A gondviselés napja

Ma a gondviselés a karjaiba vett. Vagy mellém szegődött egy szerencsehozó angyalka.
Ha annak lehet nevezni, hogy szinte belökött a Hádába, ahol basszus 50%-os leértékelés volt.
(Most tök mindegy, Laci megette így a sztorit. )

Reggel fél hét, Eszti már fújja az orrát (említettem, hogy nem megy oviba, nehogy elkapjon megint valamit? Késő volt... ), szóval orrfújás, ilyen időpontban már Petit is felverte (amúgy éjjel nem zavarják egymást az akciókkal, de így reggel felé már stabilan ébred mindkettő a másik által keltett zajokra). Noszóval fél 7, az korán van.
Beromboltam, Esztit kizavartam a szobából majmostól az ágyamba, állvabőgőPetit visszafektettem. És láss csodát, azonnal vissza is feküdt (ez azért necces húzás volt már ilyenkor), de 8-ig aludt.
Eszti takonytakonytakony, én meg abban a fél órában, amíg mellettem hesszelt elterveztem, hogy ezt a hétvégi, romantikus, régóta várt, tökéletesnek kinéző KETTESBEN wellnesst le kell mondani.

Eszti taknyol, Petit nem tudom védi-e az antibiotikum, amit szed, vagy ő is beteg lesz újra (mert mostanra szedte rendbe magát), én hülyét kapok, de ez van.

Aztán még akkor elszaladtam kalácsért a pékségbe, ahol...
A gondviselés az utamba küldte a masszőrömet, aki meg találta kérdezni hogyan vagyunk.
Napersze beborítottam, és ő minden, de minden érvemet leverte egy kérdéssel: "Naés?" (Eszti taknyos. Naés? Felverik egymást reggel. Naés? Peti éppen gyógyul, lehet visszaesik. Naés?)
Mindezt ebben a formában 5 perc alatt megtárgyaltuk, és boldogan hazajöttem.

Laci úgyis azzal várt, hogy ő már beleélte magát a hepajba, ezért felejtsem el, hogy lemondjuk, mert ő akkor is megy, csak akkor másik nőt kell keresnie. Szóval úúúúgy megijedtem, hogy hamar el is felejtettem a témát. :D

Anyut felhívtam, hogy készüljön, mert ezek brutálkodni fognak. Felvilágosítottam, hogy betegek, Peti alapból is übergáz, nem lehet sehol, de sehol egyedül hagyni egy pillanatra sem... (már ami a felfelé tendáló mozgását illeti- legújabban spuri fel az éjjeliszekrényre és onnan balettozott át a franciaágyra a falnál- Eszti már sztoikus nyugalommal figyeli az ilyen eseményeket, de azért kikiabált, hogy anya, a Peti valami nem jót csinál. ) Szóval hajrá mama!
(De azmeg őrült, mint tudjuk, szerinte minden meg lesz oldva. Hát jó.)

Különben azon készültem szüttyögni, hogy jajjszegénymókusmajmot itthonhagyom, pusztán mert én lazulni megyek. És Esztit sosem hagytam volna itthon, sőőőőt...
...vagyis milyen már az ilyen, de ez már jelenleg a legkisebb problémává vált. Mókusmajom amúgy sem tök egyedül marad itthon, hanem tesómakival.

Aztán lefeküdtek délután aludni. Én látom ám, hogy mindenki alszik, na de jóó, akkor én ágyőpáá. Elmentem ittam egy kávét, és be akartam ugrani a CBA-ba vásárolni. Na de a gondviselés! Hohóóóó!

Bementem a Malomba, de persze pisilnem kellett. Fel az elsőre, ott takarították a WC-t így fel kellett mennem a 3-ra. Na és közben a 2-on megláttam, hogy a Hádában 50%-os akció van mindenre. Úgyehogyugye? Szinte odalökött!

A szívem egy pillanatra megszűnt dobogni, majd sokkos állapotban újra elolvastam a kiírást. És már rohantam is be (persze pisilés után). Basszus, 5000 Ft-ért vettem 9 ruhadarabot. Magamnak csak 5-öt, de elájulnátok, milyen állat cuccokat. (Mindrózsaszín. :D ) És még Eszti/apa is részesülhetett. Pepóka ugyan nem, de annak meg le kéne fotóznom, mit lőttem egy bolttal arrébb.... Kincset!

No, így elájulva magamtól, meg a rám vigyázó angyaltól, a délután folyamán mámorosan elbattyogtam Petivel a postára, ami után a Szil Coopban akartam az elmulasztott bevásárlást intézni.
És a postán észerevettem, hogy nincs nálam a pénztárcám. Úgyhogy dünnyögve hazabattyogtam. Végülis szeretik ezek a tejbegrízt is. :)