KirályEszti és ZabaPeti

Aztán Eszterem hazajött, -még mindig ki akarom nyírni anyut, amiért berakta a gyereket a fóka szájába. De így karácsony előtt csak tán nem.
Amúgy délutáni alvásidőt tegnap megnyertük Lacival, tök jó is volt, a végképp boldogságomhoz úgyis elég volt annyi, hogy egy állat, karácsonyi manós viaszosvászon terítőt sikerült szerezni a JYSK-ben.

Eszti kiskirályoskodott, gyengén lehetett kinyalva a seneke Pesten, úgy nyomta itthon  a parancsszavakat, hogy alig győztük kiszedni abból a hitéből, hogy ő a főnök. Mára azért sikerült.

Elvonult oviba, holnap lesz a karácsonyi ünnepség, nem is tudom, meddig menjen... Lehet csak szerdáig.

Ma este összedobjuk a mézeskalács tésztáját, holnap kiszaggatjuk, kéne még mennem a Krisztához, masszázsra, a Nórihoz (fodrászhoz), még Enikőékkel is jó lenne találkozni, hajfestés, ajándékcsomi,  etyempetyem már ne is meséljem: rövid lesz a hét.

Petikémmel meg csodát tett a Baby Luuf: nagyon köszi a tippet! (Vagy inkább azt mondanám: "mééér nem szólt eddig senki arról, hogy ilyen fasza cucc létezik a világon?" Én tényleg azt hittem, már minden létezőt kapja, ha beteg.  De nem, mentolos hátbedörzsölőset még nem kapott. És azóta nem köhög bakker.)

Holnap akkoris elugrom vele dokihoz. Mert szeretünk oda járni. (Na jó, karácsony előtt nézzen rá egy körben a tüdejére, bár szinte semmi bajt nem észlelek. Amúgy is viszünk ajándékot a dokinak, mielőtt végképp hülyének néznétek. :) És, ha már ott vagyunk ugye... )

És a mai tádáááám: szinte az egészet belapátolta egyedül. Ezt neveztem ki az első igazán egyedül megevett kajának. Ezért a hírérték. :)

Karfiolos krumplipüré meg sült csirke. Éééés nem beszólni, még karácsony előtt megoldom a hajproblémát. Talán már ma! :D

A dolog különben azért jó és szép, mert megnyugodtam a témában asszem teljesen: kicsi marad. Ja.

1,5 éves lesz, nem fogok már többet a súlyán pörögni (amikor a dokinál várakozás közben lemértem - mert mi ugye külön szobában várakozunk. :P - szóval akkor láttam, hogy kb. semmit nem hízott két hét alatt, és akkor befejeztem ezt az egészet. Aztán vettem a Brendonban egy kocsicsizmát. Majdnem sírtam, hogy 15-ös és nagy rá. De még mielőtt bőghettem volna, elnyavajogtam Lacinak is, aki rávilágított, hogy kizárt, és így összemértem a mostani cipijével, és kiderült, azért elég nagy az a cipike.  De papírja szerint azért csak 15-ös. -Eszti első cipője 17-es volt 15 hónapos korában, és ő kicsinek számított- csak a viszonyítás kedvéért.)

Szóval már nincs olyan, hogy nullát eszik, 1,5 évesen nyilván nincs értelme tömni, éhen már nem fog halni, annyira már ismerem, hogy rendszeresen megéhezik, tehát nincs ilyen zavara sem, sőt, kifejezetten sokat képes enni (mondjuk melegszendvicsből viszi a prímet: többet betol, mint Eszti...) hát finnyázás, az persze van.
Pár hete annyit eszik, amennyit szeretne, úgy ahogy akarja. (Kivéve persze, ha idő van, vagy valahol vagyunk- akkor még mindig előkerül a mobil. :) ) Noés ekkor derült ki számomra, hogy mivel tök soká kezdtük el az egyedül kanalazást, semmi gondot nem okoz neki pl. beletenni a szájába (Eszti nagyon hamar kapott kanalat a kezébe, neki még az is nagy szám volt, hogy a szájába egyáltalán bele tudja tenni.)  Így azt hiszem, nem maradtunk le semmiről.
Max stagnálni fog a súlya az új stílustól.