Na, azért most már álljunk meg!

El akartam mesélni! El biza! Hogy milyen szerencsénk van, és Eszti csoportjába felvették Petit szeptembertől (ami végképp boldogság nekem, hogy bekerülhetett a Katicába), és eredetileg amúgy nem is így történt. De nem mesélem el! Mert nem tehetem.

Óriási mértékű a felháborodásom!

Most basszus képzelje el mindenki azt a jelenetet, hogy bemegyek nagy boldogan az oviba (Esztiébe) a határozatért, hogy felvették a Petit, és már el is képzeltem mekkora hálaimát fogok levágni a vezetőnek. (Mert nekik ez ügyben semmi kötelezettségük nem volt, pusztán Eszti miatt figyelembe vették a tesókérdést.)

És azt mondja nekem a vezető, hogy mesélte neki egy anyuka, hogy nekem van egy blogom, amiben írtam az óvodáról, és hogy legközelebb, ha bármi van, akkor azt a jövőben az óvónőknek jelezzem!

Szerintetek mennyire volt kibaszott kínos?
Hogy tényleg van olyan, hogy egy jóindulatmentes anyuka veszi a fáradtságot, és bemegy a vezetőhöz bemószerolni?

Ember! Ez egy hülye babablog, a saját naplóm, nem a Heti Hírmondó! Nem gondolom, hogy bármi szerepet játszik a közvélemény formálásában, vagy az óvoda életében.

És akkor ott volt a buli, hogy nem, nyilván nem álltam neki kimagyarázni magam, hogy különben semmi kritika nem érte a bejegyzésben az ovit, sőt!
Hogy azóta nagyon szeretjük, amióta Esztit a lezárt felvételi időszak után vették fel az új, megnyíló csoportjukba megkímélve ezzel minket attól, hogy havi súlyos tízezreket fizessünk a magánoviért,  és valószínűleg azon kívül, hogy az elején a friss csoport léte miatt kevés volt a játék, nem mesélhettem semmi negatív sztorit egy olyan gyerekkel, mint Eszti, aki miatt még egyszer nem tettek szóvá semmit az óvónők, mert nincs mit. Ezért bánt nagyon...

Különben sem nagyon szoktam aktuális közéleti témákat bevetni, nem szoktam (asszem) a rendszert sem szétzrikálni (mesélhetnék ám a Szakértőiről is, ami még nincs meg, de minek?), de most az egyszer szóvá mertem tenni a saját blogomban (nem a Blikkben...), hogy volt egy negatív élményem egy másik ovival. Mert a jó égbe, kinek nincs néha negatív élménye?

Öööö.... érezhető, hogy fel vagyok háborodva ugye?
De persze semmi gond, a bejegyzést töröltem, majd nyomom tovább a mosolygós rózsaszín szirup posztokat, és a közben óhatatlanul arra gondolok, hogy akinek ilyen sivár és szánalmas az érzelmi élete, hogy csak hasonló, rosszindulatú cselekedet dobja fel, az meg úgyis irigykedni fog az örömeimre. Szóval patthelyzet.

UI: Látom, hogy ennek az egyetlen bejegyzésnek alaptalanul óriási a látogatottsága. Így kérnék mindenkit, hogy ha semmilyen mértékben nem érdekli az életünk (annyiban sem, hogy akár egyetlen más bejegyzést elolvasson tőlem), akkor egyszerűen menjen tovább innen. Köszönöm!