Gyereknap, mi? Aha nanáá! Gyereknap vazze!

Mert mi olyan, de olyan jó szülők vagyunk. Hát gyereknap? Akkor csak legyen valami!
Számításba vettem a lehetőségeket, és egyelőre odáig jutottam, hogy mi lenne, ha megnéznénk a Tűzoltóság nyílt napját, Peti biztos imádná.
Laci benne volt a buliban, így nagy izgatottan odaálltunk a gyerekek elé, hogy "óó, és igen, és képzeljétek!".
A gyerekek izgalomtól repesve várták, hogy mi lesz ebből!
Mi: "Megnézzük a tűzoltóautókat!"

A) gyerek 3* megpördült maga körül örömében.
B) gyerek először csak fintorgott. Utána azért már előjött a mélyről a kevésbé jópofa Miss L. Eszter. Aki feljogosítva érezte magát a dupla x-es kromoszómahalmaza miatt arra, hogy oltári balhét vágjon ki. Merthogy csak nem képzeljük, hogy a becses gyereknapját ő fiús programon fogja tölteni?

Laci egy ideig poénra vette a dolgot, hogy Eszti akkor majd nyilván Tündérországban fog szárnyakat növeszteni, amíg Peti tűzoltókat néz, de nem jött be.
A dupla x-es bevágta a durcát, bugyiban bőgött az ágy közepén és mindent produkált, amit egy valamirevaló 5 éves kislánytól elvárhatunk balhé terén.

Laci még azt is kigondolta, hogy majd én meg a Peti megyünk be, ők meg Esztivel másfelé, de ezen már én is kellőképpen felháborodtam, hogy csak nem képzeli? Menjen tűzoltóautókat bámulni, akinek y kromoszómája van. Affenneee..

Szóval így akarjon jót az ember a kölykeinek!
Aztán Esztit negyed órás küzdelem árán csak rábeszéltük, hogy ez az egész nem más, mint egy bicajozás, fogja fel úgy! (És akkor közben beugrunk a Tűzoltóságra is, jó?)

Egyébként a program tök jó is volt, mindent megmutattak működés közben. Pl. a 10féle tömlőt is, és ki is lehetett próbálni a locsolóizéket. 
Ez ügyben szinte azonnal beleakadtunk egy locsolócsőbe, ami pukkantós volt, valami spéci cucc, mindenkinek a környéken hullára tetszett, mr. L. Péter azonban konkrétan bemajrézott.
Olyannyira, hogy az első hangosabb pukkra japán makákóként ugrott a nyakamba, majd csüngve ott is maradt rajtam.
Beszarinyúl halljátok, oda se mert nézni!

Sebaj, relaxálódott Péter, mentünk tovább.
Eszti akarsz locsolni? Nem. Peti? Neeeeem! Nem pukkan! Akkor seeeeem! Pfff...
Beülsz a tűzoltóba Pepp? Igen! És te, Eszti? Nem.
Laci beállt a sorba, és mi éppen az óriásgarázsban voltunk, amikor a mellettünk levő autón kipróbálta valamelyik gyerkő a szirénát. 
Kisjapánmakákó újra ugrott, sírt, és azt kiabálta nemakarooom.
Nos, kérem az combközépig tojta össze magát ijedtében, úgyhogy az említett anyáncsüngő stílusban távoztunk.

Majd boldogan megfagyiztunk. Ha már ekkora jóság volt a gyereknapi programunk. Legyen benne valami pláne is.

Boldog fagyizás közben azért nem bírtunk a pozitív hajlamainkkal, és  remek vázlatot készítettünk arra nézve, mekkora jóság lesz ezzel a két díszpinttyel a nyaralás! Ójeeeójeeeójeee!

Azért délután is elmentünk fagyizni, mert ha már lúd, legyen kövér. És tényleg érezzük már, hogy gyereknap van. Én szinte sosem eszek fagyit, mert nem szeretem, de amilyen állatkirály volt az eper (totál érezhetően házi, mintha én csináltam volna), még én is ettem! (Falusi Cukrászda)

Hát na. Jövőre gyereknap alkalmából jóféle kukásautó bemutatóra megyünk. Osztjóvan. :)