Eperből a kerítés

Jahhhajjj, de most már tudom, hogy itt jó lakni!
Mert dől az eper mindenhonnan.
Egyszerűen annyi van idén, hogy potom pénzért lehet kapni, és így kilószámra enni. (Most már tudom, hogy baromi jó helyzetben vagyunk ezzel, mert nem mindenhol van így az országban, így ki is használom.)

Amint megjelent az első szabadföldi (ízéből ítélve amúgy átvertek a piacon, de ennek semmi jelentősége :) ), azonnal belevetettem magam a szörpkészítésbe. Mert már akkor 500 volt kilója (emlékszem, tavaly, amikor mameszommal az éves eperbizniszt bonyolítottuk, akkor csak a szezon kb. utolsó napján lehetett ennyiért szerezni és akkor is a nagypiacig el kellett mennem érte). Szóval fel voltam dobva nagyon mostanában.

A kép eredeti címe: Akik már a bodzaszörp pajtikra várnak.

Hát nem cukik?

Azóta azonban kiderült, hogy nem teljesen király a hiperszuperbeújítós nyers szörpi (semmi főzéssel vitamingyilkolós mód) és tartósítószer nélkül (csakazértis megvalósítom: sterilizált üvegek, magas cukortartalom, két celofán közé szalicil, biztos jó lesz az!). Nos ja. Egy hétig bírta. Aztán penészedni kezdett a teteje.

Lacinak se kellett több, lelkesen belevetette magát a szörpivásba. Boldog volt, de tényleg! :) (Ízében a szörp nem változott még.)
Egy-két üveg után megjegyeztem, hogy ha felforralnám én ezt, szerintem megmenteném, de nem akarta meghallani. Úgyhogy azóta is eperszörpöt iszik, már szinte el is fogyott...

De kapott még egy esélyt (a szörp), tegnap újabb adagot csináltam, sűrűbbet, és több borkősavval. És most várom a csodát. Amúgy meg ebből viszi holnap Eszti a névnapjára az üccsit, igazából már megérte, mert annyiért venném a bolti szmöttyöt, amennyiből a 2 killa eperből 2 óra alatt szörpöt gyártottam.
Hjjaaaa.... továbbra is fennálló, tartós istennőkomplexusom van. :D

Mameszommal is lebonyolítottuk az éves eperbizniszt.
Most mit mondjak: sikított a telefonban, az összes 80 feletti életkorával, amikor mondtam neki, hogy "hallod mamesz, 350 az eper, szerezzem be az 5 kilót? " :)
Ilyenkor azt szoktuk hogy megtisztítom, lefagyasztom, és egyszercsak elvisszük neki, ha megyünk hozzá, ő meg lekvárnak megcsinálja.
De mivel Laci megint elutazott, ráadásul a Balaton környékére, így reggel el is juttattuk szépen a potyaepret és ő már be is főzte. Tökéletes ez is!

Eszti amúgy is durva: 20-30 dekákat simán benyom. Azért csak ennyit, mert ennyi van kb. a tálkájában. Tegnap pl. fél kiló volt benne (úgy terveztem, hogy apjával megeszik), de ő ezt nem tudta. Leült és megette úgy lazán.
Úgyhogy szeretjük az olcsó epret na.
(Neeeheeem, túl szép lenne a történet, ha Peti is megenné... Ránéz: epe nem. De velem ugye ilyen témában nem lehet kitolni: a gyümölcs nem holmi szabadon választható étrendi kiegészítés, hanem napi kötelezettség. Így maradunk továbbra is a turmixolt gyümölcs verziónál. Úgy megeszi.)

Ja, eperdzsemet is csináltam.... Jó lesz az amerikai palacsinára öntetnek. Csak úgy mellesleg mondom. :)