Még mindig nem érzek elegendő erőt, hogy a szopacs óvodáról meséljek.
Talán jövő héten.
Már ott tartok, hogy holnap elcsípem az óvónénit a Honvédséges családi napon és letámadom, hogy veszek én egy valag játékot, csak legalább egy kiskonyha legyen kialakítva a gyerekeknek. Borzalom!
A lábam irtózatos állapotban van, bicegek és nem csak a bokám, az egész alja térdtől lefele. De dacolva a fájdalommal - meg hogy ezután a séta után a nap többi részét ülve/fekve fogom tölteni - ma megint elmegyek Esztiért, hogy szegénynek ne kelljen ott sínylődnie 4-ig, amíg apja érte megy, hanem már alvás után, 3-kor hazajöhessen. Mert annak úgy fog örülni!
Pepó témában boldogság. Ugyanis kb. elmúlt az orrfolyás. Vagy fél napig volt neki gáz, utána alap orrfolyós szint, majd az elmúlt napokban még jött, de nem sok. Még egy kicsit talán hallatszik valami, de nem tüdőről. Nem is értettem, hogyhogy. Hmmm.. néha lehet ez ügyben mázlink. (Gondolom a doktornőnk meg a körmét rágja izgalmában, hogy mégis miért nem mentünk. :) )
Petikirály most abban a korban van, hogy kb. egész nap azt mondom neki, hogy "megeszlek, de imádlak, de cuki vagy". Hát de komolyan! :)
Már beletörődtem a nyávogásába, akkor felveszem, hurcibálom egy kört, aztán kész.
Mondjuk a "nem"-et továbbra sem érti, és büdöskölök is, mert először elvégzi a melót, aztán körülnéz, láttam-e.
Ez fokozottan igaz a kukából evésre. (Ááá, de ott állok mellette, főzök és mégis... egy fél pillanat alatt már egy zöld petrezsemszár lóg ki a szájából.) Aztán a konnektorozásra. Minden nap kiszedi az olvasólámpa zsinórját. Gyerekzárastól! Idegesít, de sunyiban csinálja. A cipőevésről és sáros babakocsikerekezésről ne is szóljak.
Viszont vége a bébikaja korszaknak. Már jó régóta tologatom, pusztán kényelmi szempontok miatt. De mostanra annyira idegesít, hogy egy ideje: "azt eszed fiam, amit főzök"! :) Egyszerűen nem hiszem el hogy a bébiételek tényleg zöldségből vannak és jót tesznek a gyereknek. És ez idegesít. Így is iszonyat régóta azon él főzelék gyanánt. Hát vége! Meg ehhez kellett azért az is, hogy mostanra jól veszi a darabos akadályokat. (Persze neki a tészta még cérnametélt, meg egyebek, de ezen már nem múlik az időmilliomosságom.)
A gyümölcsöt simán pürésítem, nem zaklat fel, ha még 2 évesen is pürésítve eszi (lásd Eszti, aki a mai napig imádja a gyümölcspürét. )
Nameg mi kellett a darabos, normálkajához? Hát fog. :)
Szeretném tudatni a nagyközönséggel, hogy ma, amikor Pepóka 15 hónapos, a fogazata úgy néz ki, mint egy normális 15 hósnak.
Vagyis össze-vissza érkeztek, de jelen pillanatban 2 lent, 4 fent. Párosával, rendben! (Az utolsó páros érkezése állat volt: kedden reggel 4 fog. Délelőtt torna végén akkora balhét csapott, hogy Tünde csak pillázott, mert Peti soha, de soha nem sír a tornán. Délutánra meg 6 foga lett. És az alsó egyes és a felső kettes lett a két új fog.)
Szóval a lényeg, most normálisan van. :) (És eddig igen szerencsésen fogzott, nem nagyon kavarta meg az életét.)
Amúgy meg okos, ügyes, szép, ahogyan az lenni szokott!
Holnap megyünk Családi napra a laktanyába, pusztán Eszti miatt, mert lesz mindenféle: ugrálóvár, arcfestés, játszósarok (gondolom a kézigránát-dobálásra pl. nem fog benevezni). De ha jó leszek, teszek fel videót. (Ja, nem a Családi napról, hanem már elkészültet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése