Rájöttem, hogy igen, lehet igazság K szavaiban (és Enikőében is és több véleményt nem is várok meg a témában :) ), hogy ennek az asztalos témának a gyereken kívül lehetett egy bántó éle is mondjuk a szakmunkás apukákra nézve.
A dolog csak és kizárólag arról szól, hogy a diplomás szülők a gyerekeiket is a diploma felé terelik. Erről szociológiai kutatások állnak rendelkezésre- tömegesen, amelyek ezt igazolják.
Tehát az olyan szülőpárosoknál, ahol mindkét szülő főiskolát, egyetemet végzett, ott szinte tudat alatt is afelé terelődik a gyerek. Kimondatlanul is. (Lehet persze vagdalkozni, hogy ez nem így van, azért a szülők alapvetően azt szeretnék, hogy a gyerek minél többre jusson, minél több lehetősége legyen az életben a boldogulásra blablabla.)
Ennyi az egész.
Én az alábbi posztban pont ennek a visszásságát hoztam poénnak, ami a mi esetünkben még csak nem is negatív, mert arról szól, hogy örülünk, ha legalább szakmunkás simán lesz belőle.
Pusztán családi poénkodás és feszültségoldás az egész. Még csak nem is komoly, mert a gyerek 2 éves... :P
Szóval részemről semmi értékítélet nincs benne.
Szerintem vannak olyan szakmák, amikkel messzebbre juthat, mint pl. egy diplomával... ráadásul lehet az a gyerek tök éles eszű, csak mondjuk rohadtul nem érdekli a jog, a fodrászkodás viszont annál inkább... most ez csak egy példa volt, de érted... nekem pl. van diplomám, de semmire sem megyek vele, úgyhogy egyre több OKJ-s tanfolyam tetszik meg, amikkel valószínűleg mennék is valamire... és az is hozzátartozik, hogy nyugaton sokkal jobban meg van becsülve a kétkezi meló, mint nálunk... és azzal is egész messzire lehet jutni...
VálaszTörlésAz én szüleimnek csak érettségije van, mégis a diploma felé tereltek bennünket... nekem van diplomám, bár csak alibi diplomának hívom, mert bölcsész végzettségem van :-) de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy én ennek ellenére egyáltalán nem érzem azt, hogy mindenáron a diploma felé akarom őket terelgetni... Fanniban például tök nagy tehetséget és kreatív készséget látok, de lehet, hogy nem a művészeti egyetemre fog járni, hanem mondjuk tetováló lesz belőle... egy percig sem fogom bánni! Szerintem az a legfontosabb ebben a rohanó és személytelen világban, hogy az ember magáénak érezze a hivatását... és az már egy nyertes, akinek ez összejön! Függetlenül attól, hogy ehhez a győzelemhez kellett-e a diploma vagy nem.
Egyébként meg nem tudom, hogy érdemes-e ekkora szerepet tulajdonítani a diplomának, amikor ma már minden hülyének van belőle... ismerek olyat, aki jogi diplomával a kezében "nákozik", és hasonlók... mellesleg ha valakinek valami nagyon megy, és valamiben otthon érzi magát, de ahhoz mondjuk nincs diplomás képzés, csak OKJ-s, akkor inkább más hivatást válasszon??? :-) Vagy pl. nagyon ügyes autó tuningoló, mint az én férjem, aki még szereti is ezt csinálni, és kiállításokra is csinált már eszméletlen jó tuning autókat, még újságban is megjelent pár autó, amit ő csinált... szóval egy ilyen ember inkább végezzen el egy egyetemet, és foglalkozzon olyan dologgal, amit rühell? Szerintem az a lényeg, hogy sikeresek és elismertek legyünk azon a területen, ahol dolgozunk... csak így lehetünk elégedettek magunkkal... ráadásul a legtöbb diplomás előtt manapság nincs más út, minthogy egy finoman fogalmazva is nem túl családcentrikus multinál dolgozzon, ahol szarba sem veszik, és ahol semmit sem számítanak az emberi kapcsolatok...
VálaszTörlésNem ez a lényeg. (Persze van igazság a szavaidban.)
VálaszTörlésA mi szűk családunkban az ész, értelem mindig fontos volt. Nem nagy titok ez, ezerszer poénkodtam már hogyan kaparjuk össze Pepó IQ-ját morzsánként, és ezerszer láttattam büszkén, hogy Eszti szerencsére simán okos.
Nálunk férjjel napi szintű humorforrásnak számít pl. az emberi butaság (és ezt egyáltalán nem tartom valami nemes tulajdonságunknak, de attól még létezik), kigolyózva bárkit, aki a mércének nem felel meg. Így az számunkra, hogy egy genetikai rendellenesség miatt az egyik kölykecben benne rejlik a lassúság, azt igenis fel kell dolgoznunk.
Így az "asztalos" jellegű házipoénnal nem a vitaindítás vagy nagy alapigazságok letétele volt a célom, hanem emlékbe tenni az ezzel kapcsolatos érzéseinket.
Kiegészítést tényleg csak azért tartottam szükségesnek írni, hogy elkerüljem a "de szemét vagyok, hogy lenézem az asztalosokat" kijelentést. Mert bár nem így van, és még csak nem is ez a lényeg, de valahol tényleg kiolvasható, ha valaki ezt akarja kiolvasni belőle.
Én értelek és megértelek... csak a mérce ne az legyen, hogy van-e diploma vagy nincs...
TörlésA férjem nem diplomásként bizton állíthatom a többszörösét keresi, mint az átlag, a barátnőm egy másik országban többdiplomásként üzemi konyhán mosogat! Mondjuk azt nem tudom, hogy pár év múlva az a sok diplomás ember, aki azt hiszi magáról, hogy ettől ő több és elitebb, mint mások, majd hol fog elhelyezkedni...Szerinted a munkahelyemen hány többdiplomás dolgozik három-négy műszakban?
VálaszTörlésRemélem a kiskölyköt nem éri majd semmilyen "hátrány" az elvárásaitok miatt, a lányod meg nyilván agysebész lesz...
(egy diplomás anyuka)
Nem ismersz, akkor hogy írhatsz ilyen durva ítélkezést?
TörlésNálam semmi sértődés, részemről csak biztatás volt, hogy bármi is lesz Pepóból abban is megtalálhatjátok a jót. Abszolút érthető, hogy szükségetek van humorra ebben a helyzetben.
VálaszTörlésK. :)
Tudom ám K, ez egyértelmű volt. Akartam is írni mailt, de elmaradt. (Ja, persze nem ez ügyben. :) )
Törlés