Ezek így szórakoztatnak

Merthogy egyébként olyan jó gyerekek, de tényleg. Biztos velem van a baj, de így a 4. együtt töltött nap után rájöttem, hogy semmit, de semmit nem tudtam csinálni mellettük, azon kívül, hogy kiporszívóztam és ebédet főztem.

Reggeli után elpakolok, közben min. 2* berohanok, mert anyaaaa, a Peti magára borította a vizet, meg anyaaaa, a Peti bekapcsolta a porszívót. Aztán mire a kávémat behúzom (ez az én időm!!), addigra kimehetek tízórait csinálni, egyiknek a kezébe, másiknak a fejébe tenni, elpakolni és már kezdődik is az ebédfőzés/mosás/porszívózás valami. Ha ügyes voltam, akkor belefér egy fél órás séta, ha nem, akkor ennyi.
Közben folyamatosan ugrálok, mert az egyik ezt csinálja, a másik azt, nem gázok, csak gyerekek, de csinálják a szórakoztatást folyamatosan:
Vedd le!, Tedd fel!, Keresd meg!, Nézzük meg!, Kapcsold be!, Kérek teát-vizet!, Pisilek!, Kakilok!, Inkább átöltözöm! És ez csak a beszélőképes fele a bandának.

Pepó meg abban a remek fejlődési fázisban van, hogy mászik. Felfelé. Mindenre.
Én igen, azt hittem, mindkét gyerek esetében megúsztam, de nem.

Eszti a "nem mászós" fajta gyerek volt, Peti viszont az (érdekes, mert szinte az összes 2. gyerek mászós gyerek).

Esztikém életem előbb tudott lejönni az ágyról tolatva, mint felmászni rá, és soha nem is alkalmazott olyan módszereket, mint a fellépő szekrényhez tolása, arra feltérdelés (rosszabb esetben felállás) és boldog mosollyal lerántása annak, amit csak elér. (Igen, ez Peti.)

Ez a "mondomén-hogybüdöskölök" tétel egyes számú bizonyítása.
A kettes:

Nincs az a helyisége a lakásnak, ahova nyugodt szívvel be lehetne tenni.

A napokban rájött, hogy a mosogatógépen a gombot is el lehet csavarni és akkor világít. Eddig teljesen megelégedett az ajtó folyamatos lenyitogatásával, arra felmászással, a mosószeradagoló ki-be lökdösésével, illetve a - lehetőleg minél mocskosabb, használt evőeszközök- evőeszköztartóból történő módszeres kipakolásával.
Na ennek vége, bakker ki kellett húznom az áramból, mert amint a konyhába ért, nyomta.

A fürdőszoba már régi terep. Ha megy a mosógép, az örök kedvenc. Volt.
Már nem nézheti, mert ahogy tekeri a gép mosás közben a programválasztót, úgy teker rá a gyerek is egyet-egyet. Manuálisan. Mert azt biztos szeretik az ilyen mosógépek.
Ha nem működik, akkor azt már rég letojom, hogy bekapcsolja az indítót (mert az a szar is világít, ha megnyomja), arra gondolván, majd megunja. Na ez a pont eddig még nem érkezett el.

Most kezdem érteni, mi az a gyerekzár: az az a valami, ami nekünk egyik gépünkön sincs!

A nappali kb. rendben van, de ott a másik fellépő. Néha elbújik az asztal alatt, néha meg miatta a kanapéról/asztalról szedem le a térdén ugráló kölyköt.

A gyerekszoba? Áááá.... Párásító. Az bámmeg, még csipog is, ha megnyomja.

Különben oké, rendben van.

Ma valószínű megevett egy adag zsírkrétát és leküldött utána egy adag miszlikbe aprított papírdarabkát.
Mikor Esztin számon kértem, hogy "De miért nem szóltál, hogy akció van?", lazán azt felelte: Nem értem rá ezzel foglalkozni.
"Nem bakker, mert maximálisan lefoglalt a miszlikbe aprítás."

Tovább menve Peti a filctollnak leveszi a kupakját, és az orrába tömködi. A filctollat természetesen.
Emiatt tegnap, amikor elugrottunk a boltba, kedvem lett volna a nézőközönségnek a fejébe ordítani, hogy
 "Nemlátodhogyfilctoll??? Igen, többszínű, naaaaéééés?"
De tök el voltam foglalva, így nem üvöltöztem.

Ööö, ennyi. :) És ezek csak a rajz-szerszámok.

Különben ezt most olvastam:

"Nagyon jól tette a ház asszonya, ha sokat pihent, főleg üldögélt Lucakor, mert akkor várhatóan jó kotlósak lettek a tyúkjai az elkövetkezendő évben."

Hááát, nemtom ezek után mennyi tojásom lesz jövőre... :D