Főleg Mikulás

Mostanában nem nagyon értem rá.
Jöttek, mentünk volt minden.
De persze a hét élménye: a Mikulás.

Ez a kép tökéletesen megmutatja, hogy mekkora érdeklődés övezte a dolgot. Mindenki saját életkorának megfelelően...

Eszti: Úúúú, jött a Télapó! Úúú ajándék! Úúú mi van benne?
Peti: Na végre nem tették el ezt a fasza kis csipogó gombos izét olyan magasra, ahol sosem érem el.

Anya/apa: "Jaj, de kis aranyosak, ugye? Petiiii, ne nyomkodd már a párásító gombjaiiit!!!!"

Na, így telt. :)

Eszti viszont annyira édes volt, mert bejelentette, hogy pont azt kapta, amit szeretett volna (ez konkrétan gyurma, mert a régiek már használhatatlanná váltak). Emiatt aznap még a pár szelet csokijához sem nyúlt hozzá.
De aztán másnap... És harmadnap... És... na ennyit hagytunk neki csokit zabálni.
Másnap elvitte Artúrkutyásmama Halász Judit koncertre - hála neki, így nem nekünk kellett. Aztán ott is Télapó, ovis Télapó, Honvédségi Télapó- ahonnan amúgy már rágóval a szájában érkezett haza. Itt lett sürgősen berekesztve a végtelen cukor és csokizabbantás.

Persze Peti nem kapott csak 3 szem mandarint meg 1 banánt az autója mellé. Nyilván úgy gondolta, hogy többet érdemel.
Másnap ugyanis titokzatos módon legépészte az apja Mikulászacsiját a polcról és suttyomban benyomott egy fél szaloncukrot belőle. (Hogyan érhette el? Na az a sztori még nyomozati szakaszban van.)

Jaaaa, az étcsokis trüffeles Stühmer nem az enyém volt?

A betegséges helyzetjelentőset majd holnap. (Hétfőn kapott antibiót, pénteken ette az uccsót és szombat óta úgy köhög, hogy ihajj. Már nem is alszik miatta, szopacs, de szerintem újabb kör lesz ebből és örülhetünk, ha az éjjelt Rectodelt nélkül kihúzzuk. Mert már most, ami megy...  :S)