4napos -nekünk szó szerint- ÜNNEP ;)

Akinek a tengernyi gyerek lestrapálta az elmúlt napokban az idegrendszerét, az ide se kukkantson! Nemhogy posztot olvasson! :P

Nohátnohát! Etumamáék jöttek. Nem is nagyon kell részleteznem. De megteszem, mert kurvajó volt! (Ez a legenyhébb kifejezés az elmúlt napokra.)
Ők felkerekedtek csütörtökön, a kölykök meg sikítozva várták őket (Mi is, csak mi sikítozás nélkül kibírtuk.).
Valahogy a délutáni alvásidőben értek ide, de mondjuk úgy, hogy nem kellett settenkedniük. Nem aludt itt senki.

Egy órán belül meg is tették a bejelentést: akkor ők viszik majálisozni az unokákat.
Óóóó, tényleg? Le vagyunk döbbenve. :D

Mi meg Lacival összeszedtük a motyónkat és elmentünk a Fürdőbe szaunázni. (Itt jegyzem meg, hogy a tavaly szülinapomra kapott utolsó két ajándékutalványt erre vertem el, nem pusztán magamra. Micsoda önfeláldozás ám ez!)
Jól szétlazultunk, komolyan mondom olyan jól sikerült, hogy amikor feküdtem felhevült testtel az szabad ég alatt a pihenőben és sütött a nap és mellettem a medence csobogását hallottam, akkor nem tudtam kiverni a fejemből a képet, hogy ott fekszem a tengerparton Görögországban, és mikor befejeztük a napozást, elmegyünk enni egy gyrost. Lacival. Kettesben. Mint valaha ezer éve- ki emlékszik már arra! Gyerekünk nem is volt soha életérzésben.
De aztán hamar eszembe jutott, hogy vannak azok, de még milyen szép példányok! Ők végül 7 után estek haza: Peti a Misipapa nyakában, Esztin óriási csillogós ló tetoválás és az összes résztvevő összes zsebéből borultak ki a körhintás cetlik. Említettem anyuéknak, hogy bakker, full gázok vagytok, de pfff....
...lepergett róluk.

Addigra már úgyis vége volt mindennek: Petinek a cipőjéhez sem nyúlhattam hozzá, nem nézhettem rá, nem vihettem fürdeni, nem adhattam enni stb. Csak a mama. (Jaaaj, emlékszem, amikor ezer éve Eszti volt ezen a szinten, hogy a fenekét sem lehetett kitörölni, csak a mamának. :) )

Úgyhogy innentől végképp jó volt nekünk!

Este a vacsorát megcsináltam- messziről persze-, fürdettünk -szintén jó távolságból-, fektettünk (a majális után a kölykökcskék úgy kidőltek, ahogy kell) és elmentünk egyet sörözni Lacival, most csak lazán tényleg.
És másnap délelőtt tök mázlink volt az idővel, mert maxra elkőkészítettem az ebédet és mondtam Lacinak, na most menjünk el futni, mert még szép az idő (emiatt a gyerekek és nagyszülők már rég a játszótéren voltak.).
És elmentünk együtt, romantikusan. Vagyis tényleg nagyon az volt, mert kimentünk a  dombhoz. Ott van 3 futópálya, de kb.12* keresztezik egymást az erdei utak, így Lacival egyszer találkoztunk össze: ő éppen szembe futott és azt kérdezte, merre kell mennie, ha végre ki akar jutni innen. :D (Ő ugye muszájból fut, és ez annyira látszik is. :D )

Szóval ebéd után elintéztük gyerekmentesen a havi bevásárlást (de legalább itthon alvás volt, így mindenki pihent. Ja, kivéve anyámat, aki eközben kivasalt. Ez már ezer éve poén, ha jön, el szoktam dugni a vasalnivalót. De most leszedte a szárítóról... Őrült? Az. :) ).

Így amikor délután megjött a vihar meg az eső, akkor anyuék persze egy percig nem ültek a fenekükön és elmentek a játszóházba. (Köszi Kati ezerszer, legalább spóroltak anyuék is egy valag pénzt, mert az ottaniak fél óra után nem csak az erre jogosult Petit, hanem Esztit is kivették a gépből, puszta jófejségből.) Így aztán persze fél 8-ig haza sem jöttek.
Mi meg? Na nem ám ültünk itthon.... Szaunáztunk. Újra és megint! :) És akkora élményem volt, amikor az egyik alkalommal a szaunából kijövet az esőre ültem ki hűlni. Hát bakker! Ezt komolyan feljegyzem, mint életem élményét!

Estére a szauna miatt lusták lettünk elmenni bárhova is, meg esett is, így én pl. már 10-kor lefeküdtem, és másnap reggel fél 8-ig aludtam egyhuzamban.
Ki irigyel? Tuhuddoohhhoom! :) Ááááhhhh, de jó is volt!

Szombaton délelőtt aztán nagy szomorúság közepette anyuék elmentek, délután már vállalhatatlan volt az időjárás, de szerencsére akkor jöttek át Artúrkutyás mamáék meg a Hajniék névnapokat köszönteni, így remekül elment zuhogó esős délután is.

Csak, hogy tompítsam a felém áradó irigységhullámokat: tegnap délután Lacival úgy összevesztünk, hogy azóta sem szóltunk egymáshoz (na jó, ő próbálkozott már, de egyelőre kapja be). Így rázódik vissza kapcsolatunk napokig tartó, gejl szituációkkal tűzdelt romantikussága a normál mindennapokba. (Már amennyiben ez a mondat értelmes volt. :) )