Én és én meg én

Persze rólam is essék már szó ennyi gyerek mellett.

Először is, amikor nyígtam, hogy szétfutottam a bokám, akkor azt úgy kell érteni, hogy nem tudok menni.
Annyira bosszant, hogy végre felturbóztam magam a futás olyan szintjére, hogy kb. addig futok, amíg kedvem van (no, ezt a 30-45 perc között kell ám érteni), már éppen fűzögettem Lacit, hogy adjon már nekem igazi okostelefont, amin GPS-szel meg futósalkalmazással lemérhető a teljesítményem, amikor...
Először csak bal boka kicsit fájdolgál. Leszarom.
Majd bal boka nagyon fáj, jobb kicsit. Oké, pihenjen: 2 napig nem mentem futni (közben szénné idegeskedtem magam, mert az idő egyszerűen tökéletes futásra, este még simán trikós, meg nappal is verőfényes.)
3. napra nem javult így mondom hátha csak bokaizomláz. Futok egyet rá. Na nem az volt.
Így már két napja nem tudok menni, csak sántikálok. Ezt úgy kell érteni, hogy nem tudok rágördülni a lábfejemre.

Ma baromira beszívtam volna, ha nincs álomférj, aki egyébként egyedi munkarendet kért a munkáltatótól, hogy reggel csak 8-ra kelljen beérnie (cserébe pénteken is 4-ig melózik). Mindezt azért, hogy ő vigye Esztit oviba, mert nekünk az a negyed óra babakocsival az esőben/hóban/fagyban szerinte nem buli.
Szóval, ha ma nem ő viszi reggel kocsival, akkor a túlélési esélyeim nagy mértékben csökkentek volna. Ugyanis kedd lévén vittem Petit is tornára. És alig tudtam hazajönni.

Szóval ideges vagyok miatta, de hiába, Laci nem enged futni még legalább egy hétig...

Ez a fizikai állapotom.

A pszichéssel is van baj.
Elmesélem a mai álmomat. Nagyon pontosan.

Enikővel találkoztam. Otthagytam a két gyereket vele az utcán.
Hazaugrottam valamiért. Amíg itthon voltam -most betojtok- beugrott Orbán Viktor az ablakon és bement a gyerekszobába, mert dolga volt. Én nem akartam zavarni, de aztán bevillant valami. Utánamentem és kértem tőle autogrammot. Poénból a Jánosnak (mert ő libsi), és ezt posztoltam az üzenőfalán.
Ééés, amíg ez történt, Enikő begerjedt és lepasszolta a gyerekeimet a gyámhivatalba, hogy elhagytam őket, és  azok nem akarták visszaadni. (Azt mondták, hogy végig kell járni a procedúrát hónapokig akkor is, ha minden rendben.) Hát ez nagyon rossz volt, de ezt a részét simán megfejtettem (Eszti oviba járása nemcsak őt viseli meg, hanem nekem is fel kell dolgoznom az elválást. Bölcsi ide-vagy oda...)

Szóval most kissé defektes vagyok több téren is.
De ellensúlyozni a nyávogásomat, teszek egy képet a kedvenc Pepókirályomról.
Imádom, ahogyan kiszolgálja magát vízzel, de sajna be kell fejezni ezt a mutatványt, mert nyáron még nem volt gáz, ha nyakon borította magát, de már az... (És a legjobb, leveszi a kupakot, iszik éééés visszateszi a kupakot, ha végzett. :) )