Hazajöttünk, és mivel esőre állt vagy sem, de nagyon felhősödött, így úgy döntöttünk elmegyünk mindannyian az Angelóba sütizni. Mert Eszti ügyesen anyáknapjázott, Peppnek névnapja van és a fagyi kilőve.
Nyálas családi cukrászdázás. Jó volt! :)
Hazajöttünk. Megköszöntöttük a Petit. Azért már értette nagyon a lényeget.
"Kinek van névnapjaaaaa?"
Petineeeek!
"Ki kap ajándékot?"
A Petiiiiii!
Fel is ült a kanapéra és apám becsülettel várta, hogy lábához járuljunk.
Eszti rajzolt neki reggel az oviban, tőle azt kapta. Cuki.
Aztán nézi a papírzacskót miután kivette belőle az ajándékot (az IKEÁs vonathoz kapott még síneket, meg tartozékokat.) Nézi, nézi a zacsit. Aszongya: hol van a csoki?
Ez a kép remekül pont az említett pillanatban készült. :)
Azóta is hallgatjuk a sztorit: Névnapom van. Mikor lesz torta? Az anyád hálás mindenségit te kölök! Majd szülinapkor, akkor lesz torta! :)
Amúgy halálos fazon. Most beszédfejlődésének pont abban a korszakában van, amikor kb. minden megyilvánulása poén. Egész nap jegyzetelhetném, mert röhögni kell rajta állandóan (különben a röhögésről jut eszembe, hogy gyereket nem hallottam még úgy röhögőgörcsöt kapni, ahogyan Pepp szokott naponta 3*, hát imádom! És közben lélegzetvisszafojtva hallgatom, mikor vesz végre levegőt. :) )
Nomeg visít ugye azonnal, ha valami nem tetszik. Már tök megszoktuk, igazából mondtam is Lacinak, figyelje már, milyen választékosan, bővített mondatokban visít! :D
Esztivel rohadt szerencséje van, az biztos. A nővére helyében én már lenyomtam volna neki párat tutira. Eszti meg max. néha szemforgatva, néha nem is értve, mire ez a felhajtás, segít neki, ha kell, arrébb megy, ha elzavarja, alapvetően nem izgatja fel az egész Peti jelenség. Úgy imádja, ahogy van az a kölök, hát ez nagyon szépséges történet így.
Fel kéne vennem persze Pepp főnök stílusát egyszer, az is tök röhej. :)
Ne játssz veleeeee! Én kaptam a vonatoooot, az enyééééém! Eszti vállat von és leül az asztalhoz. Következő másodperc: Eszti gyereeee, kisiklott a vonaaaat, segítsssél!
Később viszem vacsorázni. Persze nem jön. Ránéz Esztire: Kész a vacsora! (Eszti: jó, még kiszínezem). Peti: Mondom kész a-va-cso-raaaaa! Gyereeeee!
Meg ez a jajj apaaa... Beszaráscuki. Azt mondja apjának rosszallóan, ha az bármit is csinál. (Piszkálja, hülyeséget mond, akármi.) Múltkor is elsütötte, amikor azt mondta neki Laci valami akciózására, hogy "most már hagyd abba, mert kapsz egy sallert!". Jaaaaj apaaaa! Majd rámnéz: apa viccel. (Há'ja, vagy nem, mindenesetre én nem próbálnám ki. :D )
Egyszerűen imádnivaló! (Apa is, de itt Petire gondolok. ;) )
Ui: ezt már tegnap megírtam, de nem tehettem közzé, mert anyuék jönnek ma, és ha olvasta volna, hogy szegíny gyerök nem kapott tortát, még a végén hoztak volna magukkal... :)
Utólag is nagyon boldog névnapot kívánok Petinek! :) Úúú, és ámulok ám, hogy mennyire űberül dumál, annyira ügyes! Ésésés olyan csodás, hogy (ha jól emlékszem), a babajelezős időszak óta olvaslak benneteket és akkor még arról írtál, hogy a kommunikáció fejlődése nálatok kérdőjeles, és lám, Pepó, mennyire okos, ügyes és még a humorérzéke is fejlett. :)
VálaszTörlésKöszi, kedves vagy! :) Annyira érdekelne amúgy engem is, hogy babajelnyelv nélkül is rendben ment volna a dolog? Persze ez az a kérdés, amire nincs válasz...
TörlésNa igen, ezek a dolgok engem is nagyon érdekelnének. Vagyis, hogy hol tartanának, ha nem vagyunk résen és nem kapnak fejlesztéseket. Lehet, hogy nem lenne vészesen nagy a különbség, de azért szerintem mindenképp előrébb vannak, mintha hagytuk volna csak úgy őket. Amúgy nekem a csajszim már a babajelezésnél is fura volt, összvissz 2 jelet tanult meg, pedig kitartó voltam (fürdi, kaja), mondjuk már a születése után éreztem azt, hogy valami nem átlagos... :) Csak akkor még mindenki hülyének nézett.
TörlésJuj, de cuki, ahogy keresi a csokit!!!!
VálaszTörlésKhmmm... ja... cuki. :D
Törlés