4-ből 4, avagy újra csak takonysztori

Azért ilyet összehozni se kutya!
Szerintem még sosem volt olyan, hogy egyszerre legyen mindenki beteg a családban. Na mi most kipróbáltuk!
Pénteken már Eszti sem ment oviba (örömtől sikítozva jegyzem meg, hogy utoljára talán szeptemberben, ha hiányzott betegség miatt). Ekkor még örültem, hogy legalább túlleszünk rajta, nem kell azon aggódni, hogy ki-mikor fertőzi vissza a kis immunhuszárt...

Szombat reggelre kelve azért jócskán finomodott a véleményem arról, hogy defasza az együtt betegség. (Éjfélig hanyatt feküdtem, mint egy darab fa, mert kizárólag úgy szelelt az orrom, aztán 1/2 1-kor beállított Eszter, hogy ő bizony mellettem tervez aludni, merthiszen neki folyik az orra, aztán 2-kor Pepp kezdte a fél órán át köhögést, amit egy idő után meguntam: ágyból ki, orrszívás, Ventolin, hátha segít rajta valami...És ugye egyik alkalommal sem tudtam simán visszaaludni, csak szörcsögtem.)
Reggel 1/4 7-ig bírta Eszti, felkelt, mert folyik az orra, és 5 perc múlva Pepp is felköhögte magát.
Én fulltaknyos voltam, hőemelkedéses, és nemaludt. Hát szétestem.

Aztán reggel mentünk is az ügyeletre. Sajnos Peti húzta a legrövidebbet persze, mint mindig. Péntekig még javulósnak tűnt a dolog, tényleg semmi kidőlés, vagy napokig láz, nemevés stb. Azonban annyira kapkodósan lélegzett a már felszakadó köhögése mellé, hogy meg akartam mutatni dokinak.

No, a mi gyerekdokink továbbképzésen volt pénteken, és mondta az asszisztens, hogy jövő héten meg szabin van. Szóval így édesmindegy volt, hogy ügyelet vagy jövő héten a helyettes doki. Megjegyzem, az ügyeleten még jól is jártunk, mert nem volt előttünk senki (helyettes dokinál ez min. 2 óra lett volna.)
De azért szotyola vagyok, mert most igencsak zavart az antibiotikum a múltkori triplázós eset után.... És az csak egy hónapja volt... És most is duplázásra kell számítani. (Eddig akárhányszor ügyelet/helyettes doki írta ki az antibiót mindig visszaesett 3-4-5 nap múlva). Dokinőnk szokta is mondani, hogy hát ő ezt vagy azt a fajtát nem szereti hörghurutra, mert szerinte inkább másra jó. Szóval beszívtuk, hogy ő most nem volt elérhető.

De az én gyerekeim értik ezt a betegségesdit. Peti a második taknyolós napon délelőtt már megjegyezte, hogy apa hoz burgonyaszirmot. Apának nem volt innentől kezdve más lehetősége. :)
Eszti meg pénteken, amikor kiderült, hogy itthon marad, felcsapta a lábait az asztalra és örömmel közölte, hogy de jóóó, akkor rendelünk pizzát.
Mert ők azért tudnak élni.

És a hétvégémet az mentette meg, hogy vasárnap délután, amikor mindenki nyugovóra tért, én elmentem szaunázni. Az hullajó volt!
Laci próbálkozott azért, hogy ne menjek, mert lefertőzök mást (csakhogy én nem köhögök), és hogy nem is tesz jót (ha boldog vagyok az hóttuti nem árt, én meg jól éreztem magam), így megbékélt a helyzettel és még Tescóba is elment a kölykökkel ébredés után.
Úgyhogy nekem hawaii-dizsi volt. Azért estére újra keményen lerobbantam, viszont mára ugrásszerűen javultam. Szép az élet!