Majális

Tudjátok, mi volt a legjobb az idei majálisban? Az, hogy mi nem voltunk ott! :)
Valami érthetetlen módon minden évben kimentünk, minden évben ott megkérdeztük magunktól, hogy miért is tettük ezt, majd minden évben megfogadtuk, hogy jövőre aztán tutinem.
És mégis. Újra meg újra.

Ráadásul nem is nagyon tudok mit kezdeni ezzel a "munka ünnepe" dologgal. Én azt hittem, ez valami szocialista találmány, de azóta kiderült, hogy mégcsak az sem.
Szóval ünnepeljük a munkát a nem munkával, sörrel, virslivel meg majálissal. De beletörődtem már, hogy ezek az ünnepek így néznek ki.
Hogy az alapoknál kezdjük: Jézus születése + a karácsonyfa vagy Jézus feltámadása meg a nyúl, amelyik tojásokat(!) tojik.
Ilyenkor rájövök mindig, hogy: mit akarok én állandóan összefüggéseket keresni? Van az ünnep, aztán jól van, ünneplünk. :)
(Vagyis  +1 szabadnap, úgyhogy természetesen "éljenéljenéljen"! )

Idén az a csodálatos dolog történt- én azt sem tudom, hogyan- de Laci úgy jött haza egyszercsak, hogy Hajniék kiviszik Esztit majálisozni. Aztán közben a mama is becsatlakozott, úgyhogy mi már csak a boldog távozásukban segédkeztünk.
Na ne is mondjam, elindultak 4 körül, aztán 1/2 8-ra kerültek haza, akkor is Eszti fejéből még lógott ki az eperfagyi. (Ami önmagában is csoda, velünk csakis vaníliásat kér, amit aztán persze rendre elcserél az apjával, mert az jobb... Apja persze szó nélkül cserél is, mert a békesség, na az még annál is jobb.)

Úgyhogy hurrá-hurrá-hurrá! Mi elkerültük a majálisos őrületet, Eszti meg szórakoztatta a családot.
Úgy engedtük el, hogy lehetőség szerint ne szívassa már ronggyá a mamáékat...
...és tényleg olyan rendes kislány volt  -mondták róla 2 ugrálóvár, egy körhinta, egy adag tóbanpacsálás, és fagyi után.
Na halljátok, ezek után is igazán olyan jókislány lettem volna. :D