Karácsonyos

Tegye fel a kezét, aki kiröhögött a világvégére vásárolt tartós kenyeremmel!
No, ez a tartós kenyér mentette meg a 26-ai reggelinket, miután zárva volt a pékség (ami máskor ünnepekkor is nyitva van).  Beeeee!

Az ünnep szép volt, jó volt, lassan vége lett. (Szerintem gyorsan, Laci szerint lassan.)

Most az a legcsodásabb a "kétünnepközt", hogy nem kell főzni, anyu egy egész hadseregnek elegendő ételt készített. Nem is világos, hogyan.

Ezt übereli, hogy a gyerekek reggel felkelve játszanak. Napok óta.
Értimindenki? Kaptak egy tengernyi játékot, és leülnek, és játszanak.
Eszti fél délelőtt APG-t lapozgatott, mert nézegette a képeket benne, Pepót meg egy kisebb közelharc árán sikerült csak letépnem a zenél vackáról (ami vagy 123féleképpen zenél, és csak azért bocsájtjuk meg anyuéknak a dolgot, mert van rajta hangerőszabályzó is), annyi időre, hogy egy 8 perces inhalálást elintézzünk.

Ja, ehh, tudom, már nem is sztori a sztori.
De amúgy valahogy jól időzítette a bulit: 23-án már sejthető volt, hogy nem úszta meg, icipici orrfolyás. Másnap brutálorrfolyás és már hörgés. Az viszont jó volt, hogy egggész karácsonykor valaki cígölte a seggét. Így egyáltalán nem volt beteg kinézetű, szomorú baba, sőőőőt.... Szóval ő csattogott a földön, beleakadt akárki lábába, már kapaszkodott is felfelé. Az a valaki meg úgyis felvette, ő meg boldogan hesszelt a kezekben.

Tegnap elvittük dokihoz. Ahol... figyeld, mekkora időzítés: a váróban belázasodott. Még jó hogy nem előtte napokban.
Aztán aludt itthon is még, majd kapott lázcsillapítót és fél óra múlva már a TVszekrényről kellett leszedni újra.

Úgyhogy idén egyelőre csak a stornyai út maradt el miatta, de még reménykedünk egy vasárnapi pótlásban... (Ja, mert antibió már itt figyel. Megegyeztünk a doktornővel, hogy én nem várok csodára, amikor legközelebb csak szerdán van gyerekdoki... Kicsit bosszant, hogy most a havi egy kúránál tartunk, és inkább abból a szempontból, hogy félek, hogy egy idő után nem fognak hatni. Doki szerint áááá, havi egy nem vészes, most adta ki egy kissrácnak a 3. kúráját egymás után, mert nem javul. Mondtam neki, oké, megnyugodtam, csókolom! :) A tüdeje még nem volt vészes.)

Különben jól megosztoztak a játékokon. A kiskonyhánál tört ki egy nagyobb csetepaté, de elfért.

 Pepókát pont ennyire érdekelte a karácsony. :) (Amúgy itthon is. Eszti szájtátva fát nézett, Peti meg kihasználva, hogy nem kapja el senki, ment nyomogatni a rádiós ébresztőóra gombjait.)

 Ezen olyan igazi mafla fejet vág, de pont azért tetszik. :)

Esztikémről meg nem nagyon született más kép, csak ahol süt, főz, etet, hűtőszekrényt pakol.