A csodakölykök

Tegnap a gyerekorvos meglátta Esztit és széles mosollyal megkérdezte, hogy "Eszti, elkísérted a tesódat?" Hááát, mondtuk ja, de ha már itt van, nézze már meg őt is. Tök hülyén éreztem volna magam, hogy ha -bár ennyivel őt sosem citáljuk orvoshoz- de full betegen kint hagyom a váróban.
Persze semmi, tüneti kezelés, aztán jóvan.

És Peti? Bakker annak is. Amit én alakuló zörgésnek érzékeltem, az nem tüdőn van, csak az orrából hallatszik, nincs még gáz. Se antibiotikum, se Ventolin, csak tüneti kezelés. (A borotvaélen táncolás azért megvan.)

De boldog voltam!

Este úgy gondoltam, 3 nap fulltakony után, az éjszaka már csak jobb lesz Esztinek, ezért este elkezdtem tuningolni, hogy a saját ágyában kéne aludnia, mert nekem nem túl jó, ha kirugdos a sajátomból. Persze szemtelenül azt felelte, úgyis jönni fog. Én meg már nem voltam a türelem csúcsán, így ahelyett, hogy a földhöz csaptam volna a mesekönyvet, ami épp a kezemben volt, inkább apjának sikítottam.
Az bejön, magyarázza, miért nem jó anya ágyába mászkálni éjjel. Erre Eszti, jó, akkor hozzád megyek apa. "Felőlem, de én horkolok ám!" Jó, akkor én is fogok. (Azért ez jelen állapotában nem üres fenyegetőzés.)
Aztán apa: "de én, ha reggel felkelek, és egy gyereket találok az ágyamban, akkor azt elviszem az oviba!"
Így lett bebiztosítva, hogy apját biztos nem látogatja meg. :)

Különben hozzám sem jött, de hallottam, ahogyan 4-kor elkezdte a trombitálást és köhögést és úgy megsajnáltam, hogy áthoztam magamhoz. (Még szerencse, hogy Laci egy cseppet sem bízott egyikünkben sem, így kinyitotta a kanapét lefekvéskor.)
Nesze neked következetesség!

Szegény, még mindig szarul aludt. Mondjuk azt a szarult egészen reggel negyed 10-ig....
Peti sem tojózott, 3/4 9-kor kelt fel.
Ezután gondoltam, Esztit nem fektetem le délután, hát hogyan. Ő is benne volt, hogy majd csendespihenőzünk, ha nem tud, nem kell aludni.

És amikor elkezdtem a Petit fektetni (igaz, jó későn, csak egy után), bakker beágyazott a hálószobába magának és befeküdt, hogy majd megyek én is. Hát nem hoztam szóba a szimpla csendes pihenő lehetőségét... Azóta is alszanak.

Az sok együtt töltött idő átka: :D

Mindezt azért, mert Peti, az apám kifigyelte, hogy a csatot Eszti hajába tesszük, és napok óta, ha megkaparint egyet, akkor teszi a fejére. Eszti meglátta és ugye ő nem hagyja figyelmen kívül az öccse igényeit. :) És Pepó a képen látható módon hagyja magát.