Finoman is fogalmazhatnék, de fúúúúj!!!

Röhögnöm kell magamon, amikor pár hete azt gondoltam Peti kicsit pirosaskás szeméről, hogy az kötőhártyagyulladás.
Mert az igazi, az fúúúúj, az egy gusztustalanság!

Valójában hirtelen alakult ki nála, annyira, hogy az orvosi rendelőben bealudt a kezemben (lázas volt), majd amikor felkelt kicsit csipásnak tűnt, fura volt, mert alapvetően nem szokott lenni, de jóvan.
Aztán kaptunk szemcseppet, mert a dokinőnek is gyanús volt, ki sem váltottam, mondom, ha az, akkor kiváltjuk, különben meg ne álljon itthon. Ez volt este 6 órakor.
Na 8-kor Laci röppent is az ügyeletes gyógyszertárba, mert addigra teljesen eldurvult a helyzet, mindenféle váladékok úsztak a szemében, hát nagyon gáz volt.

Szemcsepp beszerezve, fekvés-alvás.

Éjjel 2-kor felébredt, bementem hozzá, simi, érzem meleg. Éjjel általában már nem szütyükézek, hogy hadd nyírja a láz a vírusokat, mert nagyon nyöszörögve alszik ilyenkor, így elindultam vele a konyhába csillapítózni.
Meg sem mukkant, én meg ugye zseblámpával intéztem, amit kell. Felszívtam a motyót, gyereket lefektettem a habtapira és amint a zseblámpa fényénél a száját kerestem..

..rémülten hőköltem hátra! Mert megláttam a szemeit. Bakkerkirály, a gyerek inkább hasonlított Gizmora (fiatalok kedvéért: a Szörnyecskékből), mint egy alap kissrácra.
Ja, nem, inkább csukott szemű Gizmóra.

Na és akkor ez a habtapira fektetett MiniMonster megszólalt.

Hőköltem még egyet hátra, mert a hangja meg olyan rekedt volt, hogy az eredeti kölyökkel nulla hasonlósággal bírt.
Ekkor már csak annyit tudta kigondolni, hogy ronda-ronda, fura a hangja is, de csak az én fiam már, hiszen azt is ilyen pizsamában fektettem le az este.

Az volt a szerencsém, hogy este még főztem le egy kamillateát, amit nem is öntöttem ki, így laza 10 perces szemtörölgetés-mosogatás után elértem, hogy ki tudjam nyitni a leragadt, dagadt szemecskéket. Hát, akármit is mondtok, gusztustalan volt.
Mindegy, cseppentettem még egyet. Meg elintéztük a kötelezőket: lázcsillapítás, orrszívás, ivás, mehet aludni.

Reggel (ami nála napok óta 9 órát jelent, azért mindennek megvan az előnye... :) ), szóval nagy, vörös, beragadt, pufi szemekkel fogadott, amelyeknél még az is kihívás volt, hogy szétfeszítsem cseppentésre, de aztán a délelőtt folyamán rendeződött az állaga (amúgyis hajlamos arra, hogy pufisabb legyen a szeme, node így).
Úgyhogy epedve várom, hogy a délutáni alvás milyen állapotú lesz a dolog (bár lehetek optimista, hiszen sem a pirossága, sem a váladékozása nem jött vissza reggel óta, úgyhogy van remény...)

Úgy fogom fel, hogy legalább ezen is túlesünk, mert tudtam, hogy lesz ez így előbb-utóbb, hiszen ez a másik nagy klasszikus ovis betegség. És amúgy örülök, hogy a 2 -közösségbe járó- éve alatt még nem hozta haza Eszti korábban. Most meg legalább már tudom mitől kell félni.