A teleregény folytatása

Okéoké! Annyira tudtam, hogy ez lesz!

Ma ugyanis ellógtam itthonról alvásidőben, és nem volt időm írni, este meg ki nem hagynám az Alkonyatot. (Az a film hihetetlenül rossz, de már annyira, hogy muszáj megnéznem az összes részét, Lacival együtt. És ha a 3. részben sem hoznak össze egy szexjelenetet, akkor tényleg tökönszúrom magam! Különben is, igazi nő szerintem nem választaná sosem azt a fatökű vámpírt (már ha csak az ösztönök felől közelítjük is meg)- a dologról amúgyis annyit, hogy pl. két rész után sem emlékszem, hogy hívják. A töketlen vámpírt.  A szétgyurka Jacob-éra bezzeg igen jól emlékszem. Szóval látnom kell este 8-kor, na! :) )

De mivel megígértem, hát ja... buktam az adventi koszorút. Most csináltam volna. :)

Szóvalis.
Elmegy az ember fia két szaros éjszakára lelazulni családostól. Lazul is, amíg lehet.
És akkor második éjjel Peti olyan 10 tájban köhögött egy csúnyát. Laci felpattant: "Ez hányi fog!".
Hallgatom... " Ááá, nem fog!"

Éjfél után egyszercsak fulladt. De semmi baja nem volt előtte, hallom, hogy nem kap levegőt, csak úgy tépi befelé, küzdelmesen. Gondoltam, rohadtélet, ez asztmás roham! Aztán jött 2-3 durva ugatás. A rohadtélet, ez krupp!

Aztán csend, csak a hosszú levegőbetépések folyamatosan.
Lacival hallgattuk, és megállapítottuk, hogy übergáz van. Általában én vagyok a pesszimistább, de Laci már ott tartott hogy azonnal pakoljunk össze (jelzem éjfél múlt még mindig), mert ha rohanunk, akkor Kméten rohanjuk kórházba, mert ezt a kölyköt meglátják az ügyeleten, aztán üdülhetünk Siófokon...)
Na meg ugye, hogy visszük ügyeletre: csakis 4-esben, mert én nem tudok vezetni, Laci meg nem megy kettesben Pepókával.

Majd nagy nehezen kitököltük, hogy lehet, bedugult teljesen az orra.
Kikaptam Petit hálózsákostól a kiságyból, kiromboltam a recepciós sráchoz vele, és megérdeklődtem, hogy így éjfél tájban vajon van-e kölcsibe egy porszívója. (Mert legalább az orrszívót elvittem magammal. Amúgy a Ventolint is, de később kiderül, üres volt a kiba* palack...)
Akkor esett le a nagy kő a szívemről, amikor a srác kedvesen visszakérdezett a maga kb. 25 évével és ránézésre gyerekmentes előéletével, hogy "szívni kell az orrát?" Tudta. Vagyis nem mi voltunk az elsők. :)

És már hozta is. Kitököltük, hogy vagyok olyan jó fej, hogy nem verem fel az összes szobaszomszédot egy laza éjjeli porszívózásssal, így bevittük a játszóházba. És itt porszívóztunk.

A nagyja baj el is múlt,Peti utána is aludt végig, bár a légzése gázos volt még, de aztán 5 körül még egy kört futottunk az ugrálóvár mellé, és reggelre már csak szörcsögött. Na ekkor vettem biztosra, hogy ez tüdőgyulladás!

Aztán ettünk, játszottak, kicsekkoltunk. Dédinél csak egy órát maradtunk, és alvásidőben jöttünk haza.
Illetve hát nem haza, hanem a réglátott gyerekorvosunkhoz, akivel reggel rögtön beszéltem és szerencsére -bár délelőtt van pénteken rendelése -fogadott a katonatelepi idejében.
Tökéletes időben érkeztünk, rendelés legeleje, sehol senki, így rögtön bejutottunk. Ahol az első két mondatom után, kedvesen, Pepó fejét simogatva:

"Jaj Petike, neked mindent ki kell próbálni? Ez krupp volt."

Mifenetökömfütty nemáááár!! Az én fejemben mindenféle borzalmak jöttek elő, de szerencsére semmi nem indokolta ezt.

Rákérdeztem, hogy akkor most ezzel fogunk kórházba járkálni? Mert akkor tökömfütty! (De ezt már mondtam. :) )
De hálahála nem, a dokinőnk azt mondta, hogy elég bénának kell lenni ahhoz, hogy a kruppos rohamot otthon ne tudjuk elmulasztani. És ugyanazt csinálják a kórházban, mint itthon tennénk (rá kell azonnal kapcsolni a hidegpárásítót, meg a Rectodelt kúpot nyomni, ha gáz lenne -ez a fulladás elleni kúp, amúgy is van itthon a tüdős bajok miatt, de szteroidos, szóval ezt amolyan legvégső megoldásra tartjuk.)
Ráadásul leggyakrabban egyetlen éjszaka jelentkezik. Igaz, hogy a semmiből és esetleg csak rekedtség jelzi előre a dolgot. Mondjuk, akivel beszéltem- érdekes módon ezzel egy csomóan összefutottak már- az mind azt mondta, hogy már lehet tudni, ha reked délután a kölyök, hogy éjjel gáz lesz. És van rá homeós bigyó, ami nagyban lecsökkenti a roham kialakulásának esélyét.
Plusz nem vészes: Andus szerint ha lesz is még, az sosem lesz rosszabb, mint az első, na most nekem ez állat megnyugtató, mert csak 3 ugatással járt a dolog és nem készült oxigénhiányos állapotba keveredni.

Azóta amúgy szar a helyzet, még pénteken rendben volt, tiszta tüdő, másnap már egész nap aludt, nem evett és nem ivott, ma kicsit már jobb, de erőteljesen az antibiózás felé úszunk, mert ez megint a tüdeje felé tart (vírusfertőzés indítja be ugyanis a kruppot, szóval ez most az, de tüdőgyusza megelőzés céljából muszáj lesz...)
Semmi gáz ezzel, csak hozzuk a kéthavonta egy kúrát. Grr....

Na így menj el 3 napra az immunhiányossal!
Amúgy jól vagyunk, szerencsére második éjszakára tartogatta a meglepit. :)