informatikai szaklapnak álcázva). És semmittevés, és szétlazulás. Jejejejeee kedvencférj! (Azért becsületünkre váljék, hogy sétálni is voltunk a tóparton.)

2.) Szaunaszeánsz. Jaajj, még sosem voltam, mert valahogy ez kimaradt. Nade most! Itt voltak rendezve talán 2 óránként.
A hely egyetlen hátránya különben, hogy szombaton eszméletlen sokan voltak. Mi ezen amúgy nem sokat hisztizünk, annyira nem érdekelt, de nem jutottunk be az egyik-mézes- felöntésre emiatt. Na ezen eldünnyögtem volna, viszont a fickó megtartott még egy kört pusztán jófejségből. Szóval jejejeee szaunaszeánsz!

3.) Futópad. Véhéégre. Volt, ahol ígérték, de nem volt, aztán volt, ahol ígérték, volt is, de nem működött, és most ahol ígérték, volt is, és működött is!
Végre kipróbálhattam, milyen is az (amióta futok vágyam ez). A tapasztalatom pedig ez ügyben: ahh, nem is megyek az utcára többet! :D
Jó, nyilván kicsit sarkítok, de annyival másabb a dolog. Az emberek nagy része amúgy ezt mondja, de ugye még nem próbáltam.
Hogy ez mennyire volt fontos nekem? Detélleg? Megérkeztünk a szállodába olyan 3 körül, Laci elkezdte buherálni a netet, én meg addig edzőszerkót kaptam és elpályáztam a szobából a fitnessbe. Ribi. :D
És mind3 nap mentem, mert milyen állat dolog már! Szóval eléggé beért a szomszéd edzőterem gondolata. (A poén, hogy a fodrászNóri sógornője az edző, és ők így együtt csinálták meg a fodrászatot + edzőtermet a kettővel mellettünk levő lakásban. Ééés, a Nóri hívott pénteken, hogy kéne neki egy táblázat, vagyis mindenféleképpen be kell ugranom hozzá... Ugye, megint hogy löknek ebbe az irányba. :) )
Jejejeee futópad!

Különben minden állat volt, a szállodáról annyit, hogy már azt számolgattam, hogyan kéne nyáron a kölykökkel itt nyaralni (Velence Resort Spa), és a válasz: sehogy, mert olyan kiba* drága. :) De varázslatosan bababarát és egy-két apróságtól eltekintve: tökéletes.
Összefutottunk Zsuékkal is, mert ugye velük hol másol futna össze az ember, mintsem egy wellness alatt. :P Ez is tök jó volt, végre személyesen is találkozni.

Itthon meg. Nanneeee, majdnem haza se jöttünk.
A mama őrült ugye, állandóan játszóház volt (pedig direkt mondtam, hogy egyedül ne balettozzanak el, mert Misipapa csak szombaton érkezett), dehát ennek is beszélni...
A gyerekek amúgyis jól elvoltak, a telefonban a háttérben mindig viháncolt valamelyik.
Aztán ettek. Érted? Ettek. Mindegyik, rendesen.
A kisebb gézengúzról pár szemelvény: nem állt fel az etetőszékben, nem akart fejjel kiugrani belőle, 2* kért zúzapörköltet, a pelenkázón hanyatt fekve mozdulatlanul várta a pelenkázás befejezését.... Naneeeem! El sem hiszem!
(Mondjuk látszik is rajtuk, hogy ki volt nyalva a sejhajuk... Rendesen bekényelmesedtek a tuti mamás ellátásba- ma reggel Eszti még azt is ellőtte az apjának, hogy igazán öltöztesse már fel. Hahahaaa! :)

Ma mentünk Petivel a pékségbe, hát röhögtem, amikor a csaj elmesélte, hogy "Hát megvagytok?, Mindent tudok, itt volt Eszti, és a pékség közepén mesélte minden nap, hogy ő megy a játszóházba, anyáék elmentek kirándulni, és hallod, ezek ketten minden nap megettek egy 30 dekás kenyeret útközben". Mondtam neki igen, mindent tudok. (Különben ő ugye tudja, hogy egy kiflit szoktunk venni a kölyköknek, azt kettétörve eszik meg, ezt is csak azért, hogy Pepó csendben maradjon a babakocsiban.)
Szóval anyu, meg se próbálj bármit eltitkolni! :)