Ez a tegnapelőtti bejegyzés, jó?

Tudom. Minek ígérgetem, hogy úgysem.

Szóval Esztimeszti-Petyuszka-betegség kapcsán elmondható az alábbi:

Tökös kölykök, túlélték.

Peti az gáz volt, múlt hétfőn megszerezte az antibiotikumot, ahogy sejtettem, mert a tüdejére ment és fulladt. Ez most egy 5 napos adagos volt, el is fogyott pénteken.
Szombaton pedig úgy elkezdettt köhögni, hogy huhh... Meg is ijedtem, hogy tuti kevés volt az anyag, kell még antibió, és pont kimarad két nap, mire dokihoz jutunk.
Vasárnap délután szinte nem is aludt, majd este is folyamatos, fuldoklós, száraz köhögése volt, és hát éjfélig bírtam: akkor beadtam neki a kúpot.
És végecsókolom. Az egésznek.

Elvittem a kölyköket hétfőn reggel dokihoz melegében (igen, mindkettő jött, mert Eszti is betaknyosodott vasárnapra, de őt meg sem vizsgálták, mert minek), szóval már reggel azt nézegettem, hogy ennek gyereknek semmi baja, és ha sima-alap gyerek lenne, el sem vinném 0 fokban, szélben, duplakölök kombinációban a dokihoz, de mivel nem alap gyerek...

Így az orvosnak kellett bizonygatnia, hogy kb. tényleg nincs semmi baja. (Mondom jó, azon kívül, hogy tegnap megfulladni készült, nem rossz ez.)
Hihetetlen de így volt, semmi köhögés azóta. Ráadásul a kúp miatt meg is dicsértek, mert azért szüttyögtem neki is, hogy azt a durva anyagot benyomni a gyerek seggébe, hát, nem egy boldogság. De doki szerint nagyon jól csináltam, már gyakorlottan látom a dolgokat (hahaha), és ha kell, akkor kell. Ráadásul elvágta az egész köhögésmizériát teljesen. Ügyes voltam. (Ha ő mondja. :) )

Na és így, hogy megnyugodtunk Pepókával: Eszti hétfőn délután 8 percet aludt, mert felköhögte magát, majd egész éjjel úgy köhögött (szárazon, fuldokolva), hogy a kanapén aludt velem, hogy ne kelljen 10 percenként berohangálnom megnézni, megvan-e még. Dettó a két nappal korábbi Pepóköhögés.

Vele meg ugye pont az a baj, hogy normális gyerek. :)
Az ő seggében aztán nem landol szteroidos kúp, nem visszük jeges levegőre, nem szívatjuk Ventolinnal.
Viszont így nem is tudtam, mit csináljak vele, hogy legalább az inger csökkenjen. (Kakukkfüves szmötyit kapott, dehát... Még a méz csillapította leginkább, kb. 15-20 percre...) Aztán simogattam, meg simogattam, meg simogattam. Aztán valahogy reggel lett. És bámmm! Elmúlt. Érted? Szinte nyomtalanul. (Ilyen köhögéssel én még nem találkoztam egyiknél sem: csillapíthatatlan, kínzó, száraz, aztán elmúlik 1-2 nap alatt.)

Orra még folyik kicsit, állapota miatt akár már mehetne holnap oviba, de inkább itthon tartom (bár így karácsony előtt még szerettem volna egygyerekes lenni egy kicsikét elrohangálni erre-arra,de nem számít), mert hétvégén elutazik, és ott, ahova megy, ott aztán nem lesz pihenő. :)

Mondjuk nekünk sem, amennyi dolgot el akarunk intézni, amíg nincs itthon: ajándékcsomagolás, nekem fodrász, Pepó haját levágom, mert bakker hátul már konkrét focistafrizkója van, meg kéne venni még egy-két dolgot, cipősdobozos buli, meg pl. egy könyvszekrényt, azt összerakni- ááá, kizárt, hogy a hétvége erre elég legyen. :) )

Szóval Esztim most itthon lazul a DVD előtt, közben poénból azt a hagyományos fajta C vitamint rágcsálja (tudjátok: filmréteg és alatta bazi savanyú- neki nagyon tetszik, csak 60mg-os, úgyhogy pár napig cukorkának nézheti) száz szónak is egy a vége: szerintem ez is rendbejön. :)